Ideggyógyászati Szemle

A psychiatriai módszertan aktuális problémáiról

PETHŐ Bertalan1

1967. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(09)

A tudományt módszeresen felépített rendszer jellemzi. Napjainkban a psychiatria tudományos rangját a sokféle nézet és iskola egységes rendszerbe foglalhatóságának hiánya veszélyezteti. Ennek a kritikus helyzetnek legfőbb oka a módszertani problémák tisztázatlansága. A módszertani problematika, történelmi fejlődésének figyelembevételével, röviden a következőkben vázolható.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Szorongás hatása az Achilles-ínreflex félrelaxatiós idejére

FEJÉR Arthur

Szorongás állapotában az Achilles-inreflex f. r. i.-jének tartama csökken, bár a csökkenés ritkán éri el a hyperthyreosis által kiváltott f. r. i.-csökkenés mértékét. Placebo-injectio és vizsga-szituáció egyaránt f. r. i. csökkenést okoz, utóbbi hatása azonban többszörösen felülmúlja az előzőét. Szorongás állapotában levő betegnél 10 mg. Frenolon i. m. adása után 1 órával a sedativ hatással párhuzamosan az f.r. i. jelentős megnyúlása észlelhető. E hatás szignifikánsan nagyobb, mint az, amely ugyanolyan adagú gyógyszer adását követően normál kontrolszemélyeknél észlelhető. Hyperthyreosisos betegek f. r. i.-jét 10 mg. Frenolon adása alig változtatja meg. A normál kontroloknak és hyperthyreosi sosaknak a szorongó betegektől való eltérő viselkedését feltehetően az okozza, hogy a Frenolon kedvezően csak a szorongással járó centralis izgalmat befolyásolja. Szorongó neuroticus és psychoticus betegek psychopharmacon-therapiája során a betegek megnyugvásával párhuzamosan az f.r. i. fokozatos megnyúlása észlelhető. Ez lehetőséget nyújt a therapia hatásának objectív ellenőrzésére.

Ideggyógyászati Szemle

Valium (Diazepam) hatása epilepsiás crisisekre és egyes epilepsias mechanizmusokra

HALÁSZ P., MOLNÁR Gy., HIDASI J.

Az általánosan tapasztalt jó hatás mellett egy esetben észleltük, hogy a Valium rontotta az epilepsiás mechanizmust (6. eset). Ez az észlelésünk ellentmondani látszik az irodalomban található számos olyan közléssel, melyek szerint petit malnál és tüske-hullám mechanismusnál a Valium jó hatású. Különbséget kell azonban tenni a különböző tüske-hullám mechanizmusok között. Másik betegünknél (3. eset) mi is észleltük tüske-hullám mechanizmus esetében a Valium kedvező hatását. Ez utóbbi eset azonban tüske-hullám varians, lassú tüske-hullám minta volt. 6. esetünknél azonban klasszikus 3 c/s tüske-hullám minta mutatkozott, klinikailag absanceokkal. Az irodalmi ismertetésekből nem derül ki világosan, hogy vajon minden 3 c/s tüske-hullám mechanizmusánál jó hatású-e a Valium. Ebben az irányban még további tapasztalatokat kell gyűjtenünk. A neuroleptikus hatástól eltekintve más ,,mellékhatást” nem észleltünk.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok az Autogen Training módszertanához és indicatios kérdéseihez

KORONKAI Bertalan, HORVÁTH Szabolcs

Szerzők vázlatosan ismertetik az AT kialakulásában, gyakorlatában és elterjedésében szerepet játszó legfontosabb tényezőket. Röviden ismertetik Schultz klasszikus módszerét. Részletesebben leírják az általuk kialakított methodust, melyet betegeik 6-10 létszámú csoportjainál alkalmaztak és melyben a suggestiv alátámasztásnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Közlik 144 be tegük AT kezelésével nyert tapasztalataikat, melyeket az AT indicatiojánál tartanak hasznosnak: ezek szerint a H és I személyiség-typustól eltekintve minden személyiség-typus alkalmas a gyakorlatok elsajátítására. A psychés tünetek közül különösen a hangulatzavarok, bizonytalanságérzés, belső feszültségérzés és a szorongások javultak, a vegetatív zavarokból pedig az izzadás, tremor, hypertensio, enteralis zavarok, insomnia és kefalea reagáltak a legkedvezőbben. Tapasztalataik alapján az AT jelenlegi és perspectivicus lehetőségeit taglalják osztályukon. Véleményük szerint számítani lehet az AT kezelés fokozatos elterjedésére a más psychotherápiás methodusokkal szembeni előnyei és a tárgyalt gyakorlati és elméleti okokból kifolyóan.

Ideggyógyászati Szemle

Contusio cerebri után jelentkező tartós expansiv-productiv confabulatoros kép

POHL Ödön, HAITS Géza

Szerzők egy 35 éves férfi betegüket ismertetik, akinél contusio cerebri után sajátos expansiv jellegű confabulosis alakult ki, mely az amnestikus syndroma egyéb tüneteinek rendeződése után is fennállott, sőt tovább burjánzott. A beteget 21 hónappal első felvétele után ismét kivizsgálták: a confabulosis még fennállott, és beágyazódott a posttraumás encephalopathiára utaló személyiség alakulás tünetei közé. Szerzők utalnak korábbi közleményükre, melyben négy betegük kórtörténetét ismertették. Újabb esetük elemzése során igazolva látják korábbi megállapításaikat, és katamnestikus adattal szolgálnak a posttraumás confabulosis e ritka formájához.

Ideggyógyászati Szemle

Diffus demyelinisatiót okozó óriássejtes reticulumsarcoma-áttétesete

ÉDER Mária

Körülírt, reticulumsarcoma áttétesetben mindkét hemisphaeriumban súlyos oedema és demyelinisatio volt észlelhető. A klinikai képben a daganat közvetlen hatására visszavezethető localis tünetekhez kétoldali hemisphaerialis fehérállományi laesióra utaló tünetek csatlakoztak. Minden agydaganat esetben, de különösen sarcoma-áttételekben kétoldali tünetek jelentkezésekor nemcsak kétoldali daganatképződésre, hanem kétoldali fehérállománvi oedema-necrosisra is gondolni kell.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Védőoltások a Covid-19-pandémia ellen

FALUS András, SZEKANECZ Zoltán

A gyorsan terjedő SARS-CoV-2 légzőszervi vírus súlyos következményekkel járó járványt okozott az egész világon. Az egészségügyi hatások mellett a globális gazdasági károk ma még felmérhetetlenek. A világjárvány ugyanakkor soha nem látott tudományos kutatások sorát indította el, többek között a védőoltások kidolgozása terén. A cikk a vakcinákról, az immunmemóriáról és az egyes felvetődő klinikai hatásokról szóló aktuális információkat foglalja össze.

Lege Artis Medicinae

Cukorbetegek szülés körüli ellátásának aktuális kérdései a belgyógyász-diabetológus szemszögéből

KERÉNYI Zsuzsanna

Diabetesszel szövődött terhességben a hyperglykaemia kezelése döntő fontosságú a szülés során mind az anya, mind az újszülött szülészeti kimeneteli adatainak javítása szempontjából. Ez különösen jelentős 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő anyák esetében, és minden olyan anyánál, aki inzulinkezelésre szorul a vá­randósság alatt. Szteroidok alkalmazása a koraszülés kockázatának kitett várandósoknál tovább bonyolítja a hyperglykaemia kezelését közvetlenül a szülés előtti időszakban, és szükségessé teszi az inzulinterápia megfelelő módosítását. A szülés alatti éhomra maradás igénye megfelelő folyadék-, glükóz- és inzulinkezelést igényel a szülést megelőző órákban. Császármetszés esetén a betegek az első étkezésig szintén infúziós kezelésre szorulhatnak. Egységes szülés körüli kezelési ajánlás hiányában a szerző áttekinti a nemzetközi irodalom diabeteses várandósok szülés körüli ellátására vonatkozó belgyógyászati kérdéseit. Az összefoglaló közlemény bemutatja a különböző típusú cu­korbetegségben szenvedő asszonyok in­zulinkezelésének sajátosságait a szülés előtt, alatt, és közvetlenül utána. Adagolási ütem­tervet ismertet azok számára, akik a szülés előtti időszakban koraszülés miatt, és tüdőérlelés céljából antenatalis szteroidkezelésre szorulnak. A közlemény kitér a szülés körüli vércukor-ellenőrzés, a folyamatos szövetközi glükózmonitorozás és a inzulinpumpa-kezelés alkalmazására és programozására is.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex néhány aktuális kérdése: a szekunder progresszív forma

VÉCSEI László

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek klinikai statusának hosszú távú romlása sok esetben független a relapsusoktól és az MRI-n igazolt új laesióktól. A szekunder prog­resszív sclerosis multiplex esetén az állapotrosszabbodás - megközelítően hat hónapos intervallum alatt - függetlenül halad előre a relapsus(ok)tól. Ugyanakkor a korai gyulladásos aktivitás és a gerincvelő-laesio mértéke hosszú időre előre jelzi a relapsussal kezdődő kórforma lefolyását. A PET-vizsgálatokkal igazolt „rejtett gyulladás” követése pedig sok segítséget nyújthat a betegség progressziójának követéséhez. Ezért a PET-képalkotás reménykeltő eljárássá válhat a jövőben a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexből a szekunder progresszív sclerosis multiplexbe történő átmenet monitorozásakor. A legkülönbözőbb neurológiai betegségeknél - beleértve a sclerosis multiplext is - a „neuroaxonalis károsodás” az alapja a permanens rokkantság létrejöttének. Ezzel összefüggően a neurofilamentum-protein agyfolyadékban és vérben mért koncentrációja megemelkedik az idegrendszert ért laesiók esetén. Beigazolódott, hogy a magasabb neurofilamentum-szintet mutató betegek - függetlenül a klinikai és MRI-paramé­te­rektől - 2 és 5 év múltán lényegesen komolyabb agyi és gerincvelői károsodást szenvednek. A kinurenin-anyagcsere metabolikus termékeinek változásai pedig korrelálnak e betegség kezdeti-középsúlyos eseteiből a progresszív állapotba történő átmenettel. Remélhetőleg a kinureninek szérumból történő analízise a jövőben a kórkép egyik molekuláris biomarkere lehet. A szabad gyökök keletkezése a sclerosis multiplex progressziójának fontos faktora. Korábbi vizsgálataink során növekedett szabad­gyök-kelet­kezést igazoltunk és ezzel párhuzamosan a redu­káló komponensek koncentrációja is jelentősen megváltozott. Fontos előrelépés volt, hogy az EXPAND klinikai vizsgálat eredményeinek, valamint a sclerosis multiplex patomechanizmusával kapcsolatos újabb adatoknak az ismeretében a US Food and Drug Administration a közelmúltban engedélyezte a siponimod alkalmazását a sclerosis multiplex relapsus-remisszióval járó kórformáiban (aktivitással járó szekunder progresszív és relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben, valamint a klinikailag izolált szindrómában).

Ideggyógyászati Szemle

Az anaerob baktériumok szerepe az agyi tályogokban: irodalmi összefoglaló

URBÁN Edit, GAJDÁCS Márió

Az agytályog még napjainkban is potenciálisan súlyos következményekkel járó, életveszélyes betegség, ami jelentős diagnosztikus kihívást jelent nemcsak az idegsebészeknek, mikrobiológusoknak, de a neurológusoknak, pszichiátereknek, infektológusoknak, sürgősségi és intenzív osztályok orvosainak is – hiszen a gyakran láztalan, szisztémás infekció jeleit nem mutató beteg panaszai, tünetei hátterében az etiológia sokszor lassan tisztázódik. Az agyi tályog etiológiája általában polimikrobiális, leggyakrabban különféle aerob és obligát anaerob bakté­riumokkal. Minden infektív ágens kiváltotta kórképben a lehetséges kórokozók számbavételével kell tevékeny­ségünket megtervezni. Az agyi tályogok anaerob etioló­­-giá­jára vonatkozó epidemiológiai tanulmányok gyakran jelentek meg az 1960-as és 1980-as évek között, manapság azonban erről a témáról nagyon kevés aktuális publikáció áll rendelkezésre. Az anaerob baktériumok szerepe a kórképben nagyon sokáig feltehetőleg aluldiagnosztizált volt, mivel sok laboratórium nem rendelkezett az anaerob baktériumok számára is megfelelő laboratóriumi felkészültséggel. A jelen összefoglaló közlemény célja az elérhető szakirodalom összefoglalása az obligát anaerob baktériumok agytályogokra vonatkozó etiológiájára vonatkozóan, beleértve ezek gyakoriságát és a jelenlegi terápiás ajánlásokat.