Ideggyógyászati Szemle

Adatok az Autogen Training módszertanához és indicatios kérdéseihez

KORONKAI Bertalan1, HORVÁTH Szabolcs1

1967. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(09)

Szerzők vázlatosan ismertetik az AT kialakulásában, gyakorlatában és elterjedésében szerepet játszó legfontosabb tényezőket. Röviden ismertetik Schultz klasszikus módszerét. Részletesebben leírják az általuk kialakított methodust, melyet betegeik 6-10 létszámú csoportjainál alkalmaztak és melyben a suggestiv alátámasztásnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Közlik 144 be tegük AT kezelésével nyert tapasztalataikat, melyeket az AT indicatiojánál tartanak hasznosnak: ezek szerint a H és I személyiség-typustól eltekintve minden személyiség-typus alkalmas a gyakorlatok elsajátítására. A psychés tünetek közül különösen a hangulatzavarok, bizonytalanságérzés, belső feszültségérzés és a szorongások javultak, a vegetatív zavarokból pedig az izzadás, tremor, hypertensio, enteralis zavarok, insomnia és kefalea reagáltak a legkedvezőbben. Tapasztalataik alapján az AT jelenlegi és perspectivicus lehetőségeit taglalják osztályukon. Véleményük szerint számítani lehet az AT kezelés fokozatos elterjedésére a más psychotherápiás methodusokkal szembeni előnyei és a tárgyalt gyakorlati és elméleti okokból kifolyóan.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyintézet Völgy utcai Férfi Idegosztálya

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Szorongás hatása az Achilles-ínreflex félrelaxatiós idejére

FEJÉR Arthur

Szorongás állapotában az Achilles-inreflex f. r. i.-jének tartama csökken, bár a csökkenés ritkán éri el a hyperthyreosis által kiváltott f. r. i.-csökkenés mértékét. Placebo-injectio és vizsga-szituáció egyaránt f. r. i. csökkenést okoz, utóbbi hatása azonban többszörösen felülmúlja az előzőét. Szorongás állapotában levő betegnél 10 mg. Frenolon i. m. adása után 1 órával a sedativ hatással párhuzamosan az f.r. i. jelentős megnyúlása észlelhető. E hatás szignifikánsan nagyobb, mint az, amely ugyanolyan adagú gyógyszer adását követően normál kontrolszemélyeknél észlelhető. Hyperthyreosisos betegek f. r. i.-jét 10 mg. Frenolon adása alig változtatja meg. A normál kontroloknak és hyperthyreosi sosaknak a szorongó betegektől való eltérő viselkedését feltehetően az okozza, hogy a Frenolon kedvezően csak a szorongással járó centralis izgalmat befolyásolja. Szorongó neuroticus és psychoticus betegek psychopharmacon-therapiája során a betegek megnyugvásával párhuzamosan az f.r. i. fokozatos megnyúlása észlelhető. Ez lehetőséget nyújt a therapia hatásának objectív ellenőrzésére.

Ideggyógyászati Szemle

Valium (Diazepam) hatása epilepsiás crisisekre és egyes epilepsias mechanizmusokra

HALÁSZ P., MOLNÁR Gy., HIDASI J.

Az általánosan tapasztalt jó hatás mellett egy esetben észleltük, hogy a Valium rontotta az epilepsiás mechanizmust (6. eset). Ez az észlelésünk ellentmondani látszik az irodalomban található számos olyan közléssel, melyek szerint petit malnál és tüske-hullám mechanismusnál a Valium jó hatású. Különbséget kell azonban tenni a különböző tüske-hullám mechanizmusok között. Másik betegünknél (3. eset) mi is észleltük tüske-hullám mechanizmus esetében a Valium kedvező hatását. Ez utóbbi eset azonban tüske-hullám varians, lassú tüske-hullám minta volt. 6. esetünknél azonban klasszikus 3 c/s tüske-hullám minta mutatkozott, klinikailag absanceokkal. Az irodalmi ismertetésekből nem derül ki világosan, hogy vajon minden 3 c/s tüske-hullám mechanizmusánál jó hatású-e a Valium. Ebben az irányban még további tapasztalatokat kell gyűjtenünk. A neuroleptikus hatástól eltekintve más ,,mellékhatást” nem észleltünk.

Ideggyógyászati Szemle

Contusio cerebri után jelentkező tartós expansiv-productiv confabulatoros kép

POHL Ödön, HAITS Géza

Szerzők egy 35 éves férfi betegüket ismertetik, akinél contusio cerebri után sajátos expansiv jellegű confabulosis alakult ki, mely az amnestikus syndroma egyéb tüneteinek rendeződése után is fennállott, sőt tovább burjánzott. A beteget 21 hónappal első felvétele után ismét kivizsgálták: a confabulosis még fennállott, és beágyazódott a posttraumás encephalopathiára utaló személyiség alakulás tünetei közé. Szerzők utalnak korábbi közleményükre, melyben négy betegük kórtörténetét ismertették. Újabb esetük elemzése során igazolva látják korábbi megállapításaikat, és katamnestikus adattal szolgálnak a posttraumás confabulosis e ritka formájához.

Ideggyógyászati Szemle

Diffus demyelinisatiót okozó óriássejtes reticulumsarcoma-áttétesete

ÉDER Mária

Körülírt, reticulumsarcoma áttétesetben mindkét hemisphaeriumban súlyos oedema és demyelinisatio volt észlelhető. A klinikai képben a daganat közvetlen hatására visszavezethető localis tünetekhez kétoldali hemisphaerialis fehérállományi laesióra utaló tünetek csatlakoztak. Minden agydaganat esetben, de különösen sarcoma-áttételekben kétoldali tünetek jelentkezésekor nemcsak kétoldali daganatképződésre, hanem kétoldali fehérállománvi oedema-necrosisra is gondolni kell.

Ideggyógyászati Szemle

A psychiatriai módszertan aktuális problémáiról

PETHŐ Bertalan

A tudományt módszeresen felépített rendszer jellemzi. Napjainkban a psychiatria tudományos rangját a sokféle nézet és iskola egységes rendszerbe foglalhatóságának hiánya veszélyezteti. Ennek a kritikus helyzetnek legfőbb oka a módszertani problémák tisztázatlansága. A módszertani problematika, történelmi fejlődésének figyelembevételével, röviden a következőkben vázolható.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.