A Journal of Patient Safety tanulmánya arra kereste a választ, hogy vénás thromboembólia kórházi vagy ambuláns ellátása után hazabocsátott betegek esetében javítja-e az átadás folyamatát, illetve növeli-e a betegek átadással kapcsolatos elégedettségét és antikoagulációval kapcsolatos tudását, adherenciáját, ha a hazabocsátást követően gyógyszerész látogatja meg őket otthonukban, valamint antikoagulációs szakértő általi telefonos tanácsadásban részesülnek. Az USÁ-ban az antikoagulánsok alkalmazása jár együtt a legtöbb betegbiztonsági problémával, különösen vénás thromboembóliában (VTE) szenvedő betegek esetében. Az antikoaguláció kardiális indikációjával (pl. pitvarfibrilláció) ellentétben, a VTE-betegek, köztük a mélyvénás thrombosis-ban (DVT) és a tüdőembóliában (PE) szenvedők, nem részesülnek rutinszerűen hosszú távú szakorvosi utánkövetésben. Korábbi vizsgálatok megállapították, hogy a VTE kiújulása, illetve major vérzés kialakulása a VTE diagnózisát követő első hónapban, azaz a hazabocsátás (átadás) ideje alatt a leggyakoribb, ezért az átadás minősége, a beteg megfelelő informálása kulcsfontosságú tényezője a biztonságos betegellátásnak. Az átadásminőség javításának kézenfekvő módja, ha a beteget hazabocsátása után közvetlenül szakgyógyszerész látogatja meg otthonában, ellenőrzi a beteg gyógyszeralkalmazását, azonosítja az esetleges gyógyszerelési problémákat, és a beteg oktatása révén növeli adherenciáját. A jelen randomizált, kontrollált vizsgálatban még egy további segédeszközt is igénybe vettek: az aktív karba került betegeket 1 héttel a gyógyszerészi vizit után még antikoagulációs tanácsadó is felhívta telefonon. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék, mennyivel növekedett a betegelégedettség és a betegek tudása a gyógyszerészi vizit és az antikoagulációs tanácsadás révén (klinikai végpontokat, így a VTE-kiújulást, illetve a mellékhatás-gyakoriság alakulását nem mérték). A vizsgálatban a Boston Memorial Health Care system, egy több kórházra és számos sürgősségi ambulanciára kiterjedő egészségügyi hálózat friss VTE-betegei vettek részt, összesen 163 fő. Az intervenciós karba randomizált betegeket hazabocsátásukat követően (a beleegyezésük megadását követő 5 napon belül) a dokumentációjukat jól ismerő klinikai szakgyógyszerész látogatta meg otthonukban, és további egy hét elteltével antikoagulációs tanácsadó (az egészségügyi hálózat képzett ápolója) is felhívta őket. A vizit során a betegek bemutatták, hogyan alkalmazzák gyógyszereiket (a szakértők szerint az ilyen szimuláció különösen hatékony az egészségügyi információ-cserében), majd a gyógyszerészek nyílt végű kérdéseket alkalmazva felmérték a betegek gyógyszereikkel és betegségükkel kapcsolatos tudását (pl. mikor van szükség laboratóriumi ellenőrzésre, milyen diétát kell tartani, milyen gyógyszerkölcsönhatások és –mellékhatások fordulhatnak elő, milyen tünetekről kell beszámolni a kezelőorvosnak). A vizit harmadik részében a gyógyszerészek a felmerült témákkal kapcsolatban személyre szabott oktatásban részesítették a betegeket. Az antikoagulációs tanácsadó a telefonbeszélgetés során a már ismert nyílt végű kérdéseket tette fel újra a betegnek, a válaszok után felfrissítette a beteg tudását, és mélben is elküldte számára a személyre szabott ismereteket. Amennyiben a konzultációk során a gyógyszerész vagy az ápoló betegbiztonsági problémát tárt fel, érintkezésbe lépett a beteg körzeti orvosával. A kontrollcsoportba került betegek (77 fő) abban a szokásos tájékoztatásban részültek, ami a kórházból vagy a sürgősségi ambulanciáról való hazabocsátás során szokásos. A vizsgálat kimeneti információit a randomizációt követő 30-50 napon belül kivitelezett telefon-interjú során gyűjtötték össze a betegektől (az átadással kapcsolatos betegelégedettség és a betegek betegségükkel, gyógyszerelésükkel kapcsolatos tudása); azok a betegek, akik teljesítették a telefon-interjút, 25 dollárnyi ajándékutalványban részesültek. A vizsgálatban részt vevő betegek több mint 70%-a rendelkezett érettségivel, többségük fehér bőrű, kicsivel több mint 50%-uk férfi volt. A betegek háromnegyede nagyon elégedett volt az átadás minőségével, a betegelégedettségben nem volt különbség az aktív és a kontrollcsoport tagjai között. A betegek több mint 80%-a mondta, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy miért fontos a gyógyszerszedés, illetve, hogy mikor, mennyi gyógyszert kell szednie. Mindazonáltal, a betegek tudása mindkét csoportban egyformán alacsony-közepes szintű volt (nem volt szignifikáns különbség a két csoport között), így pl. a betegek kevesebb mint 50%-a tudta, hogy antikoaguláns medikáció esetén problémát okoz a sör vagy a tömény alkohol fogyasztása, és kevesebb mint 60% volt tisztában azzal, hogy az alvadásgátló szer mellékhatásaképpen gyomorvérzés alakulhat ki. A kutatók szerint a többkomponensű intervenció sikertelensége hátterében részben az állhat, hogy átlagosan 23 nap telt el a kimeneti adatokat mérő interjú és a gyógyszerészi vizit, illetve 2 hét telt el az interjú és az antikoagulációs tanácsadóval történt beszélgetés között, ezalatt a betegek elfelejthették a számukra átadott információt. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy fontos volna a jövőben olyan módszerek kidolgozása, amelyek hatékonyan és maradandó módon növelik a VTE-betegek betegségükkel és gyógyszerelésükkel kapcsolatos tudását. Eredeti közlemény: Kapoor, Alok, Valentina Landyn, Joann Wagner, Pamela Burgwinkle, Wei Huang, Joel Gore, Frederick A. Spencer et al. "Supplying Pharmacist Home Visit and Anticoagulation Professional Consultation During Transition of Care for Patients With Venous Thromboembolism." Journal of patient safety (2019). Szemlézte: Kovács Bence dr. eLitMed.hu 2019.október 25.