A tavalyi évben számos, stroke-kal kapcsolatos klinikai vizsgálat látott napvilágot, amelyek elsősorban a revaszkularizációra vonatkozó kérdésekre kerestek választ. A Lancet Neurology-ban megjelent összefoglaló cikk ezeket az eredményeket összegzi.

Két multicentrikus, nyílt, randomizált vizsgálat (DIRECT-SAFE és SWIFT-DIRECT) a kizárólagos endovascularis thrombectomia (EVT) és az intravénás thrombolysissel (IVT) kombinált EVT hatékonyságát hasonlította össze, arra a kérdésre keresve a választ, hogy el lehet-e tekinteni az IVT-től olyan nagyérelzáródással járó stroke-okban, ahol a betegek már ellátásuk legelején EVT elvégzésére alkalmas központokba érkeznek (azaz a beérkezéstől az EVT megkezdéséig számított idő feltehetően nem túl magas). Ezek a vizsgálatok nem igazolták a kizárólagos EVT noninferior voltát a funkcionális függetlenség mint elsődleges kimenetel szempontjából (amelyet mRS 0–2-ként definiáltak). Ezek alapján az IVT-től akkor sem érdemes eltekinteni, amennyiben az EVT relatíve hamar elvégezhető. A vizsgálatok kapcsán elsősorban az a (részben metodológiai) kérdés került terítékre, miszerint pontosan hogyan érdemes a noninferioritást meghatározni, és pontosan kiknek (orvosoknak, betegeknek, finanszírozóknak) kellene ezt a döntést meghozniuk.

Az ACT randomizált vizsgálat az intravénás tenectepláz és az altepláz viszonyát vizsgálta kiváló funkcionális kimenetel (mRS 0–1 a 90. napon) vonatkozásában. Az eredmények alapján a tenectepláz az alteplázzal összevetve noninferior. Mivel a tenectepláz adagolása egyszerűbb az alteplázéhoz képest, a vizsgálat alapján érdemes lehet egyes korábban alteplázzal végzett vizsgálatok megismétlése, amelyekben az altepláz helyett tenecteplázt alkalmaznak.

A CHOICE randomizált, kettős vak, placebokontrollált vizsgálatban az volt a kérdés, hogy EVT során, sikeres angiográfiás reperfúzió esetén az intraarteriálisan adagolt altepláz növeli-e a kiváló funkcionális kimenetel arányát. A vizsgálat sajnos a COVID-járvány miatt a tervezettnél korábban ért véget, és noha a részeredmények alapján az intraarteriális alteplázadagolás előnyökkel járhat, az alacsony esetszám miatt ennek az eredménynek az érvényessége megkérdőjelezhető.

A RESCUE-JAPAN nyílt, randomizált, kontrollált vizsgálat az EVT és a konzervatív terápia (az esetleges IVT-t is beleértve) előnyét vizsgálta a kizárólagos konzervatív terápiával szemben olyan nagyér-elzáródással járó stroke-ok esetében, ahol a betegek jelentkezésekor már nagy az infarktus „core” mérete (ASPECT score 3–5). Az eredmények alapján EVT mellett magasabb a jó funkcionális kimenetel (mRS 0–3) aránya (a relatív kockázat 2,4 a kontrollcsoportéhoz képest), ugyanakkor az intracranialis vérzés gyakorisága is magasabb (relatív kockázat 3,5). A vizsgálat általánosíthatósága ugyanakkor sajnos nem túl jó, ugyanis a legtöbb beteg beválogatása MR alapján történt, továbbá Japánban az altepláz dózisa is alacsonyabb a világ más részein, beleértve Magyarországot is, használtakéhoz képest (0,6 mg/kg vs. 0,9 mg/kg).

Végül pedig a CASSIS randomizált vizsgálat került bemutatásra, amelyben a súlyos, tünetekkel járó intracranialis atherosclerosisos betegekben vizsgálták a stentelés előnyeit a kizárólagos gyógyszeres kezeléshez képest. Az eredmények szerint a stroke és a halálozás kompozit, elsődleges végpont tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.

Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:
Goyal M, Singh N, Ospel J. Clinical trials in stroke in 2022: new answers and questions. The Lancet. Neurology. 2023 Jan;22(1):9-10.