Idegtudományok

Őssejtek gyógyíthaták az idegrendszert

2011. AUGUSZTUS 15.


A laboratóriumi körülmények között fenntartott köldökzsinór eredetű vérsejtek befolyásolják a központi idegrendszer öregedését, sérülékenységét és betegségeit. A sejtek hozzájárulnak az akár fiatal, akár idős állatból származó hippokampusz-idegsejtek túléléséhez.

Az öregedéssel párhuzamosan a gondolkodási készség csökkenése tapasztalható. A szerkezeti változások főként a hippokampuszt érintik, mely a hosszú távú memória helye, és többek között az Alzheimer-kór egyik első támadáspontja.

Alison E. Willing neurológus professzor és a Dél-Floridai Egyetem munkatársainak a Cell Transplant című szaklapban megjelent cikke szerint az öregedés során beinduló degeneratív folyamatok sebezhetővé teszik az idegsejteket stresszkeltő hatások és a betegségek iránt. Munkájuk során a köldökzsinórból nyert őssejteket használtak fel arra, hogy megfelelő terápiás alternatívát nyújtson az idegrendszeri folyamatok gyógyításában. A kutatók megállapították, hogy a köldökzsinór vérsejtjei kísérletes körülmények között fokozták patkány eredetű hippokampusz-idegsejtek túlélési készségét és szaporodását, valamint serkentette a többi idegsejttel való kapcsolat kialakítását.

A védő hatás mind fiatal felnőtt, mind idősebb egyedek esetén érvényesült, annak kialakításában a citokinnek nevezett jelátviteli molekulák töltöttek be alapvető szerepet. A sejttenyészeti eredmények a kezelt és nem kezelt sejtek között felnőtt egyedek esetén drámaiak voltak – szemben a fiatalabb állatokkal.

A felfedezés hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben fokozni lehessen a sejtek növekedését, és csökkenteni már meglévő idegsejtek pusztulását, mely felfedezés új utakat nyithat meg az idegrendszeri traumák, illetve az olyan degeneratív betegségek esetén, mint az Alzheimer-kór, vagy a Parkinson-kór.

Forrás: Medipress



Kapcsolódó anyagok: Az őssejtekről





HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

Az agyi plaszticitás kulcsa

A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.

Idegtudományok

A krónikus neurológiai Covid-tünetek hátterében álló mechanizmus

Bár a hosszú Covidnak nevezett krónikus tünetegyüttes diszexekutív szindrómával vagy ködös agyműködéssel járhat, az eddigi vizsgálatok nem találtak a tünetek hátterében encephalitist. Amerikai patológusok most megfejtették a mechanizmust, ami legalábbis részben magyarázhatja a neurológiai tüneteket.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

A neurózis nagyvárosi megjelenése és korai tapasztalatai - Orvosi és irodalmi diskurzusok 1900 körül

HEGEDŰS Máté

Tanulmányomban arra vállalkozom, hogy olyan forrásokat ismertetek és kommentálok, amelyek valamilyen módon érzékenyen reflektáltak a nagyvárosi idegességre, mint újonnan megjelent és elterjedt betegségre. Alábbiakban olyan orvosi regiszterű szövegeket mutatok be, melyek jelentős mértékben járultak hozzá a betegség képének kialakulásához és egyáltalán ahhoz a folyamathoz, hogy ezt a jelenséget betegségként kezdték számon tartani.

Klinikum

Egy sürgősségi osztályon alkalmazott HINTS-vizsgálat diagnosztikai értéke

A sürgősségi osztályokon jelentkező betegek 1–3%-ában vezető panasz a szédülés. A szédülés hátterében jóindulatú, perifériás betegségek, úgymint jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) és neuritis vestibularis, valamint életveszélyes, központi idegrendszert érintő kórképek, mint például cerebellaris és agytörzsi stroke, egyaránt állhatnak. Ez utóbbi kategóriába eső betegek körülbelül egyharmadában az első megjelenéskor a centrális ok nem kerül felismerésre. A szédüléssel járó, hátsó agyi keringést érintő stroke-okban gyakran egyéb fokális neurológiai tünet is jelen van, de nem mindig, és ilyen esetekben a stroke-perifériás szédülés elkülönítése nehéz lehet.

Idegtudományok

Neurológiai tünetek és emelkedett kórházi mortalitás Covid-19-ben

Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.

Hírvilág

Mesenchymalis őssejtek: az őssejtterápia ígéretes eszközei

Teljes gyógyulás érhető el az 1-es típusú diabetes állatkísérletes modelljében mesenchymalis őssejtek beültetésével, amelyek nemcsak a csontvelőben, de valamennyi kötő- és támasztószövetben megtalálhatók, hangzott el a Semmelweis Egyetem Genomikai Hálózat c. rendezvénysorozatának szeptember 23.-i előadásán.

Gondolat

A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.