A pszichés gondokkal küszködő betegek ellátása ma Magyarországon, a jelenlegi viszonyok közepette rendkívüli módon nehezített. Csupán néhány intézmény szolgálja a közösségi pszichiátria által képviselt megközelítést. Az Ébredések Alapítvány közvetítésével jutott a közösségi pszichiátria koncepciója és gyakorlata Magyarországra , s az alapítvány 1991 óta folytatja a krónikus pszichiátriai betegek rehabilitációját. Tana Ünige pszichológussal váltottunk szót a közösségi ellátás kapcsán. Ez a gondozási forma még nem elterjedt gyakorlat hazánkban, holott a pszichiátria terén érezhető paradigmaváltás jegyében egyre nagyobb hangsúlyt kellene hogy kapjon. Az alapítvány 2005 novemberétől önállóan működteti dr. Harangozó Judit főorvos vezetésével a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Központját a nyolcadik kerület szívében, a Kálvária tér 5 szám alatt. Több mint 200 pszichiátriai és addiktológiai beteg és családja közösségi gondozását, a nappali kórházban pedig a kórházi ellátást kiváltó kezeléseket végzik itt a munkatársak. Tana Ünige (képünk) pszichológus elmondása szerint a nappali kórház a ma érvényes betegjogokkal összhangban igyekszik elkerülni a kirekesztettség és izoláció minden formáját. Egy-egy médiabeli szereplés után az intézmény látogatottsága megugrik. Itt egyébként jellemzően eléggé súlyos pszichotikus állapotban lévő személyek kerülnek a gondozotti körbe. Budapestről és Pest megye két kistérségéről jöhetnek a betegek. Igen fontos, mondja a pszichológus, hogy az állapotfelmérés után közösen az érintettel alakítsanak ki elérhető célokat, és az illető világán belül maradva, saját belső céljaik elérésében segítsék a szakemberek a hozzájuk forduló személyeket. A segítő szakemberek feladatai közé tartozik, hogy felmérjék, hogy a résztvevők miképpen viselik a lelki feszültséget, illetve valósítják meg célkitűzéseiket. Egy segítő team végzi itt a betegek gondozását, és a szakemberek alapvetően szimmetrikus viszonyra törekednek kapcsolataik kialakításában. A betegek ellátásában igen fontos a stresszkezelés – mondta Tana Ünige. A pszichiátriai betegségek és addiktológiai problémák kezelése akkor a legeredményesebb – ezt bizonyítják a kutatások is –, ha az érintetteken kívül közeli barátaik és családtagjaik is részt vesznek a segítő munkában. Ez a nappali kórház igyekszik bevonni tehát a beteg kapcsolati körét is a gyógyulási folyamatba. A gondozás egyik igen nagyon fontos feladata a pszichoedukáció is, vagyis, hogy a családtagok és az érintettek számára minél szélesebb körű és alaposabb ismereteket nyújtsanak az illető állapotáról, a betegség mibenlétéről és prognózisáról. A közösségi pszichiátria sajátos megoldásaihoz tartozik, hogy arra törekszik, hogy a résztvevők az eddigitől eltérő és saját maguk által fontosnak tartott megoldásokat találjanak problémáikra, és azokat alkalmazzák minden adódó alkalomkor. A közösségi pszichiátria alapelvei szerint a résztvevőket fel kell készíteni arra, hogy szembenézhessenek egészségi problémáikkal, és alaposabb ismereteket szerezzenek a pszichiátriai betegségekről és addiktológiai problémákkal kapcsolatosan. A közösségi gondozás során a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy beszéljenek az életükről és megtalálják életük javításának lehetséges módozatait. A nappali kórház különböző foglalkozásai révén segíthet a betegeknek abban, hogy ki tudjuk fejezni az érzéseiket, megtanuljanak segítséget, vagy tanácsot kérni másoktól, és képessé váljanak arra, hogy a gondokat nyugodt, támogató légkörben beszéljük meg. Tana Ünige elmondta, hogy az ellátás ilyen jellegéből adódik, hogy mélyebb kapcsolatot alakítanak ki a páciensekkel, és a munkatársak idejük nagy részét ennek a munkának szentelik, akár még munkaidőn túl is. Nagy Zsuzsanna