„Csöndben ne lépj az éjszakába át, Szikrázzon vén korod, ha hull a nap. Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.” Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át (Nagy László fordításában) A Csillagok között szép film. Közel három órás. Persze, hollywoodi film. Felróható a karakterek szerepszerű, könnyen jósolható viselkedése, illetve az egész alkotásra jellemző (és a kritikus által is sokat kifogásolt) pátosz. Felróható az amerikai tömegstílus. De a meglehetősen szigorú hollywoodi kánon (, "máz") sem tudja teljesen érdektelenné tenni a modern asztrofizikai (és a részecskefizikai) történetet és az ontológiai kérdéseket felvető filmet. A nem túl távoli jövőben játszódik, az Egyesült Államok közép-nyugati részén, ahol élelmiszerválsággal, szélsőséggel időjárással küzdenek. Az ökológusok egybehangzó véleménye szerint mindez könnyen lehetséges, sőt valószínű forgatókönyv. A rendező az olajcsúcs vagy az ivóvízcsúcs kapcsán megfogalmazott előrejelzéseket nem építette be. Talán el akarta kerülni, hogy túlságosan disztópikus, vagy egy technológiailag távoli társadalom megrajzolásával megnehezítse a néző azonosulását. Érdekessége számomra – nem annyira a lélegzetelállítóra sikerült látványvilágában, hanem - az újszerű jövő-forgatókönyvben rejlik: az emberiség önfenntartása hamarosan lehetetlenné válik, és ekkor „valakik” készítenek egy tucat exobolygót és egy féreglyuk segítségével az emberi űreszközök számára elérhető távolságba helyezik. (Említést érdemel, hogy a film elkészítésében részt vett volt Kip Throne, vezető amerikai asztrofizikus. És habár a féreglyukakon való áthaladás hipotézis, a film kozmológiája szilárd asztrofizikai alapokra épült.) Az ember által lakható bolygók, az exobolygók megközelítése az Asimov világát idéző űrkalandokkal teli, ennek során az emberi sebezhetőség és aljasság képei bontakoznak ki. Ám mégis felsejlik, hogy a „valakik” folyamatosan teremtenek újabb tanulásra lehetőségeket az egyén számára. Sőt, az időutazás különlegességénél fogva ez maga az emberiség, sőt talán az egyén lehet. Az időutazás ürügyén kibontott ontológia tehát a misztika határát súrolja. Az ok-okozati logika és az idő lineáris szemléletének felrúgása sok nézőt megzavarhat, akik valami "hagyományos csodára" vártak. Hazai nézők számára óhatatlanul a francia–magyar koprodukcióban készült sci-fi rajzfilm, az Idő urai juthat eszükbe, ám ott a „Valakik”, az Idő urai megmaradnak külön entitásnak. (A magyar irodalomból talán még Babits Mihály juthat eszünkbe, az Elza a pilótanő disztópikus világában leírt kronomikrószkóp, az időt is képes lassítani, de ott az eszköz csak mellékes elem.) A film alapvetően európai hivatkozásokkal teletűzdelt: Lázár feltámasztása János evangéliumából és Dylan Thomas Csöndben ne lépj az éjszakába át című verse többször is elhangzik a filmben. A tibeti irodalomban jártasak számára könnyen Shambala mítoszának egyik alternatív értelmezése juthat eszébe, mely szerint, amikor az emberiség már mélységes-mély és megoldhatatlan bajban lesz, akkor is lesz segítség. És a film szerint ez a váratlan segítség a legközelebbi emberi kapcsolatok megoldatlanságain és szeretetén keresztül érkezhet meg. eLitMed.hu 2015. január 19.