Gondolat

A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

2016. AUGUSZTUS 31.

- Pszichológusként mi a feladata a Moszkvai Idegsebészeti és Neurológiai Tudományos Központban?

- Rögtön egy eset ismertetésével válaszolok: harmincéves fiatalembert hoztak be az intézetbe, aki részeg állapotban fejbe lőtte magát. Beszéltem a szüleivel, és arról kérdeztem őket, hogy mi történt az ő életükben harminc éves korukban. Persze az anya először értetlenkedett. Majd elmondta, hogy abban az időben rosszul érezte magát a munkahelyén, nem tudta mit csináljon, a férje el akarta őt hagyni, depressziós volt, nem akart élni. Aztán megpróbáltuk kideríteni mi volt fiúval a főbelövés előtti időben. Kiderült, hogy jó munkahelye volt, jó kapcsolatban élt barátnőjével, rendezett élete volt. Ám mégsem érezte magát jól, nem tudta, hogyan éljen. Inni kezdett, sok depresszív gondolata volt. Ahogy az anya erről beszélt izgatottá vált, a férj pedig elvörösödött. Ezen beszélgetés után a férj abbahagyta a harminc éves kora óta folytatott italozását. A fiának pedig visszatért a nyelő reflexe (addig mesterségesen kellett táplálni, mert nem tudott nyelni).

- Sokszor erős kapcsolat mutatható ki egy páciens jelenlegi tünetei és az előző generációban történt elnyomott, tabusított, lezárt traumatikus szituáció között?

- Igen. Még egy esetet elmesélnék: szintén egy harminc éves fiatalemberről van szó, aki gerinc panaszok miatt került az intézetbe. A vizsgálatok semmi organikus alapját nem találták tüneteinek. Ez a fiatalember nagyon jól haladt a karrierjében, de félt elvállalni egy nagy előrelépést jelentő állást egy másik városban. A szüleiről beszélve kiderült, hogy az anyja nagyon agresszív, az apja viszont nagyon lágy volt vele. Fiacskámnak, nevezte, amit ő nagyon utált. Amikor 3-4 éves volt, az anyja olvasott egy mesét neki. Ő megkérdezett valamit, amire az anyja azt mondta: „Ó te buta fiú!” Ő erre az válaszolta: „Te vagy buta nő!”. Elmondta, hogy az anyja mindenkivel veszekedett, a nővérével, a férjével. A terápiában a kliens egyre inkább önbizalmat kapott, elvállalta az állást. Egy év múlva az anyja jött hozzám, és elmondta, hogy 3-4 éves korában a fia nagyon furcsán viselkedett, és elvitte az orvoshoz, aki kérdőjeles skizofrénia diagnózist adott a gyereknek. Ez után megkérdeztem az anyát, hogy mi történt az ő életében, amikor 3-4 éves volt. Zokogni kezdett, és elmondta, hogy három bátyja szexuálisan inzultálta abban az időben. Internátusba került, de amikor hazatért a bátyjai folytatták a szexuális visszaéléseiket vele szemben. 14 éves korában utálta magát, a bátyjait, de nagyon jól tanult, tudományos fokozatokat nyert és kandidátus lett. Férjhez ment. Szüleinek, nővéreinek soha nem beszélt a bátyjai visszaéléseiről. Nővére pedig arról beszélt neki, hogy a nőnek el kell viselni sok dolgot, és aki magasra kerül – mit a kliens - annak szolgálni kell a többieket. Ő ezt tette, tehát az áldozatként viselkedett. A fia, a kliensem szinten ezeket a tüneteket mutatta. Én voltam az első, akinek az anya a bátyjai szexuális visszaéléseiről beszélt. Az anyánál, ugyanúgy, minta fiánál egyaránt az áldozati szindróma tünetei voltak felfedezhetők.

- Gyakoriak az elhallgatott családi történések?

Igen. Valamint segítenek a tünetek megértésében. Sokszor egy tünet nem érthető meg úgy, hogy csak a klienssel foglalkozunk. Egy másik kliensemnek furcsa rosszullétei voltak. A szülei mindig mentőt hívtak, de soha semmilyen fizikai okát nem találták a tüneteknek. És a történetében sem találtam okokat. Viszont az mindig gyanús, ha egy kliens olyanokat mond: „Nem akarok úgy élni, mint az anyám, a nagyanyám!”, „Nem akarok olyan lenni, mint az anyám! Nem tudok hinni az apámnak.” Ilyenkor mindig találhatunk a családban valakit, akinek az életében valamilyen trauma vagy visszaélés történt, de az lezárt, nem tud senki róla. Sokszor látjuk, hogy a szexuális visszaélések áldozatainak szülei szintén szexuális visszaélések áldozati voltak.

- Milyen megközelítést célszerű választani?

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni. Sokszor misztikus, titokzatos, érthetetlen dolgok vannak a családban. A gyermek nagyon érzékeny az érzésekre és a családban lévő szituációra. Nem érti azt, hanem érzi és nagyon érzékeny a szituációra. Érzi, hogy a felnőtt szenved, akkor is, ha az nem beszél róla. Sokszor ezek a családban előforduló dolgok nem is bonyolultak, de szégyen és bűntudat veszi körül őket, ami miatt bezárják egy dobozba, mintha nem lenne. De nagyon is ott van ez a család életében.

- Az Intézetben ön az egyedüli pszichológus?

Az intézetben tizenegy nagy osztály van, a gyermekonkológiától kezdve a felnőtt otoneurológiáig, és neuroophtalmologiáig. Mindegyik osztályon három-négy pszichológus valamint logopédusok is dolgoznak. Mindegyiknek más-más specifikus feladata van. Természetesen ez nem általános Oroszországban. Ez egy kiemelt intézet. Az én feladatom az, hogy a foglalkozzak egy-egy beteg családjával. Mostanában nagyon sok helyen képeznek pszichológusokat Oroszországban. Ezeknek a képzéseknek a minősége nagyon különböző. De nagyon sok lehetőség van továbbképzésekre.

Van kapcsolatuk a nyugati pszichológiával?

Igen van, de az orosz pszichológia mindig nagyon önálló volt. A szovjet idő alatt is, sőt azt mondhatom, hogy akkor még inkább. Néhány helyen nagyon intenzív pszichológiai kutatás zajlott. Én a szakdolgozatomat 1990-ban írtam. Ez még az átmenet idején volt. Volt egy rész a dolgozatomban a társadalomban létező emocionális visszaélésekről, agresszióról. Ezt a rész a professzorom kihúzatta. Persze korábban a pszichológiában a társadalmi folyamatok voltak fontosak, az egyén élete, az egyéni narratívák háttérbe szorultak. Ez változott meg az elmúlt huszonöt évben, amennyiben és az utóbbiak ma már jóval nagyobb hangsúlyt kapnak.

-Köszönöm a beszélgetést


Olga Szuliga, pszichológus a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen végzett, majd a „A pszichológia keresztény perspektívái” című amerikai-orosz projektben dolgozott, később egy moszkvai központban gyermekmolesztálás témakörével foglalkozott. Jelenleg a Moszkvai Idegsebészeti és Neurológiai Tudományos Központban dolgozik. Az intézetben kezeltek családtagjaival foglalkozik.



dr. Parádi József
eLitMed.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

"Ez nem Rio de Janeiro"

1937. október 15. született Odesszában Ilja Ilf szovjet-orosz író.

Gondolat

Karinthy öndiagnózisa

NAGY Zsuzsanna

Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül címmel írta meg saját betegségének felfedezését, tüneteinek kialakulását.

Gondolat

Las Trece Rosas – Tizenhárom Rózsa

ZALAI Anita

1939. augusztus 5-én Spanyolországban – néhány hónappal a polgárháború befejeződése után – Franco tábornok parancsára a madridi Almudena temető keleti falánál kivégeztek tizenhárom fiatal lányt.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Hírvilág

Mentalizáció a klinikai gyakorlatban

A mentalizáció a személyiségfejlődési folyamatban alakul ki és szervül, alapja a biztos kötődés az anyával illetve a gondozó környezettel...

Gondolat

Sámánizmus - egykor és most

A nyugati néprajzi és antropológiai tudományosság kezdettől fogva figyelt a sámánhit és a sámán szertartások megnyilvánulásaira az ázsiai kultúrákban. A megoldás mindig lelki változásokban fejeződik ki. A hagyományos szertartások különleges hangulatot, sajátos révületet váltanak ki, ennek során a valóság lelki keretei háttérbe szorulnak, tágabb univerzum erői és szabályai jelennek meg.

Gondolat

Akaraterő újrafelfedezése

A szerzőpáros meglátása szerint a modern személyiségelméletek főleg strukturális mechanizmusokra épülnek, míg az akaraterő modellje „termodinamikai” szemléletű. Radikális felvetésük szerint az én-tudat is az önszabályozás érdekében jött létre, és az önszabályozás eszközeként érthető meg. Kifejtik, hogy az akaraterő okos és szisztematikus növelése jó beavatkozási pont lehet mind az egyén önfejlesztési kísérleteiben, mind pedig nevelési kérdésekben.

Gondolat

Az érzelmek szerepe a tudományos kutatásban - videointerjú Mérő Lászlóval

BME-TMIT szemináriumi előadása után Mérő Lászlót az érzelmek tudományos kutatásban betöltött szerepéről kérdeztük. Az emberi hangulatok és érzelmek a tudományos kutatások összetett folyamataira is hatással vannak.