A tanulmány célja a stressz és a hypertonia, illetve a cardiovascularis betegségek kapcsolatának áttekintése, valamint egy Magyarországon is elérhető, a stresszkezelést segítő, bizonyítottan hatékony magatartásorvoslási program bemutatása. Számos, a patogenezist és a klinikai végpontokat vizsgáló tanulmány bizonyítja a cardiovascularis megbetegedések és a pszichoszociális tényezők (ideértve a mentális betegségek egyidejű fennállását, egyes személyiségtényezőket vagy éppen a társas környezetet) szoros összefüggését. Ezzel összhangban az Európai Kardiológiai Társaság 2016. évi szakmai irányelvei I.A szintű ajánlásként tartalmazzák a pszichoszociális problémák azonosítását és magatartásorvoslási módszerekkel történő kezelését. A szakmai irányelvek minél szélesebb körű, átfogó gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen a cardiovascularis kockázat csökkentése érdekében. Ennek fontos eleme a klinikumban dolgozó szakemberek képzése, a multidiszciplináris együttműködés erősítése, és a magatartásorvoslási beavatkozások integrálása a mindennapi ellátásba. A Williams Életkészségek® program egy nemzetközi, Magyarországon is széles körben elérhető stresszkezelő, kommunikációs készségfejlesztő program. Fő célkitűzése olyan egyszerű, a mindennapi életben alkalmazható megküzdési készségek elsajátítása, amelyek lehetővé teszik a pszichoszociális stresszhelyzetek sikeresebb kezelését, valamint a testi és lelki feszültségszint tudatos csökkentését. Cardiovascularis betegségben szenvedőknél javul a kimenetel és az életminőség. Az egészségügyi dolgozók számára kiemelten javasolt az átlagosnál magasabb stresszterhelés és a kiégés kockázatának csökkentésére. A gyógyítók és pácienseik együttműködése során a stressz mindkét felet érintheti. A Bálint-csoportok pozitívan befolyásolják az orvos-beteg kapcsolatot, segítik a betegségek komplexebb megközelítését, és hatékonyak az egészségügyi dolgozók kiégése elleni küzdelemben.

A Covid-19 lefolyását az eltelt idő és súlyosság szerint több stádiumra oszthatjuk. A citokinvihar által kiváltott multiszisztémás inflammatorikus szindróma (MIS) és a következményes sokszervi károsodás a súlyos és kritikus fázisokban jelentkezik. Patológiai szempontból fontos a gyulladás (endothelitis) és a microthromboticus események együttes előfordulása. Mindezek a légzési elégtelenség mellett cardiovascularis, idegrendszeri, hepaticus és renalis károsodást is okozhatnak. A Covid-19-hez autoantitestek termelődése és autoimmun betegségek is társulhatnak. A multiszisztémás inflammatorikus szindrómát kortiko­szteroidokkal, citokinellenes antitestekkel, JAK-gátlókkal lehet csillapítani („repurposing”). A legtöbb IL-6-gátló és a baricitinib több vizsgálatban igen hatékonynak bizonyult, ha megfelelő stádiumban, a szisztémás gyulladás (MIS) igazolása mellett al­kalmazták.

Az 1990-es években a betegségek fejlődési eredete elmélet (Developmental origins of health and disease) térnyerésével elfogadottá vált, hogy a - DNS-szekvencia változásával nem járó - úgynevezett epigenetikai öröklődés szerepet játszik a betegségek kialakulásában. Az epigenetikai szabá­lyozás a környezethez való alkal­mazkodást, a reprodukciós sikert szolgálja, aminek a későbbi élet során fellépő hátrányos következménye is lehet a fokozott betegségrizikó. A krónikus, nem fertőző betegségek többségében az epige­netikai folyamatok szerepe már elfogadott. Újabb, gyorsan bővülő vizsgálatok világossá tették, hogy epigenetikai változások nemcsak felnőttkori krónikus, hanem egyes gyermekkori megbetegedésekben is oki szerepet játszanak. Az összefoglaló áttekinti azokat a gyakoribb gyermekbetegségeket, amelyekben az epigenetikai mechanizmusok szerepe meg­alapozottnak látszik. A téma fontosságát indokolja az epigenetikai szabályozás hosszú távú és kiterjedt hatása. A kóros epigenetikai szabályozás egyes elemei már vizsgálhatók a klinikai gyakorlatban, ma még első­sorban a diagnózis és a betegségrizikó meghatározása céljából, továbbá már rendelkezünk eszközökkel az epigenetikai szabályozás befolyásolására is.

Mind az iparilag fejlett, mind a fejlődő vi­lág lakossága öregszik. A demográfiai változás egészségügyi és gazdasági kihatásai megdöbbentők, hiszen az öregedés a cardiovascularis betegségek legfontosabb kockázati tényezője. Az életkorral meredeken növekszik a leggyakoribb szív- és érrendszeri betegségeknek, a magas vérnyomásnak, a coronariabetegségnek, a szívelégtelenségnek és a szélütésnek a megjelenési és a lakosságon belüli aránya. Bár az életmódi, a genetikai és az epigenetikai tényezők fontos szerepet játszhatnak ezeknek a betegségeknek a kialakulásában, a legfontosabb rizikófaktor az életkor önmagában. Egészséges emberben a cardiovascularis rendszer szerkezete és működése folyamatosan változik az életkorral, azonban ezek a változások nem azonosak a betegségekkel. Az öregség nem betegség. A cardiovascularis öregedéssel kapcsolatos változások „normális jelenségnek” tekinthetők, amelyek azonban jelentősen csökkenthetik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a küszöbértékét, alapvetően befolyásolhatják a hypertonia, az atherosclerosis, a szélütés, a balkamra-hypertrophia, a szív-elégtelenség és a pitvarfibrilláció gyako-ribbá válását időskorban. A betegségek pa­to­fiziológiai mechanizmusai mintegy rá-épülnek a szívnek és az érrendszernek az öregedéssel kapcsolatos változásaira, az utóbbiak alapvetően befolyásolják a betegségek megjelenését, klinikai képét, súlyosságát. A cardiovascularis rendszer életkori változásai, a betegségek patomechanizmusai, az életmód, a genetikai és a ma még nem teljesen ismert tényezők komplex módon, egymással szoros összefüggésben határozzák meg a szív- és érrendszeri be­tegségek kialakulásának a „küszöbértékét”, sú­lyosságát, prognózisát, a kezelés hatékonyságát az idős emberekben. Mindezek ellenére a cardiovascularis rendszernek az életkorral kapcsolatos anatómiai és funk-cionális változását nem vagy csak igen ritkán veszik figyelembe az epidemiológiai és a klinikai vizsgálatok során. A cardiovascularis rendszernek fiziológiásan, az életkorral kapcsolatosan végbemenő szerkezeti és működési változásainak az ismerete azért is fontos, hogy megérthessük az öregedés-betegség kölcsönhatást, céltudatosan befolyásolhassuk a caardiovascularis öregedést, mint a szív- és érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezőjét. Ezek az ismeretek a gyakorlat számára is fontosak, hogy meg tudjuk különböztetni az idős emberek betegséggel kapcsolatos tevékenységi akadályozottságát az életkorral vagy a mozgásszegény életmóddal kapcsolatos aktivitási korlátozottságtól.

Cukorbetegségben fokozott a SARS-CoV-2-fertőződés esélye, és a betegség lefolyása is súlyosabb. Az alapbetegséghez társuló el­hízás és cardiovascularis betegség szintén súlyosbítja a fertőzés kimenetelének prognózisát. A 2-es típusú cukorbetegség ke­ze­lésére használt glükagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP1-RA) erőteljesen, a hypoglykaemia kockázatának jelentős növelése nélkül csökkentik a vércukorszintet, hozzásegítik a betegeket a fogyáshoz, és csökkentik a cardiovascularis betegségek kialakulásának, rosszabbo­dá­sá­nak va­ló­színűségét. Számos hatásuk révén mint­egy felkészítik a cukorbetegeket arra, hogy SARS-CoV-2-fertőzés esetén kevesebb szövődménnyel vészeljék át a betegséget, és kedvező immunológiai hatásuk miatt a ci­tokinvihar kifejlődését is mérsé­ke­lik. A szer­zők összefoglalják a GLP1-RA-k potenciális kedvező hatását a SARS-CoV-2-fertőzésre.