Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Emlőrák Zöldség-gyümölcs az ösztrogén ellen

Mintegy harmadával csökkentette az emlőrák kiújulásának valószínűségét, ha a betegek nagy mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, de csak akkor, ha a daganat kezelésekor nem voltak hőhullámaik.

HUN

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. JÚNIUS 20.

Az ősstatin születése

MATOS Lajos

II. világháború után elkezdődő epidemiológiai vizsgálatok jelezték, hogy a koleszterin és a koszorúér- betegség között valamilyen oki összefüggés lehet. A legendás Framingham-tanulmány 1948-ban indult, és annak első eredményeivel kapcsolatban jelent meg a fogalom: rizikófaktor. Egy fél évszázaddal ezelőtt már fölvetődött a gondolat, hogy a rizikófaktor LDL-koleszterin vérszintjének csökkentése kedvezően befolyásolhatná az érelmeszesedés folyamatát.

HUN 2010;2(03)

Ideggyógyászati Szemle

1995. MÁRCIUS 01.

Irányelvek az antiepileptikumok terápiás monitorozásához

Számos publikáció hangsúlyozza az antiepileptikumok (AE) vérszint-meghatározásának hasznosságát az epilepsziás betegek kezelésében. A technikai problémák megoldottak. Különböző módszerek állnak rendelkezésre az összes AE pontos és gyors meghatározására. A fő kérdés továbbra is az, hogy mikor nézzük a vérszintet, hogyan interpretáljuk azt, és hogyan vállaljuk a terápiás AE monitorozás költségeit, hiszen a költség/haszon arány jelenleg is magas.

HUN 1995;48(3-4)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[A növekedési hormon szintje az akromegáliás betegek sebészeti kezelése után]

IVANOVIC Svetomir, SAMARDZIC Miroslav, GRUJICIC Danica, POPOVIC Vera

[Az akromegáliás betegek kezelésének fő céljai: a növekedési hormon (GH) vérszintjének mérhetetlenné tétele, a daganat teljes eltávolítása, a szomatomedin vérszintjének normalizálása, a betegség kiújulásának megszüntetése és az agyalapi mirigy homloklebenyének megőrzése. A dopamin-agonisták alkalmazása hosszú távú hatással a műtét és a sugárterápia adjuváns terápiájává vált. A szendosztatin, egy hosszú távú hatású szomatosztatin-analóg, a növekedési hormonszekréció gátlásában meghatározó helyet foglalt el. ]

ENG 1994;47(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

Digoxin heti 2 nap szünettel; Lehet-e biztonságos az, ami téves?

Az elmúlt 20–25 év jelentős fejlődést hozott a gyógyszeres kezelés módszereiben. A gyógyszerek vérszintje elérhető laboratóriumi módszerekkel mérhetővé vált, és sokféle hatás is az általános klinikai megfigyelés mellett ma már pontosan mérhető. Ez teremtette meg a farmakokinetika és a farmakodinamika mindennapi felhasználásának alapját és egy külön diszciplínát, a klinikai farmakológiát.

HUN 1993;3(12)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

Cinolazepam hatása a folyamatosan három műszakban dolgozók körében jelentkező insomniára

KÖVES Péter

A szerző egy korszerű, a közepes és rövid vérszintfelezési idejű szerek között átmenetet képező, kis farmakológiai hatékonyságú benzodiazepin-származék, a cinolazepam hatását vizsgálta a speciális környezetben (folyamatosan forgó három műszakban) jelentkező insomniára. A 4 szakaszra (alaphelyzet: 4-5 nap, placebo adás: 7-9 nap, cinolazepam adás: 7-9 nap, placebo adás: 7-9 nap) osztott vizsgálatban 20, nappali és éjszakai alváselégtelenségben szenvedő férfi vett részt. A gyógyszer hatását szubjektív (céltüneteket értékelő alváskérdőív), valamint objektív (poligráfiás monitorozás, alvást követő ébrenlét idején egyszerű, illetve összetett reakcióidő-mérés) módszerekkel követte. Azt tapasztalta, hogy a cinolazepam esti 40 mg-os, valamint a napközbeni alvás támogatására adott 20 mg-os mennyisége jelentős mértékben javította az alvás és ébredés minőségét. Sem a szubjektív, sem az objektív vizsgálatok nem mutattak ki „hangover" effektust, idő előtti ébredésben megnyilvánuló vákuumeffektust, kora reggeli insomniát. Az alkalmazás alatt a hipnotikus hatás nem csökkent. A szerző külön kiemeli a gyógyszer napközbeni alvást támogató kiváló hatását. A rövid vérszintfelezési idejű benzodiazepinek esetében a rebound insomnia igen korán jelentkezhet. Ezért, bár a gyógyszeradás ideje 7-9 nap volt, ennek lehetőségét is megvizsgáta a szubjektív módszerekkel mért alvási céltünetek révén, s ezek a rebound insomnia korai megjelenése ellen szóltak. A gyógyszeres alvás struktúrájára a jobb elalváskészség, a mély, non-REM-alvás mennyiségének növekedése, az alvás folyamatosságának javulása, a REM-alvás paramétereinek változatlansága volt jellemző mind az éjszakai, mind a nappali alvás során. A vizsgálatból nyerhető tapasztalatok és az irodalmi dokumentáció alapján a szerző jól használható hipnotikumnak ítéli a cinolazepamot a több műszakos, az altatószer hatása és mellékhatása vonatkozásban igen szigorú követelményeket támasztó munkakörökben. Jelen vizsgálat kapcsán egyben felhívja a figyelmet arra, hogy minden bevezetésre kerülő hipnotikum esetében el kell végezni a speciális, több műszakos munkakörökben az alkalmazhatósági vizsgálatot, s ennek eredményétől függővé tenni bevezetésüket. E vizsgálatok nem merülhetnek ki csupán a szubjektív minősítésben, hanem mind az alvásszerkezetre, mind az utó- és mellékhatásokra vonatkozó objektív adatgyűjtést és elemzést is igényelnek.

HUN 1993;46(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1989. FEBRUÁR 01.

Az epilepszia gyógyszeres kezelésének vérszintellenőrzése

SVEIN I. Johannessen

Az antiepileptikumok farmakokinetikája és a kinetikát befolyásoló tényezők ismerete rendkívül fontos ahhoz, hogy az epilepsziás betegeket a leghatékonyabban, legkevesebb mellékhatással kezeljük. Néhány antiepileptikum farmakokinetikai adatait az I. táblázat tartalmazza.

HUN 1989;42(02)

Ideggyógyászati Szemle

1973. DECEMBER 01.

Antiepilepticumok vérszintjének vizsgálata epilepsiás betegeknél

DR MOLNÁR Gyula, DR MAROSFI Sándor, DR KARCZAG István, FODOR Anikó, DR HALÁSZ Péter

151 epilepsiás betegnél 411 diphenylhydantoin és 155 betegnél 381 phenobarbital meghatározást végeztünk serumból spektrofotometriás módszerrel. A vizsgálati csoportokat az osztályon fekvő és a járóbeteg ellenőrzés alatt álló különböző typusú epilepsiás betegek alkották.

HUN 1973;26(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1969. AUGUSZTUS 01.

Seduxen antiepilepsiás hatásának vizsgálata (Chronikus Diazepam kezelés)

HALÁSZ Péter, MOLNÁR Gyula, HIDASI József

A Sx klinikai és EEG hatásának legszembetűnőbb vonása a kezdeti erős antiepilepsiás hatás, majd később az EEG romlásával egyidejűleg a rohamok visszatérése. Hasonló tapasztalatokról számol be Trolle (1965). Amennyiben a gyógyszerszedésben szünetet tartott, újabb adagolás esetén ismét a kezdetinek megfelelő jó effectust észlelt. EEG vizsgálataink leletei alapján nem egyszerűen chronikus szedés kapcsán kialakuló hatásvesztésről van szó, hanem arról, hogy egy idő után a Sx hatása megfordul és most már nem javítja, hanem a grand mal mechanismus (repetitiv tüskekisülések) irányában rontja az epilepsiás mechanismust. Ilyenfajta gyógyszerhatás mögött legnagyobb valószínűséggel a gyógyszer által kialakított pharmacologiai denervatio kapcsán jelentkező túlérzékenység feltételezhető. Erre vonatkozóan azonban még további vizsgálatok szükségesek. Tapasztalataink alapján PM. varians epilepsiás mechanismusnál a Sx igen jó hatású, amennyiben kivédi a tüske-hullám paroxysmusokat és az ezeknek megfelelő klinikai rohamokat. Minden olyan esetben azonban, ahol alvásban repetitiv gyors kisülések jelentkeznek, csak fenntartással alkalmazható, mivel az ilyenfajta kisülésekre való hajlamot a Sx növeli. A legjobb klinikai hatást egyéb gyógyszerelésre resistens temporalis epilepsiás betegeknél értük el, annak ellenére, hogy az EEG gócokat a Sx nem volt képes teljesen elnyomni. Valószínűleg éppúgy, ahogy a Valiumnál tapasztaltuk, a generalisatiós lehetőségeket szünteti meg. A Sx petit mal epilepsiára gyakorolt hatása 2 betegnél tapasztaltak alapján természetesen nem állapítható meg, azonban a többi epilepsia typusnál tapasztalt kezdeti jó effectus sem mutatkozott mindkét betegnél és a tüske-hullám mechanismus mindkét esetben grand mal mechanismus felé tolódott. A külföldi Valiummal egybevetve 6 esetben minőségileg teljesen hasonló hatást észleltünk. Egyeseknél az antiepilepsiás hatás per os alkalmazott Sx esetén — valószínűleg az egyenletesebb és tartósabb vérszint miatt – erősebbnek bizonyult mind az injectios Valiumé. Megállapítható tehát, hogy gyógyszer resistens súlyos epilepsiás betegeknél a Sx kb. 4 hétig adva igen hatásos antiepilepsiás adjuvansnak bizonyult. Valószínűnek tartjuk – s ez egybe vágna a denervatiós túlérzékenység kialakulásának feltételezésével -, hogy beiktatott gyógyszerszünetek tartásával a tartós kezelés során kialakuló kedvezőtlen effectus kivédhető lesz. Ennek ellenére a Diazepam indicatiós területét elsősorban más gyószerelésre resistens gyakori rohamok, halmozott rohamok, ill. status epilepticus kezelésében látjuk, i. V. lökés-therapia formájában.

HUN 1969;22(08)