Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 122
Lege Artis Medicinae
1992. JANUÁR 29.
A peritonealis dialisiskezelés Magyarországon
A peritonealis dialisis hagyományos, intermittáló technikájával a krónikus uraemiás betegen a kezelés hetente háromszor, 8–10 órában történik. 1976-ban Popovich és munka társai a folyamatos ambuláns peritonealis dialisis (az angol kezdőbetűk alapján CAPD) elvét ismertette, amely a víz és a toxikus anyagok jobb hatásfokú, egyenletes eltávolítását biztosítja. Ezzel a módszerrel az Egyesült Államokban 19 000, Európában 9600 beteget kezelnek. 1991 elején a hazai nephrológiai és dializáló osztályokon kérdőíves felméréssel tájékozódtunk a peritonealis dialisissel kezelt betegek számáról és a kezelés technikai feltételeiről. Magyarországon nemcsak a kezelt (dializált + transzplantált) krónikus uraemiás betegek száma kisebb (az európai átlag 236/1 millió lakos, hazánkban 106/1 millió lakos), hanem a dializált betegek kezelési mód szerinti megoszlása is eltérő. Az intermittáló peritonealis dialisissel kezeltek száma nálunk évek óta 10% felett, a folyamatos peritonealis dialisissel kezelteké pedig 2% alatt van (Európa országaiban az előző sorrendben 2%, illetve 4-43%). Felmérésünk során tájékozódtunk a peritonealis dialisishez alkalmazott oldat, desinficiens, összekötőrendszer fajtájáról, a peritonitis előfordulásáról és az antibiotikum adás gyakorlatáról. Összefoglaljuk a biokompatibilitás, az interleukin mechanizmus elveit, a kezelés eredményességének és otthon végzésének feltételeit.
Lege Artis Medicinae
1991. DECEMBER 25.
Metoprolol kezelés dilatativ cardiomyopathiában
A szerzők 20 dilatativ cardiomyopathiás beteget kezeltek metoprolollal. A betegek szívelégtelensége NYHA beosztás szerint II-IV, az átlag 2,5 volt. A metoprolol kezelést előzőleg beállított digitális, diureticum, vasodilatator terápia mellett alkalmazták. Összehasonlították a szer alkalmazása előtti és végleges adagjának elérése után 2-4 héttel (rövidtávú hatás), valamint 3-6 hónappal (középtávú hatás) nyert klinikai és noninvaziv adatokat. Három esetben korai intolerancia lépett fel: fokozódó szívelégtelenség (2 beteg), ill. panaszt okozó hypotonia (1 beteg). Az aktuálisan kezelt 17 beteg vizsgálati paramétereinek átlagos változását értékelve, a szívelégtelenség klinikai jeleinek szignifikáns mérséklődését, az ejectiós funkciós paraméterek kedvező, bár nem minden esetben szignifikáns változását, a becsült bal pitvari töltőnyomás csökkenését észlelték. A kedvező változások rendszerint csak a középtávú kezelési periódusban jöttek létre, ill. értek el szignifikáns mértéket. A szer hatásaként a cardialis beta-1 receptorok „down-regulációja", a toxikus myocardialis katecholamin hatás, valamint a szívizom oxigénigénye csökken, ugyanakkor a szívizom vérellátása javul. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján – elsősorban kardiológiai cent rumokban – javasolják a metoprolol kezelés megkísérlését dilatativ cardiomyopathiában, ha a korábbi kezelés ellenére súlyos szívelégtelenség észlelhető.
Lege Artis Medicinae
1991. DECEMBER 25.
Az oxigén eredetű szabad gyökök szerepe a myocardium reperfúzió során
Ma egyre többen hangsúlyozzák, hogy az ischaemia-reperfúzió kapcsán észlelt szöveti, így myocardialis károsodásért részben oxigén eredetű szabad gyökök felelősek. Fiziológiás körülmények között az oxigénből származó toxikus károsító termékek kontroll alatt állnak, de ha a gyökök nagy mennyiségben keletkeznek, így például reperfúzió során, a szervezet védekező rendszere nem képes semlegesítésükre, és károsodást okoznak. A szöveti keringés újraindulásának tehát vannak veszélyei is. Számos vizsgálat bizonyította, hogy különböző szabad gyök fogó kezelések csökkenteni képesek a post-ischaemiás szöveti sérülést, de vannak ellentmondó eredmények, megoldatlan problémák is. Az oxigén eredetű szabad gyökök kóroki szerepének tisztázásához a hatásos antioxidans kezelés kidolgozásához további vizsgálatok szükségesek.
Ideggyógyászati Szemle
1989. DECEMBER 01.
FOLYÓIRAT-REFERÁTUM
A gyógyszerek krónikus hatásaival foglalkozó intézmények azzal a permanens nehézséggel küzdenek, hogy a leendő gyógyszerek farmakokinetikus és toxikus: hatásaival mindenekelőtt a preklinikai adatokra kell támaszkodnunk. A humán kipróbálások három fázisában viszonylag kevés személy kapja az új gyógyszert. A harmadik fázisban 300-5000, rendszerint válogatott beteg kapja az új pszichofarmakont.
Ideggyógyászati Szemle
1986. JÚNIUS 01.
Terápiás kísérletek sclerosis multiplexes beteg posturalis (akciós) tremorának kezelésére
Egy 35 éves 10 éve sderosis multiplexben szenvedő nőbeteg posturális, akciós tremorát mértük egy általunk kialakított folyadék — volumenmérési módszerrel. A nagy dózisban, lökésszerűen adott 1000, ill. 1200 mg (15—20 mg/kg) INH mindkét periódusban jól csökkentette a tremort, még a paresis által súlyosabban érintett kézben is javította a beteg teljesítményét. A fokozatosan emelt gyógyszeradag mellett a hatás elmaradt még az eredeti terápiás szint elérése után is. Placebo hatástalan volt. A tremor csökkentéséért több szerző az INH GABA szintet emelő hatását teszi felelőssé, azonban ezen toxikus adagban más enzymrendszerek gátlásánák hatása sem zárható ki. A GABA szintet más mechanizmussal növelő DEPAKINE hatástalannak bizonyult. A fenti kezelés széles körű bevezetését, a hatásosság ellenére is, a toxikus hatás fokozott veszélye miatt a szerzők nagyon megfontolandónak tartják.
Ideggyógyászati Szemle
1983. JÚNIUS 01.
Antiepileptikum hatás követése kiváltott potenciál méréssel
A szerzők 6 egészséges fiatal felnőttnek és 3 Diphedannal kezelt, terápiás, illetve toxikus szérumszintet mutató epilepsziás betegnek intravénás hidantoint adtak és az agyi elektromos kiváltott válasz nemspecifikus késői összetevőinek változását figyelték. Párhuzamosan szérumszint-meghatározásokat is végeztek. A kiváltott potenciálok az akut szérumszint-változásokra csak kisfokban redukálódtak; azonban a krónikus fennálló magasabb szérumszintekre érzékenynek tűnnek. Ezen elővizsgálat alapján a szerzők a kiváltott potenciálok késői komponenseinek mérésében lehetőséget látnak az antiepileptikus kezelés elektrofiziológiai monitorozására.
Ideggyógyászati Szemle
1980. SZEPTEMBER 01.
A physostigmin mint az atropin és atropin hatású anyagok antidotuma
A szerző a physostigmin „ébresztő" hatását vizsgálta atropin comában. Kvantitatív összefüggést talált a comát okozó atropin és az ébresztéshez szükséges physostigmin adagjai között. Megfigyelései szerint physostigminből az atropin mennyiségének tizedrésze ébreszti a comából a beteget. Tárgyalja a physostigmin alkalmazásának lehetőségeit és javallatait toxikus állapotokban.
Ideggyógyászati Szemle
1980. ÁPRILIS 01.
Az antiepileptikumok akut toxikus mellékhatásának és szérumszintjének összefüggései
Szerzők a rendszeresen ellenőrzött epilepsziás betegek 13%-ánál észleltek akut mellékhatásokat. Ezek egy része enyhe és átmeneti volt. 396 betegből 12 esetben tapasztaltak súlyosabb toxikus tüneteket, összetett kezelés alatt álló betegeknél - elsősorban a szukcinimiddel és/vagy szulthiammal kombinált kezelések alatt - az akut toxikus mellékhatások előfordulási aránya viszonylag nagy. Az antiepileptikumok vérszintje és a toxikus tünetek korrelációja fontos adatokat szolgáltatnak a rendszeresen ellenőrzött kezelés gyakorlati szempontjaihoz. A gyógyszerszint-követés lehetővé teszi az optimális terápiás vezetést, a toxikus mellékhatások és következményeik megelőzésében pedig elengedhetetlen.
Ideggyógyászati Szemle
1979. JÚNIUS 01.
Az agyödéma kialakulásának és szerepének elektronmikroszkópos vizsgálata kísérletes epilepsziás görcsökben
Szerzők fehérpatkányok kis- és nagyagykérgének, hippocampusának és a faciális ideg magjának ultrastruktúráját vizsgálták metionin szulfoximin konvulziókban. Az állatok szupravitális perfúziója és a szövetminták vétele 3, 6 és 12 órával a szer peritoneális injekcióját (600 mg/kg) követően történt. Az epilepsziás görcsök 4-5 órával az MSO beadását követően jelentek meg, 8-9 óra múlva státusz epileptikusz alakult ki. A görcsök jelentkezését megelőző ún. látencia szakban szerzők az asztrociták duzzadását, a sejtorganellumok, a mitochondriumok, a szemcsés felszínű endoplazmás retikulum proliferativ elváltozásait észlelték. E jelenségeket toxikus hatásra bekövetkezett sejtválaszként értékelik. A konvulziók megjelenését követően észlelt elváltozásokat, a progresszív ödémát, a degeneratív jellegű neuronális elváltozásokat következményes károsodásoknak tekintik.
Ideggyógyászati Szemle
1977. FEBRUÁR 01.
A vizuális kiváltott válasz változása therápiás atropin coma alatt
Donnadieu ( 1938) kísérlete után Forrer az 1950-es években használt toxikus dózisú atropint pszichiátriai betegek kezelésére, elsősorban a „gátoltsággal" jellemzett képekben. Jó hatást észlelt a gyógyeljárástól. Azóta az eljárás elterjedt somatikus kezelési mód lett.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.