Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1990. JANUÁR 01.

Észlelési és diszkriminációs tanulási zavarok Parkinson szindrómában

DR KARÁDI Zoltán, DR LÉNÁRD László, DR HAH Zoltán, DR SZABÓ Imre

Vizsgálatainkban 34, mindkét nembeli Parkinson-szindrómás beteg viselkedését tanulmányoztuk percepciós és kognitív tesztek segítségével. Mind az egyoldali, mind a kétoldali tüneteket mutató (jobb- és balkezes) Parkinson-szindrómások esetében vizuális és kinesztetikus-poszturális észlelési zavarokat, továbbá perszonális és extraperszonális térbeli tájékozódási nehézségeket állapítottunk meg.

HUN 1990;43(01)

Ideggyógyászati Szemle

1983. AUGUSZTUS 01.

Vegetatív labilitás és tájékozódási reakció

DR KOPP Mária

Újszerű, tájékozódási reakciót kiváltó ingerekre adott bőrellenállásválaszok tartamát és amplitúdóját elemeztük a vegetatív labilitás, pszichodiagnosztikai jellemzők függvényében hipertóniás, nyombélfekélyes és kontroll, 30 évnél fiatalabb férfiak csoportjaiban. A tájékozódási reakciót kiváltó hang- és színingerre adott bőrellenállásválaszok tartama a teljes mintában — 147 személy — a facilitáló teljesítményszorongással pozitív, a debilizáló szonorgással negatív korrelációt mutatott. A kontroll csoportban a tájékozódási bőrellenállásválasz szignifikánsan hosszabb, mint a két betegcsoportban. Elektrodermálisan stabil, ill. labilis alcsoportokat azonosúítottunk mindhárom vizsgálati csoporton belül. A hipertóniás és nyombélfekélyesek között a stabil alcsoportokban, a kontrollcsoportban a labilis alcsoportban szignifikánsan hosszabb az újszerű ingerekre adott bőrellenállásválasz tartama. A fenti két vegetatív mutató és a kondiciónálhatóság számos vizsgálattal bizonyított összefüggését felhasználhatjuk az egyes alcsoportokban követendő terápia tervezéséhez.

HUN 1983;36(08)

Ideggyógyászati Szemle

1969. JÚLIUS 01.

Modern serologiai próbák jelentősége a neurolueses kórképek diagnosisában és therapiájában

LAX Vera, KLEIN Magda

115 beteg vérsavójában vizsgáltuk a specifikus treponema próbák eredményét, egyrészt a lueses előzmény nélküli, klinikailag neuroluesre gyanús esetek serologiai bizonyítása céljából, másrészt ismert anamnesisű, előzőkben már kezelt neurolueses betegek további kezelése vagy gyógyulásának megítélésében történő tájékozódás érdekében. Ennek megfelelően a beteganyag 3 csoportba került: I. csoportba a neuroluesre gyanús esetek, II. csoportba a pozitív treponema reactiókat, III. csoportba a negatív treponema próbákat mutató, ismerten neurolueses esetek. A kezelés szükségességének elbírálásában a treponema próbák pozitivitása csekély jelentőségűnek mutatkozott, a klinikai észlelések nyújtotta lehetőségekhez képest, míg a treponema próbák negativitása a gyógyulás megállapításában csak járulékos, nem döntő jelentőségű tényezőnek bizonyult. Annál nagyobb jelentőség tulajdonítható a treponema próbák diagnostikus értékének a klinikailag neuroluest valószínűsítő esetekben, különös tekintettel az organikus psychosyndroma tüneteiben megnyilvánuló kórképekre.

HUN 1969;22(07)

Ideggyógyászati Szemle

1966. NOVEMBER 01.

J131-gyel jelzett Humán Serum Albuminnal végzett myelographiák

TAKÁCS Piroska

J131-gyel jelzett HSA-val végzett myelographiás módszert ismertet. A vizsgálatot jól értékesíthetőnek tartja, spinalis térszűkítő folyamatok gyanújánál első tájékozódásra, hangsúlyozva azt a tényt, hogy a vizsgálat nem teszi nélkülözhetővé az egyéb diagnosztikus eljárásokat. Csatlakozik Ljasz véleményéhez, hogy a módszer jól alkalmazható a spinalis tér térszűkítő folyamatai helyének lokalizációjánál, de nem ad differenciál-diagnosztikus segítséget a folyamat minőségének megállapításánál. A módszer nagy előnye veszélytelensége.

HUN 1966;19(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

A Lissauer-féle apperceptív vakságról

SIMONYI Gusztáv

Egy 59 éves Alzheimer-féle betegségben szenvedő betegnél öt év alatt lassan tárgyagnosia, prosopagnosia, térbeli tájékozódási zavar, öltözködési apraxia fejlődött ki. Kimutatható a látási analysatorok fogyatékossága, bal oldali hemianopsia, visus csökkenés. A tachystoscopiás vizsgálat távolságában és szögében való vetítésnél a Bálint-féle tekintés bénulás. Ezenkívül előre haladó dementia. Nincs a szokásos tünetek közül színagnosia, ill. színmegnevezési zavar, valamint aphasiás tünetek egyébként sem. Ezeket a tüneteket elemzi a szerző, a hagyományos agnosia fogalom elejtését — ami a szakirodalomban az utóbbi években vitatéma volt — egyelőre nem látja indokoltnak.

HUN 1959;12(05)

KÉPDIAGNOSZTIKA