Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

A Lissauer-féle apperceptív vakságról

SIMONYI Gusztáv

Egy 59 éves Alzheimer-féle betegségben szenvedő betegnél öt év alatt lassan tárgyagnosia, prosopagnosia, térbeli tájékozódási zavar, öltözködési apraxia fejlődött ki. Kimutatható a látási analysatorok fogyatékossága, bal oldali hemianopsia, visus csökkenés. A tachystoscopiás vizsgálat távolságában és szögében való vetítésnél a Bálint-féle tekintés bénulás. Ezenkívül előre haladó dementia. Nincs a szokásos tünetek közül színagnosia, ill. színmegnevezési zavar, valamint aphasiás tünetek egyébként sem. Ezeket a tüneteket elemzi a szerző, a hagyományos agnosia fogalom elejtését — ami a szakirodalomban az utóbbi években vitatéma volt — egyelőre nem látja indokoltnak.

HUN 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

Malignus melanomák központi idegrendszeri metastasisai

LEEL-ŐSSY Lóránt, TÖRÖK Pál

A szerzők öt központi idegrendszeri m. m. metastasis klinikopathológiai leírását adják és annak értékelése során a következő megállapításokhoz jutnak : 1. A m. m. központi idegrendszeri metastasisai egyéb malignus tumor metastasisok között 8—12 százalékban fordulnak elő. 2. Felhívják a figyelmet a naevusok, melanomák eltávolításának veszélyére. 3. Leggyakoribb klinikai kép a subarachnoidealis vérzés. A multiplex metastasis tünetei gyakran nehezen ismerhetők fel. 4. Egy gócra utaló tünetek mellett idegsebészeti beavatkozás szükségességét hangsúlyozzák. A szöveti kép alapján a melanomák neuroectodermalis eredete mellett foglalnak állást. Magyarázatot igyekeznek adni a gyakori subarachnoidealis vérzés pathomechanismusára és foglalkoznak a metastasis keletkezésének módjával.

HUN 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

A Wahnstimmung strukturális elemzése

IRÁNYI Jenőné

Eseteinkben a Wahnstimmungnak a strukturális szemlélet tükrében való psychopathológiai elemzését adtuk. Az állapotképben a viszonyulási struktúra regressiós tünetei állanak előtérben. A differenciáló gátlás hiánya folytán bekövetkező érzelmi polarisatiós zavar eredményezi a teljes tanácstalanságot, várakozó bizonytalanságot, a psychés történéseket általánosan színező ambivalenciát. A tünetekhez a psychés energia csökkenése kiváltotta jelenségek, valamint a megismerési és alkalmazkodási struktúrák regressiós jelenségei csatlakoznak. Olyan esetekben, amikor a strukturális regressiós tüneteket energetikai elégtelenség kiséri, az állapot megreked a révületet alkotó kóros egyensúlybomlás stádiumában. Új pathológiás egyensúlyi állapotra való törekvés nyilvánul meg a személyiségnek a kóros tünetekkel szembeni correctiós törekvésében. Ilyen esetekben az új dynamicus stereotypeket másodlagos pathológiás megismerési struktúrák formájában, pozitív vagy negatív irányú téveseszmeképzésben látjuk kialakulni.

HUN 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

Vasomotoros reflexek hatása a kóros elektroencephalogrammra

HASZNOS Tivadar

Adatainkat áttekintve és az irodalom adataival összehasonlítva kitűnik, hogy a mi beteganyagunkon a mások által leírt aktivációs eljárások viszonylag igen kis százalékban bizonyultak csak eredményesnek. A vizsgálatra került betegek nagy száma kizárja, hogy statisztikai szórással magyarázzuk a negativ eseteket. Elsősorban az apnce hatástalan voltát nehéz magyarázni, mert míg carotis compressiónál elképzelhető, hogy a nyomást nem adaequat helyen és erővel alkalmaztuk, az apncet végző betegnél minden esetben módunkban állt ellenőrizni, hogy a beteg felszólításunknak eleget tett-e. A negativ eredmények alapján a felsorolt aktivációs módszereket a továbbiakban nem alkalmaztuk válogatás nélkül minden betegnél. A carotis compressiót és oculo-cardialis reflexet olyan betegeknél végezzük el, ahol syncope és sacer között kell differentiálni. Vascularis kórképeknél az amylnitrit belélegeztetést továbbra is elvégezzük. Ez a terület ugyanis viszonylag nehéz EEG diagnostikai problémát jelent és a kis számú positiv eset is indokolja a próba alkalmazását. Rendszeresen alkalmazzuk az Evipant hyperventillatióval együttesen. Ennek véleményünk szerint kifejezett előnye, hogy viszonylag kis adag, tehát veszélytelen Evipan alkalmazása mellett ugyanazt a hatást érhetjük el, mint a nagyobb adagot igénylő mélyebb altatással, vagy egyéb hosszadalmasabb, komplikációkkal inkább járó módszerekkel.

HUN 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

Ophthalmo-otoneurologiai munkaközösség megalakulása

Szerző az 1959. március 25-én, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet székházában , a „Pavlov" Ideggyógyász Szakcsoport keretében megalakult ophthalmo-otoneurológiai munkaközösségről számol be.

HUN 1959;12(05)