Részletes keresés

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

Az MR-vizsgálatok szerepe és helye a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában

CONSTANTIN Tamás, PONYI Andrea, BALÁZS György, SALLAI Ágnes, DANKÓ Katalin, FEKETE György, KARÁDI Zoltán

A juvenilis idiopathiás inflammatoricus myopathiák a klinikus számára diagnosztikai és terápiás szempontból igazi kihívást jelentõ kórképek. A kórkép lehetõségét többnyire a proximális izomgyengeség, a jellegzetes bõrtünetek és az emelkedett szérumizomenzim-szintek vetik fel. A diagnózis felállítását általában invazív vizsgálatok (EMG, izombiopszia) elõzik meg. Számos beteg esetében azonban az egyértelmű klinikai gyanú ellenére - a karakterisztikus bõrtünetek jelenléte és a proximális típusú izomgyengeség - sem jutunk definitív diagnózishoz a kivizsgálás során.

HUN 2004;3(02)

Lege Artis Medicinae

2002. ÁPRILIS 20.

Sikeres Helicobacter pylori-eradikáción átesett betegek egyéves utánkövetése

VINCZE Áron

A Helicobacter pylori-fertõzés fontos szerepet játszik a gastroduodenalis nyálkahártya-károsodás kialakulásában és fenntartásában. Fekélybetegség esetén egyértelműen szükséges az eradikációs kezelés, ugyanis eradikációt követõen a fekély relapsusaránya 59-67%-ról 4-6%-ra csökken.

HUN 2002;12(04)

Ideggyógyászati Szemle

2001. JÚLIUS 01.

[GM1 gangliozida elleni polyclonalis szérumantitestek az idegrendszer autoimmun megbetegedéseiben ]

ZAPRIANOVA Emilia, DELEVA Denislava, SULTANOV Borislav, FILCHEV Andon, MAJTÉNYI Katalin

[Mind a központi, mind a perifériás idegrendszer különösen gazdag gangliozidákban és glikoszfingolipidekben. Az ember központi idegrendszerének myelinalkotó-elemei közül legfontosabb gangliozida a GM1 - ugyancsak ez a perifériás myelin legfontosabb monozialogangliozidája.]

ENG 2001;54(07-08)

Lege Artis Medicinae

2001. MÁJUS 20.

Helicobacter pylori-fertőzés A diagnózis és a kezelés gyakorlati kérdései

RÁCZ István

Jelen ismereteink szerint a Helicobacter pylori a fekélybetegség patogenezisének döntő faktora. A fekélybetegek mintegy 70-80%-a hordozza a baktériumot, a baktérium legtöbbször az antrumnyálkahártya felszíni nyákjában kolonizálódik. A baktérium kiirtása, eradikációja az esetek döntő többségében, 85-90%-ban a fekély végleges gyógyulását eredményezi. A kezelés indikációit és a kezelésre alkalmas gyógyszer-kombinációkat nemzetközi konszenzusértekezletek alapján készült javaslatok körvonalazzák.

HUN 2001;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága SZOTE neurológiai klinikai kerekasztal

Sclerosis multiplex. A SZOTE Neurológiai Klinika sclerosis multiplex ambulanciája beteganyagának áttekintése. Tolperison a sclerosis multiplex tünetei kezelésében. Megadózisú szteroidterápia alkalmazása a sclerosis multiplex relapsusában. Béta-interferon kezeléssel nyert tapasztalataink. Liquorfehérje-analízis sclerosis multiplexben. Egyes redoxrendszerek a humán agyfolyadékban.

HUN 1997;50(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Krónikus rekurráló myelitis transversa vagy sclerosis multiplex

UNGUREÁN Aurélia, PÁLFI Sándor, DIBÓ György, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex és a myelitis transversa együttes előfordulása az irodalomban ismert. Rendszerint a spinális tünetek jelentkezésén kívül egyéb agyállományi érintettségre mutató neurológiai jelek is megtalálhatók, az MRI vizsgálat disszeminált, demielinizációs fókuszokat mutat az agyban, a kiváltott válaszok pozitívak, az SM meglétét a liquorimmunológia eltérései és az oligoklonalitás is bizonyítják. Ezekben az esetekben a myelitis transversa tünetei évekkel az egyéb SM-tüneteket megelőzhetik, illetve relapsusként önállóan is jelentkezhetnek. A rekurráló myelitis transversa - mint önálló entitás, negatív koponya-MRI-vel, negatív liquorimmunológiával – olyan kérdés, amely mind az etiológiát, mind a terápiás megfontolásokat érinti. Az irodalmi adatok alapján az ismétlődő myelitis transversa mint önálló entitás igen ritka előfordulást mutat. A szerzők által ismertetett betegnél a spinális és opticus eredetet mutató tünetek visszatérő jelentkezése negatív koponya-MRI-vel, negatív liquorimmunológiával önálló, csak a gerincvelőt és az opticusokat érintő demielinizációs betegségnek tűnik, ahol az obszerváció tíz éve alatt nem alakultak ki sclerosis multiplexre utaló tünetek. További megfigyelések szükségesek e viszonylag új és valószínűleg önálló klinikai entitás etiológiai, patogenetikai és esetleg terápiás vonatkozásainak tisztázása érdekében.

HUN 1994;47(11-12)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák gyógyszeres kezelése

SZAKOLCAI István

Az emlőrák általános betegség. A betegek jelentős része helyi beavatkozásra nem gyógyul meg. Az eredmények javulása csak tartós gyógyszeres kezeléstől (adjuváns kemotherápia, illetve adjuváns hormonkezelés) várható. Egyértelműen bizonyított, hogy a korai emlőrákban alkalmazott adjuváns kezelés jelentősen csökkenti az évenkénti relapsusok arányát és az évenkénti halálozást, javítja az ötéves, és még nagyobb mértékben a tízéves túlélést. Az előrehaladott emlőrák gyógyíthatatlan betegség. Mivel végleges gyógyulás nem remélhető, nagyon fontos a betegség tüneteinek enyhítése és az életminőség javítása. Hormonfüggő daganatoknál a hormon kezeléstől, míg a gyors progressziót mutató, szervi áttétet adó folyamatnál a kemoterápiától várható eredmény. A kemoterápia elérte teljesítőképessége határát, ezért új megközelítésekre van szükség a hatékonyság növelésére és a mellékhatások csökkentésére.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Az endodermalis pajzsmirigyrákok kezelése

ÉSIK Olga, NÉMETH György

A pajzsmirigydaganatok – viszonylagos ritkaságuk és alacsony morbiditásuk ellenére -- megkülönböztetett figyelmet érdemelnek különböző eredetük, változatos biológiai viselkedésük és kezelésük eltérő elvei miatt. A kivizsgálást követően a pajzsmirigy differenciált rákjai (papillaris és follicularis carcinoma) esetében a daganat anatómiai kiterjedésétől függő intra- vagy extracapsularistotális thyreoidectomia és a szelektív nyirokcsomó-dissectio a választandó sebészi beavatkozás. A posztoperatív időszakban a külső sugárkezelés és a radiojód terápia egymást kiegészítő alkalmazása általános gyakorlat. A külső sugárkezelés a lokális/regionális relapsust minden daganat esetében csökkenti. A radiojod alkalmazása csak a jódfelvevő tumoroknál befolyásolja a lokális/regionális kiújulást, illetve a távoli áttétek kialakulását. A betegek egész életükben TSH-szuppresszív dózisú tiroxin kezelésben részesülnek a recidiva csökkentése és a hormonpótlás érdekében. Az ismertetett kezelési gyakorlattal, a gondos betegkövetéssel és a szükség szerint alkalmazott ismételt terápiás beavatkozásokkal a betegség prognózisa jó, a túlélés évtizedekben mérhető. Anaplasticus carcinoma esetén az extracapsularis thyreoidectomia és a nyirokcsomó-dissectio után a külső sugárkezelés mindig indikált, a kemoterápia valamelyest tovább javítja a túlélési eredményeket. A hiányzó pajzsmirigyhormon pótlása érdekében gyógyszeres szubsztitúció szükséges. A kombinált kezeléssel még e rossz prognózisú daganat esetében is javuló túlélési eredményekre lehet számítani.

HUN 1992;2(05)