Lege Artis Medicinae

Helicobacter pylori-fertőzés A diagnózis és a kezelés gyakorlati kérdései

RÁCZ István

2001. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2001;11(05)

Jelen ismereteink szerint a Helicobacter pylori a fekélybetegség patogenezisének döntő faktora. A fekélybetegek mintegy 70-80%-a hordozza a baktériumot, a baktérium legtöbbször az antrumnyálkahártya felszíni nyákjában kolonizálódik. A baktérium kiirtása, eradikációja az esetek döntő többségében, 85-90%-ban a fekély végleges gyógyulását eredményezi. A kezelés indikációit és a kezelésre alkalmas gyógyszer-kombinációkat nemzetközi konszenzusértekezletek alapján készült javaslatok körvonalazzák. A különböző konszenzusjavaslatok adaptációja az egyes konkrét esetekre speciális megközelítést igényel. A közleményben két esetet ismertet a szerző. Az elsőben tipikus, többször kiújuló nyombélfekélyben szenvedő beteg kórtörténetét mutatja be, az eradikációs kezelés a fekély gyógyulását eredményezte, de a poszteradikációs dyspepsiás tünetek miatt még elhúzódó savszekréció-gátló kezelés volt indokolt. A második beteg sorsa azt példázza, hogy Helicobacter pylori-hordozás ellenére sem biztos, hogy a fekély tipikus pepticus eredetű. Részletes vizsgálatok alapján derült ki, hogy a panaszok, tünetek hátterében duodenumra lokalizálódó Crohn-betegség állt. Az elemzett esetek közös tanulsága, hogy tartózkodni kell a kezelési modellek, algoritmusok sematikus alkalmazásától.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

„Nem a szemlélet, az ügyek természete változott…”

NAGY András László

Az egészségügyi miniszter április végén közzétett rendelete mint az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) egyik állandó bizottságát nevesíti az Igazságügyi Bizottságot (IB). A rendelet nem alakítja át, nem is érinti az IB feladatát, tevékenységét, arról továbbra is az eddig hatályos jogszabály rendelkezik. Mindenkori módosításához az egészségügyi miniszteren kívül az igazságügyi miniszter egyetértése is szükséges.

Lege Artis Medicinae

Az ischaemiás colitis diagnosztikája és terápiája

DEMETER Pál, SIKE Róbert, SZÉKELY György, KISS Sándor, SZILVÁS Ágnes

Az ischaemiás colitis többnyire az arteria mesenterica inferior ellátási területének limitált keringési zavara következtében jön létre. Leggyakrabban diffúz arteriosclerosis vagy csökkent balkamra-funkció részjelenségeként alakul ki, de előfordulhat a hasi aorta rekonstrukciós műtéteit követően is. Előfordul fiatal betegeken is kokainabúzus, thrombophylia és vasculitis következményeként. A diagnózis felállításában a kolonoszkópia játssza a fő szerepet. A kezelés tranziens ischaemia esetében konzervatív, a progresszív gangraenás és a colonstricturát okozó formában sebészi. A szerzők 80 éves férfi beteg esetét ismertetik, és áttekintik a kórkép etiológiáját, klinikumát, a diagnosztika klasszikus, valamint új módszereit, illetve a konzervatív kezelés lehetőségeit.

Lege Artis Medicinae

V. Melanoma Világkongresszus 2001. február 28.-március 3., Velence

OLÁH Judit

A Melanoma Világkongresszus gondolata 1985-ben, Velencében, a WHO Melanoma Program égisze alatt született meg, és sikere nyomán azóta négyévente rendezik meg. Az 1997-ben Sydneyben rendezett gigantikus, közel négyezer résztvevõt számláló fórumot kivéve mindig Velence ad otthont a témában érdekeltek tanácskozásának.

Lege Artis Medicinae

Gyulay Pál emlékezete

KAPRONCZAY Károly

Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem korát feltáró munkákban gyakran felbukkan a Padovában orvosi és jogi diplomát szerzett, tollal, karddal jól bánó és gyakran cselszövéssel is élõ tudós erdélyi kancelláriai titkár, Gyulay Pál (1550-1592) neve. Kortársai gyakran hangsúlyozták, hogy plebejussorból emelkedett ki, fõúri támogatással tanult Itáliában.

Lege Artis Medicinae

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Gastrointestinalis stromatumor és MALT-lymphoma együttes előfordulása Helicobacter pylori-negatív betegben

KOVÁCS Ferenc, GYÖKERES Tibor, TAKÁCS Imre Géza, PADÁNYI István, FEKETE Csaba, OROSZ Zsolt, PAP Ákos

BEVEZETÉS - A nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövet (mucosa associated lymphoid tissue - MALT) lymphomájának és a gastrointestinalis stromatumornak az együttes megjelenése Helicobacter pylori-negatív gyomorban korábban közlésre nem került, ritka konstelláció. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy 78 éves férfi beteg esetét mutatják be, aki felső gastrointestinalis vérzés miatt sürgősséggel került kórházi felvételre. Urgens gasztroszkópia során a gyomor középső harmadában vérző fekélyt találtak. A kontrollgasztroszkópia a gyógyult fekély helyétől proximalisan kifekélyesedett polypoid képletet igazolt, amelyet választott időpontban sebészi úton eltávolítottak. A szövettani és immunhisztokémiai vizsgálat (c-Kit-pozitív) gastrointestinalis stromatumort igazolt. Később a beteg ismét felvételre került vérhányás miatt. A gasztroszkópia több, felszínes fekélyt írt le a korábbi hely környékén, a biopszia során nyert minták kórszövettani vizsgálata MALT-lymphomát igazolt. A Helicobacter pylori-negativitást ismételt szövettani vizsgálattal, szerológiai teszttel és ureakilégzési teszttel bizonyították. KÖVETKEZTETÉS - Az ismertetett kóreset - MALTlymphoma, gastrointestinalis stromatumor és Helicobacter pylori-negativitás együttes előfordulása - eddig nem közölt irodalmi ritkaság. Megfigyelések igazolják, hogy a gyomor malignus tumorainak kialakulása is összefüggésbe hozható a Helicobacter pylori-fertőzéssel. Az eset kapcsán a szerzők tárgyalják az esetleges más közös etiológia lehetőségét e két betegség kialakulásában.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fô tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzôszervi érintettségen túl a fertôzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegû panaszok és tünetek a kórházba kerülô COVID-19-betegek 30–50%-ánál elôfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylô kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedôk folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövô feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertôzés járhat-e késôi neurológiai szövôdményekkel.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.