Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. JÚNIUS 29.

Intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia

NAGY András, LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András

A szerzők az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia értékét vizsgálták a preoperatív diagnózis kiegészítésben és a műtéti eredmény lemérésében. A 37 szívműtét kapcsán végzett vizsgálatok nagyobbik részére (26 esetben) mitralisbillentyű-műtétek, illetve reoperációk, két esetben viszont aorta billentyű-plasztika miatt került sor. Ezek előre tervezett vizsgálatok voltak a műtéti eredmény közvetlen lemérésére. Négy esetben szintén tervezetten került sor a vizsgálatra a preoperatív diagnózis kiegészítése céljából. Öt alkalommal a sebészben műtét közben merült fel a transoesophagealis echokardiográfia igénye. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia során 2D echokar diográfiát, színes, pulzatilis, illetve folyamatos hullámú Doppler-technikát alkalmaztunk. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia minden esetben szövődménymentesen kivitelezhető volt. Segítségével sikerült a látvány, illetve a mérések alapján a műtéti eredményt megítélni, valamint a sebész által feltett kérdésekre választ adni. A 37 műtét közül 14 esetben az elért műtéti eredmény nem volt kielégítő. Ezek közül 12 alkalommal a tervet megváltoztatva hozzásegített a műtét sikeres befejezéséhez, és elkerülhetővé tette a korai reoperációt. Két betegnél a műtét folytatására a fokozott kockázat miatt nem került sor. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia biztonságosan alkalmazható módszer a preoperatív diagnózis kiegészítésére, illetve a műtéti eredmény közvetlen lemérésére.

HUN 1994;4(06)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁJUS 25.

Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességei a normális terhesség második felében színkódolt és pulzatilis Doppler-ultrahangvizsgálatok

SZABÓ István, PAULIN Ferenc, RINGÓ János Jun, NÉMETH Lajos, CSABAY László, PAPP Zoltán

A színkódolt Doppler-technika lehetőséget kínál az arteria uterinák ábrázolására és a véráramlás jellegzetességeinek pontos vizsgálatára a terhesség egész ideje alatt. A fő uterinalis ágakban meghatározott impedanciaparaméterek a placentáris ágy egészének keringési ellenállását tükrözik, így közvetlen információval szolgálnak az uteroplacentáris perfúzió anyai oldaláról. A szerzők 231 normál, singularis terhességben vizsgálták az arteria uterinák keringési jellegzetességeit a terhesség 19–40. hete között, színkódolt és pulzatilis Doppler-technikát alkalmazva. A Doppler-shiftek elemzése során meghatározták az impedanciaindexeket, a systolés csúcssebességet valamint az átlagsebességet. A terhesség idejének előrehaladtával az impedanciaindexek szignifikáns csökkenése mellett a sebességparaméterek szignifikáns növekedését tapasztalták. Alacsonyabb impedancia- és magasabb sebességértékeket találtak a lepényhez közelebb elhelyezkedő, placentaris oldali fő uterinalis ágban, mint az ellenoldalon. Az arteria uterinák keringésében bekövetkező változások a normális intrauterin fejlődéshez szükséges anyai vérszolgáltatás fokozódásáról tanúskodnak. Az impedanciaindex és sebességparaméterek normál referenciatartományának meghatározása összehasonlítási alapul szolgál a szövődményes terhesség vizsgálatához.

HUN 1994;4(05)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Anesztézia medulla oblongata műtéthez]

KORENCHY Mária, MOLNÁR Mária, KOVÁCS Klára, FUTÓ Judit

[Az agytörzsi műtéteken átesett betegeket fenyegető veszélyek közé tartozik a vénás levegő embolizációja, a hipotenzió, a vitális jelek megváltozása és a koponyaidegek specifikus sérülése. Az életjel-változások kivételével ezeket a veszélyeket széles körben tárgyalják a különböző kézikönyvek és cikkek. Az életjelek megváltozása vagy masszív vénás légembólia, vagy a műtéti manipuláció okozta törzsi kompresszió következménye lehet. Ha a műtött terület nagyon közel van a vasomotoros központhoz, még a legóvatosabb manipuláció is okozhat extrém bradycardiát hipotenzióval. Ezek a veszélyes változások gyakran visszatartják a sebészt a műtét folytatásától. Az ilyen típusú műtétek során átmeneti pacemaker-terápia alkalmazható a kritikus szívmegállás megelőzésére.]

ENG 1994;47(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

Komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk praenatalis nyomon követése

SZABÓ István, CSABAY László, NÉMET János, HAJDÚ Júlia, PAPP Zoltán

Azon veleszületett szívfejlődési rendellenességekben, ahol a komplex szívhiba teljes pitvar-kamrai blokkal párosul 50–60/min frekvenciájú bradycardia észlelhető. A pitvari impulzusok AV-csomón történő átvitele teljesen blokkolt, kamrai pacemaker tartja fenn a lassú, ritmusos kamra működést. A szerzők egy, a terhesség 32. hetében felismert, komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk esetéről számolnak be, ahol a blokk következtében 57–58/min stabil bradycardia alakult ki. Az elváltozás azonosítása és az intrauterin állapot nyomon követése 2-dimenziós, pulzatilis és színes Doppler-ultra hangvizsgálattal történt. A kardiotokográfiás (CTG) vizsgálat az alacsony szívfrekvencia miatt értékelhető eredményt nem adott. A megfigyelés ideje alatt krónikus intrauterin hypoxiára utaló keringés centralizációt nem észleltek. Röviden összefoglalják a magzati III. fokú AV-blokk patogenezisét és a korszerű szülészeti ellátás lehetőségeit. Ezen esetben az ultrahangvizsgálat az elváltozás pontos azonosításán kívül az intrauterin állapot megítélését is segítette, amikor egyéb diagnosztikus eszközök nem voltak alkalmazhatók.

HUN 1993;3(10)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Tapasztalataink a thoracolumbalis gerinc kompressziós töréseinek konzervatív kezelésében

URBÁN Ferenc, TAKÁCS Ferenc

A szerzők a DOTE Traumatológiai Tanszékén 1988–1991 között konzervatívan kezelt, 136 alsó háti, ágyéki kompressziós csigolyatörött beteg utánvizsgálatát végezték el. 63 esetben (46,3%) gipszkorzettel, 73 alkalommal (53,7%) a módosított Magnus módszer szerint látták el a betegeiket. Vizsgálták a kétféle kezelési mód alkalmazhatóságát, eredményességét. A korzett felhelyezésének általános feltételekent Böhler (3) javallata alapján nőknél az 55, férfiaknál a 60 éves korhatárt, a megfelelő testalkatot és általános állapotot fogadták el azokban az esetekben, amikor a kompresszió mértéke a 10 fokot meghaladta. Á funkcionálisan kezelt sérültek 47,9%-a, a korzettel ellátottak 47,6%-a jó, 31,5%-a, illetve 46,0%-a kielégítő eredménnyel gyógyult. Míg az előbbi csoportban 17,8%-ban, addig az utóbbiban csupán 6,4%-ban fordult elő tartós fájdalom, rossz sanatio. A szerzők megállapítják, hogy bár az anatómiai repozíciós helyzetet tartósan megtartani nem tudták, nagyfokú - 10–15 fokot meghaladó - kompresszió esetén célszerű a gipszkorzettet felhelyezni. A deformitás csökkenésével jelentősen mérséklődnek a szubjektív panaszok is. Kis kompresszió esetén korai funkcionális kezelést javasolnak, fektetést csak a fájdalom megszűnéséig tartanak indokoltnak. A két módszert megfelelő feltételek mellett alkalmazva egymást kiegészítő, egyenértékű eljárásnak tartják.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1981. DECEMBER 01.

Terápiás lehetőségek vibrációs szindrómában szenvedők plexus brachiális-leziója esetén

KÁKOSY Tibor, CSENGŐDY József, GLOVICZKI Zoltán

A szerzők 26 vibrációs expozícióban dolgozó beteg plexus brachiális lézióját dekompressziós eljárásokkal (célzott vállövi gyógytorna, eredménytelenség esetén I. borda-resectio) kezelték. A gyógyeredményt elektrofiziológiai módszerekkel (EMG, idegvezetési sebesség mérése) is ellenőrizték. A konzervatív kezelés szubjektíve az esetek közel 1/3-ában, objektíve felében eredményezett javulást. A műtét objektíve valamennyi esetben eredményes volt, szubjektíve 5 betegből 3 javult tartósan. Eredményeik alapján javasolják vibrációs expozícióban dolgozók felsővégtagi panaszai esetén a vállövi neurovaszkuláris kompresszió jeleinek keresését és pozitív esetben az ismertetett dekompreszsziós eljárások alkalmazását.

HUN 1981;34(12)

Ideggyógyászati Szemle

1978. AUGUSZTUS 01.

Újabb adatok vállövi neurovascularis kompressziós szindrómában

DR. GLOVICZKI Zoltán, DR. KÁLI András, DR. URAI László

A szerzők 250 beteg vizsgálata alapján összefoglalják a vállövi neurovascularis kompressziós szindróma klinikai tüneteit, foglalkoznak a patomechanizmussal, kiemelve az elektrofiziológiai változásokat. Összefoglalják 41 konzervatívan kezelt és 22 műtött beteg eredményeit. Felhívják a figyelmet, hogy a fájdalmas éjszakai karzsibbadás carpalis alagút szindrómában és vállövi neurovascularis szindrómában egyaránt jellemző tünet. Foglalkoznak a kettős alagút szindrómákkal.

HUN 1978;31(08)

Ideggyógyászati Szemle

1977. AUGUSZTUS 01.

Vállövi neurovascularis compressiós syndroma

DR GLOVICZKI Z., DR KÁLI A., DR URAI L.

A szerzők 52 vállövi neurovascularis compressiós beteg vizsgálatát végezték el. A szubjektív panaszok, a neurologiai status elemzése mellett két korszerű metodikával, a Doppler-féle flowmeter és a perifériás ideg vezetési sebesség mérésével igazolják a vascularis és a plexus compressiót. Mindkét metodika a beteg számára kevéssé megterhelő, ugyanakkor értékes és korai diagnózist biztosító vizsgálat vállövi compressió igazolására, a lokalizáció megállapítására. A rutin EMG vizsgálatnál, a sensoros rostok distalis vezetési sebesség mérésénél alkalmasabb metodika a plexus compressió igazolására az Erb pont-axilla közötti távolságon a motoros rostok vezetési sebességének mérése, ami kontrollcsoportnál n. ulnaris levezetésben 7 5 ,6 ± 1,6 m/sec, n. medianusnál 77 ± 1, 7 m/sec, míg betegcsoportban 49 ± 1,6 m/sec, illetve 51,3 ± 2,3 m/sec. 3 betegnél történt vállövi neurovascularis compressió megoldására ma már elfogadott decompressiós műtét, az 1. borda resectiója, ezt követően mindhárom betegnél megszűnt a vascularis compressió és javult a vezetési sebesség is.

HUN 1977;30(08)