[Anesztézia medulla oblongata műtéthez]
KORENCHY Mária1, MOLNÁR Mária1, KOVÁCS Klára1, FUTÓ Judit1
1994. MÁJUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(05-06)
KORENCHY Mária1, MOLNÁR Mária1, KOVÁCS Klára1, FUTÓ Judit1
1994. MÁJUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(05-06)
[Az agytörzsi műtéteken átesett betegeket fenyegető veszélyek közé tartozik a vénás levegő embolizációja, a hipotenzió, a vitális jelek megváltozása és a koponyaidegek specifikus sérülése. Az életjel-változások kivételével ezeket a veszélyeket széles körben tárgyalják a különböző kézikönyvek és cikkek. Az életjelek megváltozása vagy masszív vénás légembólia, vagy a műtéti manipuláció okozta törzsi kompresszió következménye lehet. Ha a műtött terület nagyon közel van a vasomotoros központhoz, még a legóvatosabb manipuláció is okozhat extrém bradycardiát hipotenzióval. Ezek a veszélyes változások gyakran visszatartják a sebészt a műtét folytatásától. Az ilyen típusú műtétek során átmeneti pacemaker-terápia alkalmazható a kritikus szívmegállás megelőzésére.]
Ideggyógyászati Szemle
[A medulloblastoma a kisagy rendkívül rosszindulatú daganata, amely elsősorban gyermekeknél fordul elő. Rosszindulatú biológiai viselkedése ellenére a medulloblastoma agresszív kezelése hozzájárult az ilyen elváltozást hordozó betegek túlélési esélyeinek javulásához. A közelmúltban nagyszámú, hosszú távú túlélőről számoltak be. A másodlagos daganat helyi kiújulás vagy áttét formájában történő megjelenése azonban még mindig rossz prognózist jelent a medulloblastomás betegek számára. Itt két hosszú távon túlélő gyermekbetegről számolunk be, akiknek másodlagos, nem kiújuló daganatuk volt. Az ilyen elváltozások egyre fontosabbá válnak a hosszú távú túlélők kezelésében. ]
Ideggyógyászati Szemle
Újabb adatok a sclerosis multiplex patogeneziséhez. Az elektrofiziológiai vizsgálatok jelentősége a sclerosis multiplex diagnosztikájában. A sclerosis multiplex diagnózisa és modern terápiája. A sclerosis multiplexes betegek rehabilitációja. Az izolált opticus neuritis kortikoszteroid kezelése. Klinikapatológiai konferencia.
Ideggyógyászati Szemle
[Súlyos alkoholos májbetegségben a véralvadási mechanizmus minden fázisa érintett, ami kóros vérzéscsillapításhoz vezet (1.). Ez döntő hatással van az agyi vérzések morfológiájára és progressziójára. Ilyen körülmények között nagyméretű, összefolyó intraparenchymális vérzés alakul ki több subcorticalis fókuszból. Az agyszövet szakadása és a térfoglaló vérzéses elváltozás súlyosbítja a koponyasérülés prognózisát. Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk és elemezzük a kontúziós vérzéseket krónikus alkoholos betegeknél, egy szemléltető esetet bemutatva.]
Ideggyógyászati Szemle
Jendrassik Ernő az idegélettanász. Új fejlemények a demencia szindrómák osztályozásában. Új megfigyelések multiszisztémás atrophiában.
Ideggyógyászati Szemle
[Ez a referátum a stockholmi Karolinska Intézetben 1993. szeptember 17 -én tartott meghívott előadás rövidített változata, 120 diával illusztrálva.]
Hypertonia és Nephrologia
A terápiarezisztens hypertonia (RHT) egyik lehetséges oka a bal oldali rostralis ventrolateralis medulla neurovascularis pulzatilis kompressziója (NVPK). Ilyen esetekben egy microvascularis dekompresszió (MVD) csökkenteni tudja a vérnyomást. Jelen munkában azt vizsgáltuk, hogyan változott a vérnyomás és terápia az MVD-n átesett betegekben a műtéttől a legtávolabbi rögzített megjelenésig, maximum 2016. december 31-ig. Egy korábban publikált munkában két évig követett kilenc műtött beteg további adatait gyűjtöttük ki retrospektíven. Az adatgyűjtést a Szegedi Tudományegyetem, Klinikai Központ betegnyilvántartó programjából végeztük. Megkerestük a betegek legutolsó olyan megjelenését, ahol vérnyomás- és terápiás adatok szerepeltek és azokat rögzítettük. Az MVD-k 2000 és 2004 között történtek. Az átlagosan eltelt idő 11,1±4,6 év volt. Mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás szignifikánsan alacsonyabb volt a műtéttől legtávolabbi időpontban az MVD előttihez képest (RRs 211±40 vs. 135±20 Hgmm, p=0,003; RRD 116±17 vs. 81±14 Hgmm, p=0,007). Ugyanígy a korábban rögzített 24 hónapos értékekhez képest is, bár ott nem szignifikánsan (RRs 148±32 vs. 135±20 Hgmm, p=0,25; RRD 96±18 vs. 81±14 Hgmm, p=0,ll). A vérnyomáscsökkentők átlagos száma szignifikánsan nem változott az MVD előttihez képest (5,9±1,4 vs. 6,3±1,5, p=0,5), de az MVD után egy hónapihoz képest szignifikánsan emelkedett (4,7±0,9 vs. 6,3±1,5, p=0,03) az utolsó rendelői alkalommal. Az eredmények megerősítik a korábbi véleményünket, hogy gyógyszeres terápiára nem reagáló RHT és NVPKesetén egy MVD terápiás lehetőségetjelenthet, hiszen még évek múlva is alacsonyabb a betegek vérnyomása. Még akkor is, ha közben a vérnyomáscsökkentők száma növekedett, hiszen így is jobban reagáltak a terápiára.
A Point of Care Testing (POCT) vizsgálatok, olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyek az ellátás helyszínén (feltalálási hely, orvosi rendelő, sürgősségi vizsgálóhelyiség, akár mentőgépkocsi) azonnal végezhetőek. Javasolt olyan klinikai helyzetekben, amikor életfontos szervi diszfunkció, súlyos trauma, nagy sebészi beavatkozás, általános anesztézia, súlyos sepsis vagy más súlyos kórképben szenvedő beteg ellátása történik.
Lege Artis Medicinae
A tanulmány felhívja a figyelmet a zenei eszközök gyermekek gyógyítása során történő, különböző alkalmazási lehetőségeire. Főbb orvosi adatbázisokban (PubMed, Web of Science, Medline) végzett kereséseket követően olyan szakirodalmakat sikerült felfedezni és harmonizálni, melyek szerint a megfelelő szakember által, terápiás körülmények között alkalmazott, alapvetően zenei eszközökkel végzett terápia alkalmazható számos gyógyászati területen. Ezek között szerepel a gyógykezelésekkel, illetve hospitalizációs körülményekkel kapcsolatos stresszcsökkentés, beszédzavarok kezelése, autista gyermekek kommunikációs és szociális képességeinek előmozdítása, látássérültek és hallássérültek képességjavítása, műtéti anesztézia segítése, agysérültek képesség-visszanyerésének serkentése, fogyatékossággal élő gyermekek képességfejlesztése egyaránt, csakúgy, mint a beteg gyermekek, szüleik, valamint gyógyító személyzet között harmonikusabb kapcsolat kialakításának elősegítése.
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - Az elokvens agyi régiók közelében elhelyezkedő kis malignitású agydaganatok vagy gyógyszerrezisztens epilepsziák esetében az elokvens régiók melletti epileptogén zónák miatt éber állapotban műtött betegeink körében szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkba 16 beteget vontunk be, akiket 1999-2011 között műtöttünk éberen végzett craniotomiából a MÁV Kórház Idegsebészeti Osztályán, az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A betegek kivizsgálása során, amennyiben erre mód volt, preoperatív funkcionális MR-t, traktográfiát és neuropszichológiai vizsgálatot végeztünk. Az OITI-ben minden esetben MR asszisztálta neuronavigáció segítségével határoztuk meg a craniotomia helyét és tájékozódtunk a gyrusok helyzetéről. Eredmények - Mind a 16 beteg esetében zavartalan volt az anesztézia. Az anesztézia mélységének monitorizálása (BIS) a felületes altatási fázisban biztonsággal segítette a műtét előrehaladását. Az intaroperatív neuropszichológiai feladatok kellően szenzitívek voltak a stimuláció során kiváltott afáziaköri változások műtét alatti gyors értékéléséhez. A stimuláció okozta intraoperatív rohamok azonnal szüntethetők voltak, és ezek nem befolyásolták a műtéti kimenetelt. A neuronavigáció használata nagyban segítette a tájékozódást és a craniotomia optimális helyének a megtervezését. Következtetések - Az éberen végzett craniotomiák gyakorlott sebészi munkacsoportot igényelnek, ami a neuroaneszteziológus, az idegsebész, a neuropszichológus és az elektrofiziológus szoros együttműködését jelenti. A cél kettős: a neurológiai deficitek elkerülése céljából az intraoperatív kognitív és motoros stimulációs feladatok minél részletesebb elvégzése, ugyanakkor a műtéti idő minimalizálása a szövődmények csökkentése érdekében. A neuronavigáció nyújtotta intraoperatív anatómiai és a betegen éber állapotban végzett intraoperatív stimuláció nyújtotta funkcionális adatok egymást erősítve nyújtják azt a biztonságot, ami a XXI. században elengedhetetlen a neurológiai szempontból minimálisan invazív szemléletű idegsebészethez.
Ideggyógyászati Szemle
A retrospektív analízis 1300 idegsebészeti intravénás perfúziós narkózis adatainak elemzése alapján megállapítja, hogy a propofol-fentanyl-vecuron narkózis módszerének alkalmazása szignifikánsan csökkentette az ébredési időt, a posztoperatív hányás és az izomremegés gyakoriságát. Nem növelte sem a normális, sem a (műtét előtti) magas koponyaűri nyomást, sőt az utóbbi esetekben csökkenési trend volt megfigyelhető. A betegek, különösen az idősek, e módszert jól tolerálták, kellemes elalvásról és ébredésről számoltak be. Az esetek 95%-ában az ébredés gyors, tiszta tudatú volt. Más narkózistechnikák (kombinált balanszírozott anesztézia és perfúziós ataranalgézia) adatainak öszehasonlítása alapján a propofol szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult. A tapasztalatok szerint a propofollal végzett idegsebészeti anesztézia igen jó, használata javasolt.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
Ideggyógyászati Szemle
További vizsgálatok az ember-agy corticosteroid fractióinak kimutatására2.
Ideggyógyászati Szemle
A serum-glutaminsav-oxálecetsav-transzamináz aktivitásának mérése izom-megbetegedésekben3.
Ideggyógyászati Szemle
Seduxen-kezelés egyes neurológiai megbetegedésekben (neurosis, fájdalom, izomspasmus)4.
Ideggyógyászati Szemle
[A szellemi tevékenység fiziológiai mechanizmusainak tanulmányozásának főbb állomásai az emberben]5.
Ideggyógyászati Szemle
Adatok a carotis-keringési zavarok kérdéséhez I. A carotis interna thombosisa
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás