Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1976. SZEPTEMBER 01.

A liquorvétel helyének és módjának hatása a vizsgálati eredményekre

DR SZILÁGYI Katalin

Irodalmi áttekintés, mely a következő kérdésekkel foglalkozik: liquorkomponensek egyenlőtlen eloszlása a liquorűrben, ezen anyagok gázrendszereken történő áthaladásának sebessége s végül a liquorvétel ill. encefalografía közben valószínűleg a beavatkozás által előidézett nem specifikus ingerek hatására provokált koncentrációváltozások. Elméleti és gyakorlati következtetések elsősorban a liquorvétellel kapcsolatos kérdéseket illetik.

HUN 1976;29(09)

Ideggyógyászati Szemle

1976. MÁJUS 01.

A sclerosis multiplex első tünetei

DR PÁLFFY György, DR HEGEDŰS Katalin, DR KERÉNYI László

Szerzők 429 sclerosis multiplexes beteg klinikai és liquorvizsgálati adatai alapján összefüggést találtak egyes provokáló faktorok, a tünetek, a betegség kezdete és kórlefolyása, valamint a liquor agarelectrophoretogramm és a betegség stádiuma között.

HUN 1976;29(05)

Ideggyógyászati Szemle

1972. SZEPTEMBER 01.

Antidiuretikus hormon mobilisatio és hatás Haloperidollal kezelt schizophreniásokon

DR RADÓ János, DR SZABÓ Tünde, DR TAKÓ József, DR SIMON Tibor, DR GÁL Mária

Hét schizophreniás betegen megvizsgálták Haloperidol kezelés előtt és alatt az osmotikus ingerrel provokált endogen antidiuretikus hormon hatását. A Haloperidol a betegek antidiuretikus válaszát nem befolyásolta. Ezen az alapon nem találtak magyarázatot a Haloperidol kezelés és diabetes insipidus feltételezett összefüggésére vonatkozóan.

HUN 1972;25(09)

Ideggyógyászati Szemle

1972. FEBRUÁR 01.

Epilepsia és psychopharmaconok

DR HUSZÁR Ilona, DR HALÁSZ Péter

Az epilepsia által létrehozott különböző psychopathologiai elváltozások gyógykezelésére elvben a legalkalmasabb gyógyszerek azok az antiepilepticumok, melyek psychotrop hatással is redelkeznek (Tegretol, Ospolot). A felsoroltak alkalmazási területe azonban eléggé körülhatárolt, ezért érthető, hogy az epilepsia psychés kísérőjelenségeinek a gyógykezelésében miért hódítottak fokozatosan mind nagyobb teret a neuro- ill. thymolepticumok. A szerzők ennek kapcsán azokkal a vitatott kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon a neuro- ill. thymolepticumok és thymoereticumok görcskészséget fokozó hatása és az általuk létrehozott részben pathologiás, részben egyértelműen paroxysmalis EEG elváltozások miatt, lehet-e, szabad-e előbbieket agyi károsodás, ill. epilepsia esetén egyáltalán alkalmazni. Míg ugyanis agyi károsodás nélkül csak extrém magas dozisok adásakor vagy suicid szándékból bevett gyógyszeradagok esetén fordul elő accidentalisan epilepsiás roham, organikus agyi károsodás vagy epilepsia fennállásakor a szokványos adagok is rohamot provokálhatnak. E tény ellenére szerzők hangsúlyozzák nélkülözhetetlen voltukat az epilepsia gyógykezelésében és foglalkoznak azokkal a kezelési elvekkel, nielyek betartása, a görcskészség növekedéséből származó veszélyeket praktice elhanyagolhatóvá teszik. Kiemelik a neuro- ill. thymolepticumok alkalmazása esetén az antiepilepticumok változatlan vagy emelt adagban történő adásának szükségességét és említést tesznek a „forszírozott normalizálás" problémájáról. Részletesen foglalkoznak az epilepsiás produktív psychotikus epizódok és a chronikusan jelentkező magatartás és affectiv zavarok gyógykezelésével. Külön tárgyalják a chronikus diazepam kezelés jellegzetességeit, míg végül a nitrazepamnak az egyes gyermekkori epilepsiás encephalopathia-formákban kifejtett speciális hatását méltatják.

HUN 1972;25(02)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚNIUS 01.

Epilepsiával szövődő Systemás Lupus Erythematosus

DR. SZEGEDI Gy., DR. SORSZEGI P., DR. KRASZNAI G., DR. SZABÓ G.

A szerzők 20 epilepsiával szövődött SLE-s beteg kórlefolyását ismertetik. Rámutatnak a therapiás nehézségekre, az anticonvulsiv szerek autoimmun megbetegedést provokáló tulajdonságára. Foglalkoznak a provokáló hatás mechanismusával és megállapítják, hogy ennek hátterében lsősorban nem a gyógyszer-készítményekkel szembeni túlérzékenység áll. Az epilepsiával szövődő SLE-s betegeken elsősorban a nagy dosisban adott steroid, Prednisolon bizonyul hatásos anticonvulsiv szernek. Elkülönítik egymástól az idiopthiás, epilepsiával szövődő SLE-t, a hydantoinok által provokált SLE-től. A prognosist elsősorban az endogen tényezők szabják meg.

HUN 1971;24(06)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

Az alfa-methyl-dopa (Dopegyt) hatása az extrapyramidalis mozgászavarokra

DR. TÓTH Szabolcs

A szerző elméleti megfontolások és előzetes irodalmi adatok alapján alkalmazta az alfa-methyl-dopát (Dopegyt) hyperkinetikus syndromákban 21 betegen. A szer a _hyperkinetikus tüneteket - beleértve a Parkinsonos tremort is csökkenti, míg a hypokinetikus rigoros tüneteket provokálja.

HUN 1971;24(01)