Ideggyógyászati Szemle - 1971;24(01)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

A liquor cerebrospinalis makrophagjairól (Fény- és elektronmikroszkópos tanulmány)

DR. GUSEO András

A szerző a liquor-sejtek ~lektronmikroszkópos vizsgálatára a fibrinbeágyazás módszerét alkalmazta, amelynek segítségével a sejtek szerkezetének jobb megőrzése és ezáltal functiójuk pontosabb megismerése vált lehetővé. Gennyes meningitis esetében vizsgálta a monocyták makrophaggá alakulását és három fázist különít el. Megfigyelései megegyeznek a monocytáknak szövetkultúrában végzett tenyésztése során nyert tapasztalatokkal. Részletesen elemzi a phagocytosis kialakulását, a nagy vacuolumok létrejöttét. Vizsgálta agylágyulásban a szemcséssejtek liquorba jutásának lehetőségét, azonosítja ezeket a liquorban található makrophagokkal. Eosinophil leukocyták vvt-phagocytosisát és qlast-typusú sejtek phagocytáló tevékenységét ismerteti.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

Tapasztalatok a schizophrenia és a munkaképesség kapcsolatáról

DR. PANETH Gábor

Összefoglalva a mondottakat tehát e pillanatban úgy tűnik, hogy az új gyógyszerek és az aktív gondozás meghátrálásra kényszerítik a schizophreniát legalábbis a munkaképesség vonatkozásában. A munkaképességet illetően pedig ez idő szerint úgy látjuk, hogy ez általában nincs szükségszerűen függő viszonyban valamely betegségtől, hanem bizonyos személyiségtényezők határozzák meg. A 15ülönböző betegségek azonban módosíthatják, súlyos esetben döntő módon. Ugy gondoljuk, hogy a schizophrenia azokat a személyiségtényezőket tangálja, amelyek közelállnak a munkaképesség determinálásához. Módosító hatása mindkét irányban érvényesülhet, így akár a fokozott teherbírás felé, akár a munkátlanság irányában.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

Az alfa-methyl-dopa (Dopegyt) hatása az extrapyramidalis mozgászavarokra

DR. TÓTH Szabolcs

A szerző elméleti megfontolások és előzetes irodalmi adatok alapján alkalmazta az alfa-methyl-dopát (Dopegyt) hyperkinetikus syndromákban 21 betegen. A szer a _hyperkinetikus tüneteket - beleértve a Parkinsonos tremort is csökkenti, míg a hypokinetikus rigoros tüneteket provokálja.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

G/G centrikus fusio, (46, XY, G-, t(21q22q )+) két Down-beteg gyermekben és a családtagok vizsgálatának adatai

DR. OSZTOVICS Magda, DR. MÁTTYUS Adorján, DR. CZEIZEL Endre

KétDown-beteg gyermekkaryotypusa46, XY, G-, t(2lq22q) +-nak bizonyult. A bőrlécrajzolat a klinikai tünetekkel és a karyotypussal megegyezően Down-kóros configuratiót mutatott. A centrikus fusio 21-22 eredetét alátámasztja az a körülmény, hogy mindkét családban a Down-beteg gyermeken kívül még egy-egy normális karyotypusú gyermek is van. A családtagok cytogenetikai vizsgálata során egyik családban sem sikerült heterozygota szülőt igazolni. Az egyik gyermek anyjának bőrlécrajzolata a centrikus fusiot hordozókéra volt jellemző. Ennek alapján a mozaik állapot ebben a személyben esetleg feltételezhető.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

A csecsemőkori atrophia késői hatása a cerebralis elektromos tevékenységre

DR. SZEGŐ Lívia, DR. KASSAI Stefánia, P. MIRTSE Márta, DR. PUSKÁS Júlia

EEG vizsgálatokat végeztünk 76 olyan gyermeknél, akik csecsemőkorban súlyos atrophián estek át. Megfigyelésünk: 1. A normálistól eltérő cerebralis elektromos tevékenységet az esetek több mint felében észleltünk. 2. Az elváltozások kapcsolatba hozhatók az átvészelt atrophiás állapottal. 3. Az atrophia súlyossága és az EEG elváltozások közötti összefüggés azt látszik igazolni, hogy a legsúlyosabb atrophiások több mint felénél a normálistól eltérő cerebralis elektromos tevékenységet találtunk. 4. Minél hosszabb idő telt el az atrophia kezdetétől, annál nagyobb számban találtunk normális EEG leletet. Ugyanis az adolescens korban találtuk a legtöbb normális EEG-t (amelyből 13 fiú és csupán 5 lány.) Ez arra utal, hogy az EEG-ben észlelt nem specifikus elváltozások párhuzamosan a testi javulással szintén javulhatnak.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

Adatok az adenosintriphosphat hatásához cerebrovascularis kórképekben

DR. BOCZÁN János, DR. SZAMOSI Mária

A szerzők acut, subacut és chronicus cerebrovascularis károsodások után fellépő hemiparesisek, aphasiák esetén adtak ATP-kezelést 54 betegnél. 34 betegüknél i. m. adták az ATP-t, ahol közvetlen hatást lemérni nem tudtak. 20 betegnél i. v. cseppinfusioban oldva, kétnaponként, összesen 10-20 alkalommal végezték a kezelést. Acut betegeik fele eredeti munkakörét folytathatta a kórházból való távozása után. A subacut és chronicus állapotoknál, kiknél hónapok, vagy évek óta meg lévő hemiparesis és aphasia volt észlelhető, javulást tapasztaltak. Ezen utóbbi esetek mindegyike többízbenátesett intézeti kezeléseken, beleértve a balneo-, fizikotherápiát, és logopaediát is. Különösen feltűnő az aphasiák javulása. Eredményeiket az ATP centralis és periferiás értágító, energia-termelő - anyagcsere-serkentő hatásával magyarázzák, a kezelések psychotherápiás jelentőségét is megemlítik.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

A depressio catecholamin hypothesisét támogató klinikai kémiai megfigyelések

DR. MOLNÁR Gyula, DR. UJVÁROSI Imre, DR. TÓTH Sándor, DR. KAPPÉTER István

Pneumoencephalographia során nyert, 20-50 ml liquorból Oesterling és Tse reactioval mérhető az összcatecholamin mennyisége. A különböző diagnosisú betegek liquor-catecholamin értéke, noradrenalin aequivalensben, 1,07- 47 μg/100 ml. A legmagasabb értékeket mania, hypomania diagnostikai csoportban fordulnak elő. A „reactiv depressio" csoportban szignifikánsan alacsonyabb a catecholamin szint, mint a kontroll diagnostikai csoportban.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

VI. Nemzetközi Neuropathologiai Kongresszus

TARISKA István

A VI. Nemzetközi Neuropathologiai Kongresszus 1970. augusztus 31. és szeptember 5. között folyt le Párizsban. Az előadások Maison de la Chimie három előkelő termében, három sectioban hangzottak el. A kongresszus elnöke Jean Emmanuel Gruner professzor, főtitkára Jean Lapresle volt.