Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 32
Ideggyógyászati Szemle
2000. JANUÁR 01.
Kinurenin a központi idegrendszerben: a kinurénsavteszt és a kognitív folyamatokat befolyásoló farmakonok
A kognitív folyamatok patobiokémiai mechanizmusainak pontosabb megismerése alapján dolgozhatók ki hatékonyabb terápiás stratégiák. Az elmúlt évek kutatásai igazolták azt, hogy az excitotoxinok amellett, hogy fontos szereplői a neurodegeneratív kórképek patogenezisének, lényeges tényezői a kognitív folyamatok szerveződésének is.
Ideggyógyászati Szemle
1997. SZEPTEMBER 20.
Az első epilepsziás roham utáni vizsgálatok
A szerző első epilepsziás roham után vizsgált betegek anamnesticus adatait és vizsgálati eredményeit tekinti át. A vizsgálathoz kérdőívet használt, melyet ő maga szerkesztett. A vizsgálat célja elsősorban a rohamot elősegítő, provokáló tényezők megismerése és az első roham után végzett EEG fontosságának megítélése volt. A 106 beteg klinikai és EEG-vizsgálati eredményeinek értékelése után két csoportot különített el, a provokált rohamok és a nem provokált rohamok csoportját. Ebbe a két csoportba 95 beteg tartozott. A többi vizsgált személy részben fokális epileptiform eltérést mutatott, részben tünetmentes epileptiform mintahordozó volt, akiket a nagyon kevés szám miatt a feldolgozásból a jelen munka kapcsán kizárt. Az eredmények azt mutatták, hogy a familiaris epilepszia kockázati tényezői jelentősek, hasonló arányban fordult elő, mint az idiopathias generalizált epilepsziáknál (17,9 %). A megelőző betegségeket illetően a korábban lezajlott alkalmi roham fordult elő gyakrabban. Az első rohamok megjelenésében a szokásos provokáló faktorok jelentős szerepet játszanak. A betegek különböző csoportjaiban más-más precipitáló tényező látszik fontosnak. Az eredmények alapján a szerző mérlegeli, hogy a betegek meghatározott csoportjában a szorongás is lehet provokáló tényező. Az első roham után végzett EEG-vizsgálatok kisebb arányban mutattak epileptiform aktivitást, mint az az irodalmi adatok alapján várható lett volna. A tartós EEG-regisztrálás az epileptiform aktivitás kimutatásában eredményes vizsgálati módszer volt.
Ideggyógyászati Szemle
1983. JANUÁR 01.
A sclerosis multiplex prevalenciája Pécsett
A szerző Pécs város 172 000 lakosa közül a MS-Társaságok Nemzetközi Szövetsége által megadott kritériumok szerint 98 MS beteget talált. Közülük egy sem cigány. Betegségük leggyakrabban agytörzsi tünetekkel kezdődött, intermittáló kórlefolyású és a 98 eset közül 45-ben valamilyen provokáló faktor előzte meg az első tüneteket. A betegség időtartamának átlaga az egyes csoportokban 8,6 és 14,4 év között van. A 98 beteg közül 58 ma is eredeti munkakörében dolgozik.
Ideggyógyászati Szemle
1980. JANUÁR 01.
Familiáris recurrens polyneuropathia
A szerző három generációnál követhető, domináns öröklődésmenetet mutató, fizikai terhelésre provokálódó familiáris recurrens polyneuropathiát közöl. A megbetegedés attakokban folyt le, mindig egyoldali volt. Egy bénulásos szak 2-8 hétig tartott, beavatkozás nélkül minimális maradványtünettel gyógyult. Elektrofiziológiai lelet perifériás idegkárosodásra jellemző, patológiailag idegrostokon található szegmentumokban myelin megvastagodások ún. kolbászocskák láthatók.
Ideggyógyászati Szemle
1978. SZEPTEMBER 01.
Terápiás lehetőségek akut intermittáló porphyria idegrendszeri elváltozásaiban
A szerzők áttekintik az AlP-terápia irodalmát, ismertetik a különböző terápiás lehetőségeket. Saját esetükön is demonstrálják a terápia objektív megítélésének nehézségeit. Akut szakban, életveszély esetén többirányú terápiás megközelítést tartanak szükségesnek, maguk az AMP, steroid, B-vitaminok, fokozott glukóz-bevitel, folyadék- és elektrolitpótlás alkalmazásával értek el igen jó remissziót. Igen fontos a provokáló faktorok ismerete, ill. kiküszöbölése, a korai felismerés (látens szakban), és ezért is hangsúlyozzák a diagnosztikai módszerek megismerésének szükségességét.
Ideggyógyászati Szemle
1977. DECEMBER 01.
Az etilalkohol által kiváltott hypoglykaemiákról (7 klinikai eset elemzése)
A szerzők hét - hypoglykaemia állapotában - eszméletlen beteg kóresetét ismertetik. Öt betegnél az eszméletvesztés kialakulása biztosan összefüggésbe hozható éhezéssel és alkoholfogyasztással. A felvételkor a vércukorértékek 7-80 mg% között váltakoztak. Nem találtak összefüggést a klinikai állapot súlyossága és a beteg aktuális vércukorszintje között. A tudatzavarok és a neurologiai tünetek glucose oldat intravénás adása után perceken belül megszűntek. Összefoglalják azokat a somatikus (krónikus alkoholisták bőrelváltozásai) és neurologiai (legtöbbször decorticatiós állapot kórjelei) tüneteket, amelyek hypoglykaemiára terelhetik a beteget vizsgáló szakorvos figyelmét. Részletesen tárgyalják saját alkoholterheléses vizsgálataik és irodalmi adatok alapján az alkohol által provokált hypoglykaemiák lehetséges biokémiai okait.
Ideggyógyászati Szemle
1976. SZEPTEMBER 01.
A liquorvétel helyének és módjának hatása a vizsgálati eredményekre
Irodalmi áttekintés, mely a következő kérdésekkel foglalkozik: liquorkomponensek egyenlőtlen eloszlása a liquorűrben, ezen anyagok gázrendszereken történő áthaladásának sebessége s végül a liquorvétel ill. encefalografía közben valószínűleg a beavatkozás által előidézett nem specifikus ingerek hatására provokált koncentrációváltozások. Elméleti és gyakorlati következtetések elsősorban a liquorvétellel kapcsolatos kérdéseket illetik.
Ideggyógyászati Szemle
1976. MÁJUS 01.
A sclerosis multiplex első tünetei
Szerzők 429 sclerosis multiplexes beteg klinikai és liquorvizsgálati adatai alapján összefüggést találtak egyes provokáló faktorok, a tünetek, a betegség kezdete és kórlefolyása, valamint a liquor agarelectrophoretogramm és a betegség stádiuma között.
Ideggyógyászati Szemle
1972. SZEPTEMBER 01.
Antidiuretikus hormon mobilisatio és hatás Haloperidollal kezelt schizophreniásokon
Hét schizophreniás betegen megvizsgálták Haloperidol kezelés előtt és alatt az osmotikus ingerrel provokált endogen antidiuretikus hormon hatását. A Haloperidol a betegek antidiuretikus válaszát nem befolyásolta. Ezen az alapon nem találtak magyarázatot a Haloperidol kezelés és diabetes insipidus feltételezett összefüggésére vonatkozóan.
Ideggyógyászati Szemle
1972. FEBRUÁR 01.
Epilepsia és psychopharmaconok
Az epilepsia által létrehozott különböző psychopathologiai elváltozások gyógykezelésére elvben a legalkalmasabb gyógyszerek azok az antiepilepticumok, melyek psychotrop hatással is redelkeznek (Tegretol, Ospolot). A felsoroltak alkalmazási területe azonban eléggé körülhatárolt, ezért érthető, hogy az epilepsia psychés kísérőjelenségeinek a gyógykezelésében miért hódítottak fokozatosan mind nagyobb teret a neuro- ill. thymolepticumok. A szerzők ennek kapcsán azokkal a vitatott kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon a neuro- ill. thymolepticumok és thymoereticumok görcskészséget fokozó hatása és az általuk létrehozott részben pathologiás, részben egyértelműen paroxysmalis EEG elváltozások miatt, lehet-e, szabad-e előbbieket agyi károsodás, ill. epilepsia esetén egyáltalán alkalmazni. Míg ugyanis agyi károsodás nélkül csak extrém magas dozisok adásakor vagy suicid szándékból bevett gyógyszeradagok esetén fordul elő accidentalisan epilepsiás roham, organikus agyi károsodás vagy epilepsia fennállásakor a szokványos adagok is rohamot provokálhatnak. E tény ellenére szerzők hangsúlyozzák nélkülözhetetlen voltukat az epilepsia gyógykezelésében és foglalkoznak azokkal a kezelési elvekkel, nielyek betartása, a görcskészség növekedéséből származó veszélyeket praktice elhanyagolhatóvá teszik. Kiemelik a neuro- ill. thymolepticumok alkalmazása esetén az antiepilepticumok változatlan vagy emelt adagban történő adásának szükségességét és említést tesznek a „forszírozott normalizálás" problémájáról. Részletesen foglalkoznak az epilepsiás produktív psychotikus epizódok és a chronikusan jelentkező magatartás és affectiv zavarok gyógykezelésével. Külön tárgyalják a chronikus diazepam kezelés jellegzetességeit, míg végül a nitrazepamnak az egyes gyermekkori epilepsiás encephalopathia-formákban kifejtett speciális hatását méltatják.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.