Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 102
Ideggyógyászati Szemle
1998. SZEPTEMBER 01.
Spondylarthritis ankylopoeticához társuló gerincvelő-sérülés következtében bénultak rehabilitációja
A spondylarthritis ankylopoetica a gerinc merevsége, a csigolyák osteoporosisa miatt gerinctörésre fokozottan hajlamosít. A diagnózis felállítása csak akkor történhet időben, ha mind a beteg, mind kezelőorvosa ennek tudatában van.
Ideggyógyászati Szemle
1998. MÁJUS 01.
Spontán cerebellaris vérzések
A szerzők az elmúlt hét évben cerebellaris vérzés diagnózissal kezelt 24 beteg klinikai adatait ismertetik. A vérzés az intracerebralis vérzések 5,4 %-át adta, a leggyakoribb rizikótényező a hypertonia volt, gyakoriságban ezt a krónikus alkoholizmus követte.
Lege Artis Medicinae
1992. AUGUSZTUS 26.
Az AIDS-ismeretek szintje és szerkezete Magyarországon 1991-ben
A szerzők a 15 éven felüli magyarországi lakosság körében 2000 fős reprezentatív mintán kérdőíves adatgyűjtést végeztek az AIDS szel kapcsolatos ismeretek, attitűdök és magatartás vizsgálatára. Az ismeretek szintjét vizsgálva kiderült, hogy a tudat előterében lévő ismeretek szintje rendkívül alacsony, majd növekszik, ahogy a kérdések közvetlenül egy-egy ismeretelemre irányulnak. Az ismeretszint a nehezen mozgósítható passzív tudásmezőben a legmagasabb. Az ismeretek szerkezete a helyes válaszok alapján a vizsgált tudásmezőkben ellentmondó képet mutat: míg a passzív tudásmezőben a társadalmi-gyakorlati típusú ismeretek vannak túlsúlyban, addig az aktív mezőben biomedikális-orvosi természetűek. A korábbi magyarországi kutatások adatait eredményeinkkel összevetve kiderült, hogy 1987 óta csökkent az AIDS-ismeretek szintje. Újra kell gondolni az AIDS elleni propaganda egészét, egyrészt kampányok helyett hosszú távú stratégiai lépések sorává alakítva azt, másrészt az egyént aktivizáló szemléletűvé kell tenni, felváltva az eddigi „paternalista" szemléletet.
Ideggyógyászati Szemle
1980. SZEPTEMBER 01.
Preklimakteriális korú nők neurózis miatti munkaképesség-csökkenése
A 10-15 év tapasztalatait reprezentáló 120 beteg adatai arra mutatnak, hogy a pszichiátriai járó- és fekvőbetegellátó, intézményeket 35-50 éves korú nők igen gyakran sztereotip panaszokkal: a munkaképtelenség hangsúlyozásával, gyakran szomatizált tünetekkel keresik fel. E betegcsoportot jellemzi, hogy noha kisebb fokú, de jelentősen túlértékelt organikus elváltozások igazolhatók, ezeknél sokkal lényegesebb az évekre visszanyúló, exogén problémák kumulációja, ill. az ezekkel szembeni ,,hiperszenzitivizálódás". Személyiségükre neurotikus élményfeldolgozás, az interperszonális problémák rigid, kapkodó, gyakran pánikszerű rríegoldásmódja jellemző. E tényezők magyarázzák a terápiával szembeni gyakori rezisztenciát is. Lényeges a negatív társadalmi attitűdök hatása. Emiatt a betegek tudatában; de környezetük reakcióiban is keveredik az ,,objektív" pszichopatológiai tünetek, ezek inadekvát „értékelése", a szomatikus betegségszemlélet és a személyiségtorzulás által kiváltott ugyancsak inadekvát célkitűzések és megoldási módok hatása.
Ideggyógyászati Szemle
1978. NOVEMBER 01.
Generalizált epilepszia - generalizált görcspotenciál nélkül?
A szerzők tudatéberségi szint-függő, skalp EEG-alterációval nem járó, terápiarezisztens tónusos axiális rohamok patomechanizmusát elemzik esetük kapcsán. Mélyelektródás vizsgálatokkal a tünetegyüttes epilepsziás eredetét igazolják. Feltételezik, hogy a másodlagosan generalizált epilepsziák olyan formájáról van szó, melyben thalamokortikális projekció nem szerepel. Hipotézisük szerint a generalizált epilepsziák esetén a rohamok kialakulásában és gátlódásában az alvás-ébrenlét rendszer szabályozó működése érvényesül.
Ideggyógyászati Szemle
1976. NOVEMBER 01.
A psychogen tudatzavarokról
Elöljáróban néhány fogalmat kell körülírni. A feladat szerint ezek a fogalmak: a tudat, a tudatzavar és a psychogen, mint az utóbbi jelzője. Teljességre a téma jellege és az időkorlátok miatt sem törekedhetünk. A forensikus vonatkozásokat szándékosan mellőzzük, az organikus jellegű tudatmódosulásokkal kapcsolatos kérdésekkel együtt.
Ideggyógyászati Szemle
1974. MÁRCIUS 01.
A serdülőkori neurosisok problémái
Az irodalom rövid ismertetése után 50 eset alapján vizsgáltuk kimutathatók e fázisspecifikus vonások a serdülőkori neurosisok phaenomenologiájában, pathogenesisében és az alkalmazott therapiás módszerek ezeket mennyire veszik figyelembe. Megállapítottuk, hogy a tüneti kép viszonylag gyorsan változik és az elhárítás labilitása nyomja rá bélyegét, tudattalan tartalmak útja a tudat és a psychomotorium felé nyitottabb, mint felnőttkorban. Ez differential-diagnosztikai problémákhoz vezethet neurosis és psychosis közt. A pathogenesisben a szokásos neurotizáló tényezők mellett különleges jelentőséget tulajdonítottunk bizonyos szélsőséges családszerkezeteknek. A szétesett család nem nyújt az emberi kapcsolatokhoz megfelelő identificatiós mintákat, az izolált család viszont provokálja az infantilis emotionalis konfliktusok újjáéledését fejlettebb síkon és azokat sokáig konzerválja. Mindkettő a serdülőkor egyik fázisspecifikus „feladatának”, a családról való részletes és fokozatos leválásnak ellene dolgozik és így praedisponál a psychoneurosis serdülőkori manifestatiójára. A psychotherapia nagy nehézségbe ütközik, a klasszikus módszerek csak módosítással alkalmazhatók, az indulatáttétel intenzitása és gyors átcsapása pozitívból negatívba könnyen a kezelés megszakításához vezet. Tapasztalatunk szerint a therapeuta akkor tarthatja meg leginkább a betegét, ha módszeréhez nem ragaszkodik mereven és a korszak fázisspecifikus problémáinak megoldásához észrevehető segítséget nyújt.
Ideggyógyászati Szemle
1973. DECEMBER 01.
Az éberségi szint hatása a Petit Mai paroxysmusokra
A szerző 21 PM epilepsiás betegen 18 nappali telemetriás és 44 éjszakai alvásos poligráfiás felvételt készített. Napközben a szabályos 3 cps tüske és hullám paroxysmusok az esetek felében csoportos eloszlást mutattak. A PM elektromos paroxysmusok és a tudatbeszűkülés kapcsolata .jelentős inter- és intraindividuális ingadozást ad: időnként 15-20 sec-os elektromos paroxysmusok sem járnak tudat beszűküléssel. Alvásban az elektromos kisülések fokozatos morphologiai módosulást mutatnak. Elsősorban a lassú alvás epileptogen hatású, melyben maximummal a 2. stádiumban erősödnek fel az epilepsiás elektromos jelek, histogramm értékük általában 15-25% között ingadozik. Az alvás alatt észlelt 59 klinikai rohamból 56 a lassú alvásban, 3 REM-ben jelentkezett. REM-ben 11 felvételen észlelt teljes kisülésgátlást, 29 görbén általában 2-4 sec-os, ritkán 10-12 sec-os morphologiailag az ébrenlétinek megfelelő paroxysmusokat rfgistrált. 4 görbén REM-ben paroxysmus facilitatio jelentkezett az ébrenléti és lassú alvás alatti értékekhez viszonyítva, ami a nem specifikus thalamikus rendszernek REM alatti elégtelen depressiója mellett még egyéb factorok közreműködését is feltételezi. A REM, lassú alvás és ébrenlét közötti átmeneti állapotok facilitálják a PM elektromos paroxysmusokat. E kritikus állapotokat szerző részletesen elemzi.
Ideggyógyászati Szemle
1973. SZEPTEMBER 01.
A temporalis pseudoabsence-ok néhány elektroklinikai vonatkozása
Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a temporalis pseudoabsence a klinikai tünetek szempontjából nem egynemű és nemcsak a tudat egyszerű kikapcsolódását vagy gátlását fogalalja magában, hanem a legfelsőbb psychés functiók desintegrációjának bonyolultabb megnyilvánulásait is. Anyagunkban a temporalis epilepsia eseteknek csaknem egyharmadánál az epilepsiás rohamok különböző fajtái és a pseudoabsence-ok kombinációjáról van szó. Izolált alakban temporalis pseudoabsence-ot csak két esetben figyeltünk meg, bár az anamnestikus adatok alapján ítélve egy sor esetben hosszú ideig ezek jelentették az epilepsia egyetlen paroxysmalis megnyilvánulását, amint ez egy megfigyelt esetünkben volt.
Ideggyógyászati Szemle
1972. AUGUSZTUS 01.
Depressio és depersonalisatio
A depressiós, melancholiás betegek hangulatzavara nem hasonlítható össze az egészséges ember rossz hangulatával, mert a vegetatív életműködések olyan mélységéből ered, ahova a tudat már nem hatol be. Ezért több szerző a vitalis depressio, illetve vegetatív depressio megjelölést használja, mások az életérzés zavarát és az érzelemnélküliség érzését teszik felelőssé a kóros lehangoltságért. A depersonalisatio nem tartozik a melancholia jellegzetes tünetei közé, mégis annál gyakrabban sikerül kielemezni, minél több gondot fordítunk rá. Különösen azok a kórformák okoznak depersonalisatiót, amelyekre a súlyos érzelembénaság jellemző, bár ezzel mindig együtt jár az akarat bénasága is. Mind a kettő igen fontos alkotó tényezője a személyiség-tudatnak. Leonhard két alakját különítette el a phasisos psychosisnak, amelyekre az elszemélytelenedés, a szubjektív és objektív derealizáció tünettanilag és diagnostikailag jellemző: a hypochondriás és részvétlenségi depressiót. Négy beteg kórlélektani elemzésével mutatja be a közlemény az elszemélytelenedést, a külvilágtól és a saját személyiségtól való elidegenedést. Foglalkozik a közlemény az érzelem és az akarat szerepével a személysiég felépítésében, valamint az elszemélytelenedés és elvalótlanodás élményének kialakulásában.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.