Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 29
Lege Artis Medicinae
2004. JÚNIUS 22.
Bőrtünetekkel járó onkohematológiai betegségek
A hematológiai malignomák kiindulhatnak elsődlegesen a bőrből (cutan lymphomák, ritkán az akut M4-M5 myeloid leukaemia), vagy az alapbetegség progressziója során másodlagosan infiltrálhatják a bőrt (a nodalis, illetve a szisztémás non-Hodgkin-lymphomák, a Hodgkin-kór, a krónikus lymphocytás leukaemia).
Lege Artis Medicinae
2004. FEBRUÁR 21.
Elsődleges tubulointerstitialis nephritis
Az elsődleges tubulointerstitialis nephritist a tubulointerstitialis tér sejtes infiltrációja jellemzi. Az infiltrátumot - változó számban - T- és Blymphocyták, monocyta/macrophagok, neutrophil és eosinophil granulocyták alkotják. A sejtes infiltráció oedemával és különböző fokú tubuluskárosodással társul. A betegség akut és krónikus formája ismert. A betegséget gyógyszerek, infekciók, szisztémás és malignus betegségek okozzák; az esetek egy részében a kórkép idiopathiás. A betegség patogenezisében többnyire immunfolyamatok játszanak szerepet.
Ideggyógyászati Szemle
1997. MÁRCIUS 20.
A corpus amylaceum előfordulásának statisztikai értékelése és patológiai jelentősége
A vizsgálat tárgya a corpus amylaceum szemikvantitatív értékelése volt a már közölt módszerrel főleg autopsziás, kisebb részben biopsziás anyagon. Statisztikus, morfometriás vizsgálatnak tekinthető, ami azt jelenti, hogy az adatokat betegség szerint táblázatokban számokban, százalékban, illetve homogenitás vizsgálattal értékeltük. A sokrétű neuropatológiai vizsgálat több klinikai jelentőségű következtetés levonását is lehetővé tette. A beteganyag eddig nem közölt igen nagy számú esetet foglalt magában, amit különböző betegségekben - korcsoportok szerint - a corpus amylaceum előfordulást 0-4 fokozattal jelölve, kvantitatíve, részben homogenitás vizsgálati módszerrel tüntettünk fel. A predilekciós helyek vizsgálata, a corpus amylaceum keletkezési mechanizmusának tisztázása, valamint egyes állapotokban, betegségekben való előfordulása tekinthető a legfontosabb változóknak. A corpus amylaceum keletkezésében jelentősnek tűntek a krónikus ismétlődő vascularis zavarok, amelyek a vér-agy gát elhúzódó zavaraihoz vezethettek. Nem mutatkozott jelentős különbség a corpus amylaceum előfordulását tekintve a vérzéses és ischaemiás vascularis betegségek között, mint ahogyan nem volt több előfordulás Alzheimer-féle dementiákban sem. A gerincvelőt érintő betegségeknél – főleg vascularis myelopathiában – jelentősen nagyobb volt a corpus amylaceumok száma, amit részben a nagyobb liquortömeg és/vagy lassúbb liquorfelszívódás okozhatott. A gliosissal járó folyamatokban, ahol nagyobb az astrocyta proliferatív hajlama, mint posztraumás gliosis vagy astrocytoma, corpus amylaceum képződés nem volt. Ez a megállapítás további vizsgálódások tárgyát képezheti. Külön kiemelést érdemel az a következtetés, hogy a corpus amylaceum képződésében több mechanizmus szerepelhet. Ilyenek az astrocyták insufficientiája a glükózfelhasználásban, ami bizonyos szénhidrátpolimerek és glikogén felszaporodásával jár. Fontos tényező a predilekciós helyeken lévő nagyobb liquortömeg. Az ismétlődő gátzavarok egyes patológiás folyamatokban döntő jelentőségűek lehetnek a strukturális - perivascularis, subpialis, subependymalis – predilekciós helyeken. Kiemelt predilekciós hely a gerincvelő, ahol a vascularis myelopathiákon kívül egyes betegségeknél (sclerosis multiplex, sclerosis lateralis amyotrophica stb) feltűnő volt a corpus amylaceumok fokozott megjelenése, amit a stresszproteinek fokozot jelenléte magyarázhat. A végső következtetés, hogy a corpus amylaceumnak nincs ugyan patognosztikus jelentősége, de egyes állapotokban jóval gyakoribb, ami több patomechanizmus szerepét emeli ki.
Lege Artis Medicinae
1993. OKTÓBER 27.
Lymphocytás mastopathia
A szerzők egy feltehetően új autoimmun kórképre és annak terápiás konzekvenciáira kívánják felhívni a figyelmet. Tudomásuk szerint Magyarországon hasonló közlemény ezideig nem jelent meg. Egy lymphocytás mastopathiában szenvedő nő beteg kórtörténetét ismertetik. 1982-ben a beteg jobb emlőjében észlelt tumor hisztológiai vizsgálata pseudolymphomát igazolt. Speciális kezelésben a beteg nem részesült. 1991 februárjában recidiva miatt azathioprin és prednisolon kezelés kezdődött, amelynek hatására a tumor tapinthatatlanná vált. Az immunszuppresszív kezelés hatására bekövetkezett remisszió a megbetegedés autoimmun eredete mellett szól.
Ideggyógyászati Szemle
1986. JANUÁR 01.
Myasthenia gravis: Hiperpláziás thymusok és thymus tumorok tejsavdehidrogenáz (LDH) összaktivitása és LDH izoenzim eloszlása
A szerzők 62 myasthenia gravisban szenvedő beteg thymectomia során eltávolított 55 hiperpláziás és 7 tumoros thymusában meghatározták a tejsavdehidrogenáz (LDH) és almasavhidrogenáz (MDH) nedvessúlyra vonatkoztatott összaktivitását, illetve az LDH izoenzimek százalékos eloszlását, valamint kiszámították az MDH/LDH hányadost és a H alegység százalékos arányát. Az LDH és MDH összaktivitás fokozódása arra utal, hogy a myastheniás betegek thymusa a kontrolihoz viszonyítva sejtes elemekben gazdagabb, az LDHi izoenzim és H alegység emelkedése pedig az érettebb, differenciáltabb thymocyták arányának növekedését jelzi. A thymus tumorok a daganatokra általában jellemző LDH5, vagy LDH4 dominanciájú izoenzim eloszlást mutatták, kivéve a minimális lymphocytás reakcióval járó thymomákat, ahol az LDH2 izoenzim izolált, kifejezett emelkedése véleményük szerint az epitelsejtek specifikus (szekréciós) működésére utalhat. A H alegység arány, mint a thymus mindkét — lymphatikus és epiteliális — komponensét együttesen jellemző paraméter, szoros korrelációt mutatott bizonyos klinikai adatokkal (prognózis, betegségtartam, kezelés), csökkenése kedvező, növekedése kedvezőtlen prognosztikai jelnek bizonyult. A tumorok klinikai malignitásával az LDH összaktivitás emelkedése, illetve az MDH/LDH arány csökkenése mutatott összefüggést. Vizsgálataik hasznosak lehetnek a thymectomia után nem megfelelően javuló myastheniás betegek további kezelésének megtervezésében.
Ideggyógyászati Szemle
1985. JÚLIUS 01.
KULLANCS-ENCEPHALITIS-szel kapcsolatos vizsgálatok Fejér megyében 1980-82-ben
A szerzők 1980–82. években Fejér megye kullancs-encephalitis eseteit elemzik epidemiológiailag: életkor, nem, foglalkozás szerinti megoszlást, a KE lappangási idejét, a klinikai csoportok megoszlását, a KE szezonalitását, megyén belüli területi megoszlását vizsgálták. A liquorcytologiai vizsgálat korai diagnosztikai jelentőségét hangsúlyozzák, amennyiben 20—30% szegmentált magvú leukocitát tartalmazó lymphocytás monocytás sejtkép a fenti kórképre utal. Tüneti kezelést folytattak, corticosteroidot nem alkalmaztak. OGP-t a liquorban nem találtak. Részletesen ismertetik 8 hónapos gravida meningoencephalitise után született gyermekének titervizsgálatait, egy középkorú férfi alimentaris fertőzés következtében kialakult meningoradiculitises és idős férfi halállal végződött encephalitises esetét.
Ideggyógyászati Szemle
1966. OKTÓBER 01.
Az agyi capillarisok finom szerkezete újszülött egerekben
Egy-, hat- és kilencnapos egerek agyi capillarisainak morphológiai sajátosságait tanulmányoztuk elektronmikroszkóppal. Az endothel-réteg teljes és folyamatos, az endothel-sejtek csatlakozó határfelületei jól fejlettek, a zonula occludens jellegzetes képét nyújtják. Az endothel-réteg így minden lényeges vonásban megegyezik a felnőttkorban talált állapottal. A basalmembran viszont gyengén fejlett, tömöttsége azonban a korral párhuzamosan fokozódik. Perivascularisan és a neuropil elemei között az újszülött állatban jelentékeny extracellularis rések vannak; melyeknek a kiterjedése később fokozatosan csökken. Az újszülöttben nincs perivascularis asrtocyta-hüvely, ennek a strukturának a képzése azonban hamarosan megkezdődik, s folyamatosan halad előre, noha kilencnapos korban még nem teljes. Az éretlen központi idegrendszer e morphologiai sajátságai lehetőségegt nyújtanak a vér-agygát egyes jelenségeinek értelmezésére.
Ideggyógyászati Szemle
1961. DECEMBER 01.
Sclerosis multiplex és generalisalt reticulosarcoma együttes esete
63 éves betegnél kb. 20 éven át sclerosis multiplex volt jelen, mely schubokban progrediált. Halála előtt 8 hónappal generalizalt nyirokcsomó megnagyobbodások léptek fel. A boncolási és szövettani vizsgálat testszerte generalizált reticulosarcoma mellett a központi idegrendszerben diffus lágyburki és perivascularis daganatos burjánzást mutatott. A pia-glia membrana jelentéktelen kivétellel mindenhol gátat vetett az idegszövetbe való átterjedésnek, kivéve a corpus pinealét, ami a corpus pinealenak pathológiás folyamatokkal szembeni sajátságos biológiai magatartásának tulajdonítható. A központi idegrendszerben a perivascularis űrökben helyetfoglaló daganatos burjánzás mellett többgócú velőtlenedést találtunk, melyek elhelyezkedésükben és szövettani jellegzetességükben idős sclerosis multiplexes gócoknak felelnek meg. A szövettani kép és a klinikai lefolyás alapján a leírt esetet két különálló megbetegedés véletlen találkozásának kell tartanunk.
Ideggyógyászati Szemle
1951. DECEMBER 19.
Adatok a CO-mérgezés agyszövettani elváltozásaihoz és azok keletkezésmódjához
CO-mérgezés után 3 hónap múlva meghalt 33 éves férfi agyát vizsgáltuk szövettanilag a következő eredménnyel: 1. Az agykéreg és a törzsdúcok dúcsejtjein nagy fokú elzsírosodás, továbbá úgy a kéreg, mint a velőállomány ereinek endothel elzsírosodása mutatkozott , perivascularis szemcséssejt-felhalmozódással. Az erek meszesedését sehol nem észleltük. 2. Emellett a mikroglia élénk burjánzása, a makroglia hypertrophiája és hyperplasiája, valamint a mikroglia és oliodendroglia szemcséssejtekké alakulása volt megfigyelhető, általános vizenyős jelenségek kíséretében. 3. Mindkétoldali lencsemaglágyulás mellett a nagyagy fehérállományában a diffus foltos demyelinisatiót találtunk, az erek környékének gyűrűszerű megkíméltségével. Úgy a demyelinisalt, mint a megkíméltségi gyűrűk, valamint a többi épnek látszó agyterületeken is nagyfokú zsírlebontást (zsírral telt szemcsés sejtek) észleltünk. 4. Esetünk arra mutat, hogy a fehérállomány megbetegedése diffus és nagyfokú lehet negativ, vagy jelentéktelen elváltozást mutató velőshüvely-kép mellett is. 5. A CO-mérgezés pathomechanismusára vonatkozóan az anoxaaemiás állapotot tartjuk elsőrendű tényezőnek. Emellett azonban kétségtelen, hogy a CO közvetlen szövetlélegzést bénító hatása folytán maga is szerepet játszik az agyszöveti elváltozások keletkezésében. 6. Esetünk szövettani képe és az újabb élettani észleletek alapján nem tartjuk kizártnak Hallervorden azon felfogását, hogy a fehérállomány laesio létrejöttében az oedémának is bizonyos szerepe lehet, mégpedig nézetünk szerint valószínűleg azáltal, hogy a koponyaűri, illetve agynyomás növekedése által akadályozza az agyvérkeringést és így fokozza az anoxaemiát s ez utóbbi vezet a kóros elváltozások kifejlődéséhez. 7. A perivascularis megkíméltségi gyűrűket azzal magyarázzuk, hogy az erek közvetlen környéke a keringő vérből még kap annyi oxygent, hogy szöveti elemeiben súlyosabb destructio nem következik be, viszont a távolabbi szövetelemek már nem jutnak kellő mennyiségű oxygenhez s az anoxiás állapot ezen szövetelemek pusztulásához vezetnek.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.