Részletes keresés

Magyar Radiológia

2006. DECEMBER 20.

A supraaorticus artériák TOF MR- és kontrasztanyagos MR-angiográfiája során szerzett kezdeti tapasztalatok

TASNÁDI Tünde, KARDOS Klára

A békéscsabai Réthy Pál kórházban 95 vizsgálatot végeztek a supraaorticus artériák ábrázolása céljából 2003. február és 2005. május között. A tanulmány célja annak felderítése, hogy mely esetekben jelent diagnosztikus többletet a kontrasztanyagos MR-angiográfia a duplex ultrahangvizsgálattal szemben, és hogy hol a TOF MR-angiográfia helye az arteria carotis rendszer elváltozásainak diagnosztikai eszköztárában.

HUN 2006;80(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2006. MÁJUS 30.

Neuropatológiai vizsgálatok autopsiáknál, különös tekintettel az Alzheimer-kór jellemzőire

LEEL-ŐSSY Lóránt, KINDLER Miklós, SZŰCS Iván, SCHWARCZ Tibor

Neuropatológiai vizsgálatok történtek a dementiák (Alzheimer-kór, Alzheimer-dementia és vascularis dementia) kimutatására az 1997-99-es években, évi átlag 1400 boncolás közül. A vizsgáltak többsége az 50 éves kort meghaladta. Teljes neuropatológiai feldolgozás 1997-99 között 477 esetben történt.

HUN 2006;59(05-06)

Magyar Radiológia

2003. JANUÁR 20.

Stroke-prevenció: az arteria carotis interna stenosisának endovascularis ellátásával szerzett tapasztalataink

SZENTGYÖRGYI Réka, VÖRÖS Erika, PÓCSIK Anna, MAKAI Attila, BARZÓ Pál, SZTRIHA László, SZIKRA Péter, PALKÓ András

Stent beültetését az arteria carotisba számos magyar érsebész még mindig nem fogadja el a carotisendarterectomia alternatívájaként. Tanulmányunk célja az volt, hogy bizonyítsuk: a carotisstent beültetése hatékony és alacsony rizikójú eljárás az atherosclerosis okozta primer szűkületek hemodinamikai következményének és az embóliaveszélynek a megelőzéséhez.

HUN 2003;77(01)

Ideggyógyászati Szemle

2002. JÚNIUS 20.

β-amiloid peptid okozta intracelluláris kalciumszint-változások Alzheimer-kórban szenvedõ betegek fibroblastjain

PALOTÁS András, KÁLMÁN János, LASKAY Gábor, JUHÁSZ Anna, JANKA Zoltán, PENKE Botond

Az Alzheimer-kórban szenvedő személyek agyában szenilis plakkok formájában lerakódó β-amiloid peptid a betegek bőrében is kimutatható. Ez a neurotoxikus peptid többek között az idegsejtek ionikus homeosztázisának felborításával okozhat sejthalált. A szerzők arra keresték a választ, hogy Alzheimer-kóros betegektől és kontrollszemélyektől származó fibroblastok között található-e kalciumszintbeli eltérés.

HUN 2002;55(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Az alpolipoprotein E4-allél mint genetikai rizikótényező Alzheimer-betegségben

KÁLMÁN János, JANKA Zoltán

Az apolipoprotein E a lipidek transzportjában, metabolizmusában továbbá a neuronális regenerációs folyamatokban részt vevő glikoprotein. Az apolipoprotein E a 19-es kromoszóma hosszú karján helyezkedik el és genetikai polimorfizmusa három különböző allél kombinációjában nyilvánul meg. A három allél (az APOE2, APOE3, és az APOE4) eltérő gyakorisággal fordul elő az egyes emberfajtáknál, és a szérumkoleszterin-szint egyéni variációinak kialakításáért felelős. A lipidtranszportban betöltött funkciói mellett az apoliprotein E-nek még kevésbé ismert, de bizonyított szerepe van az idegrendszer fejlődésében, és a sérülést követő perifériás idegi regenerációs folyamatokban. Fontos etiopatogenetikai tényező az arteriosclerosis, a familiaris hypercholesteraemiák és a hyperlipoproteinaemiák kialakulásában. Az utóbbi három év biokémiai, molekuláris biológiai, populációgenetikai és neuropatológiai vizsgálatai arra utalnak, hogy az APOE4-allél új, eddig még nem ismert patomechanizmus révén rizikótényezőként szerepelhet az Alzheimer-dementia kialakulásában. A szerzők az apoliprotein E és az Alzheimer-dementia összefüggéseit vizsgáló legújabb alap és klinikai kutatások eredményeit foglalják össze. Bemutatják az apoЕ újonnan megismert tulajdonságait és funkcióit az Alzheimer-dementia specifikus elváltozások (szenilis plakkok és neurofibrilláris fonadékok kialakulása, az amyloid prekurzor protein mutációi, az Alzheimer-dementia familiaris formái) viszonylatában, valamint kitérnek a betegek genetikai vizsgálatának dilemmáira és új terápiás lehetőségek kérdéseire.

HUN 1996;49(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

Az arteria carotis stenosissal járó elváltozásainak kalcium- és víztartalma és az ultrahangos kép közötti összefüggés

FÜLESDI Béla, KÁPOSZTA Zoltán, HEGEDŰS Katalin, BACSÓ József, CSIBA László

A szerzők 45 moribund állapotú beteg nyaki carotisszakaszáról készítettek B-módú felvételt, az ultrahangos képet denzitometriásan dolgozták fel. A betegek halála után a carotisbifurcatiókat eltávolították és meghatározták a normális érfal, a thrombusok és a plakkok víztartalmát és röntgenspektroszkópiás módszerrel a kalciumtartalmat. Ezt követően összehasonlították az érelváltozások víz- és kalciumtartalmát a B-mód kép identikus területén mért optikai denzitással. Megállapították, hogy a plakkok kalciumtartalma (átlag+SD: 35176+44756 ppm.) tízszer magasabb, mint a normális érfalé (átlag+SD: 2728+2660 ppm.). A víztartalom a plakkokban 10%-kal alacsonyabb volt, mint a normális érfalban. Vizsgálataikkal kimutatták, hogy a plakkokban, a normális érfalban és a thrombusokban is fordított arányosság áll fenn a víztartalom és a kalciumtartalom között. Véleményük szerint ez a megfigyelés az obstruktív érelváltozások érési folyamatával magyarázható. Az ultrahangos kép denzitometriás feldolgozása során megállapították, hogy a plakkok területén az optikai denzitás (echogenitás) magasabb, mint a thrombusokban. A plakkok kalcium- és víztartalma, valamint optikai denzitása között nem találtak összefüggést. A szerzők további vizsgálatokat tartanak szükségesnek, mert feltételezik, hogy a homogén echostruktúrájú plakkokban szoros az összefüggés a kalciumtartalom és az echogenitás között.

HUN 1994;47(07-08)