Magyar Radiológia

A supraaorticus artériák TOF MR- és kontrasztanyagos MR-angiográfiája során szerzett kezdeti tapasztalatok

TASNÁDI Tünde, KARDOS Klára

2006. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2006;80(07-08)

BEVEZETÉS - A békéscsabai Réthy Pál kórházban 95 vizsgálatot végeztek a supraaorticus artériák ábrázolása céljából 2003. február és 2005. május között. A tanulmány célja annak felderítése, hogy mely esetekben jelent diagnosztikus többletet a kontrasztanyagos MR-angiográfia a duplex ultrahangvizsgálattal szemben, és hogy hol a TOF MR-angiográfia helye az arteria carotis rendszer elváltozásainak diagnosztikai eszköztárában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - MR-angiográfiás vizsgálat történt 95 betegnél, amelyet 59 esetben arteria carotis duplex ultrahangvizsgálat, 88 esetben TOF MR-angiográfia előzött meg. A carotis duplex ultrahangvizsgálatokat LOGIQ 400 PRO Series készülékkel, 6-9 MHz-es lineáris vizsgálófejjel végezték, a TOF MR- és a kontrasztanyagos MR-angiográfiákat 1.5 Tesla mágneses térerejű Siemens Magnetom Symphony készülékkel. EREDMÉNYEK - Az arteria carotis internán összesen 67, az arteria carotis communison tíz esetben igazoltak stenosist. Az előbbiek közül 17, az utóbbiak közül három betegnél az eltérések kétoldaliak voltak. Az arteria carotis interna szűkületei között 22 (33%) volt mérsékelt fokú, 18 (27%) közepes, 27 (40%) pedig kifejezetten súlyos. Tíz (15%) esetben találtak occlusiót. Kontrasztanyagos MRangiográfiával az arteria carotis communis eredésénél öt esetben, az arteria vertebralis és az arteria subclavia eredésénél tíz-tíz esetben találtak olyan szűkületeket, amelyeket a duplex ultrahangvizsgálattal nem lehetett kimutatni. Az arteria subclavián 15 betegnél mutattak ki szűkületeket, amelyek közül hét „subclavian steal” jelenséggel is együtt járt. Az arteria vertebralisokon 13 betegnél észleltek stenosisokat, hét esetben kétoldali lokalizációval. Az összesen 20 szűkület közül 13-at ítéltek mérsékelt, négyet közepes fokúnak, hármat súlyosnak. Négy esetben találtak occlusiót. A hat problémás esetben az MR-angiográfiával sikerült a diagnózist pontosítani. Az arteria vertebralisok duplex ultrahangvizsgálata során öt esetben tapasztaltak a normálissal ellentétes irányú áramlást, és „subclavian steal szindrómát” véleményeztek, amit a későbbi TOF MR-angiográfia és a kontrasztanyagos MR-angiográfia igazolt. A TOF MR-angiográfiával hat esetben a rekonstruált képeken is stenosisra utaló eltérés ábrázolódott, amelyet azonban sem a duplex ultrahangvizsgálat, sem a kontrasztanyagos MR-angiográfia nem igazolt. Egy betegnél paragangliomát mutattak ki. KÖVETKEZTETÉS - Az arteria carotis rendszerében kialakult meszes plakkok, rendellenes érlefutás, szokatlan éroszlás esetén a kontrasztanyagos MR-angiográfiás vizsgálat nagy jelentőségű a szűkületek pontos felderítésében. A közepes és kifejezett stenosisok esetén, valamint az occlusiók megítélésében a duplex ultrahangvizsgálat és a kontrasztanyagos MR-angiográfia eredményei hasonlóak voltak. Az aortaívből eredő artériák kezdeti szakasza nagy biztonsággal megítélhető kontrasztanyagos MR-angiográfiával, szemben a duplex ultrahangvizsgálattal és a TOF MRangiográfiával. A „subclavian steal szindróma” diagnózisában a kontrasztanyagos MR-angiográfia kiegészítéseként a duplex ultrahangvizsgálat és az irányszenzitivitás miatt a TOF MRangiográfia jelent segítséget.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

LEVELEZÉS

TÓKA Magdolna, KENÉZ József, LOMBAY Béla

TÖBB FIGYELMET! Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a Magyar Radiológia 2006. szeptember-októberi számában a 184. oldalon megjelent, Kiss Katalin és munkatársai által írt „Sikeres radiológiai diagnosztika Bouveret I. szindróma esetében” című cikket.

Magyar Radiológia

Professzorok az Európai Magyarországért Szakmai konferencia Budapest, 2006. november 23.

LOMBAY Béla

Az egyesület (PEM) 2003 márciusában 25 tudós, pedagógus, orvos, mérnök szándéka szerint alakult meg, és napjainkban 16-17 felsőoktatási intézményben vannak területi szervezetei. A PEM célja, hogy a humán értelmiség szakmapolitikai területeken kapcsolódjon a jövő tervezéséhez és építéséhez, végezzen kontrolláló tevékenységet, valamint szándéka a „mindenkori kormány lelkiismereteként is működni”.

Magyar Radiológia

Szerzett nem gyulladásos, nem traumás combnyakhypoplasia- dysplasia

NICOL Richard, MARZENA Wisniewska, KAZIMIERZ Kozlowski

DeFazio és munkatársai négy gyermek esetét ismertették a közelmúltban, akik extracorporalis membránoxigenátor kezelésben részesültek, és a femurnyak deformitásának kialakulását figyelték meg esetükben. Jelen közleményben két további olyan betegről számolunk be, akiknél hasonló elváltozátozás alakult ki, noha extracorporalis membránoxigenátor kezelésben nem részesültek, de életük első heteiben súlyos állapotban voltak. Az első betegnél kétszer végeztek rekeszizom-rekontsrukciót 18 órás és egyhónapos korban. A másik betegnél szívműtétet hajtottak végre kéthónapos korban, s a műtét alatt az extracorporalis keringés időtartama egy óra volt. Egyetértünk DiFazioval és munkatársaival, akik úgy gondolják, hogy mind a négy betegüknél - hasonlóan a mi betegeinkhez - a megfigyelt femurnyak-elváltozást a hypoxiás porckárosodás okozta, amely keringési zavar és coagulopathia következményeként jött létre.

Magyar Radiológia

Közép-európai Radiográfusok 7. Szimpóziuma Erfurt, 2006. szeptember 14-16.

VANDULEK Csaba

A Közép-európai Radiográfusok 7. Szimpóziuma [7th Central European Symposium (CEUS) of Radiographers and Radiological Technologists] 2006. szeptember 14-16. között került megrendezésre. A helyszín ezúttal sem okozott csalódást a résztvevőknek, hiszen a gyönyörűen felújított thüringiai Erfurt látta vendégül a szimpózium résztvevőit.

Magyar Radiológia

Gázgyülem a vena mesenterica superiorban és a vena portae-ban

LUDVIG Zsuzsanna, PAP Tímea, SZILÁGYI Adrienn, KOSTYÁL László, BARTA Szabolcs, BOTOS Ákos

BEVEZETÉS - A napi gyakorlatban a hasi ultrahangvizsgálatok során gyakran fordul elő intrahepaticus gázgyülem, amely általában biliaris eredetű, és elsősorban endoszkópos sphincterotomiát követően kerül az epeutakba. Esetünkben a nagy mennyiségű gáz a vena mesenterica superior és vena portae rendszeren keresztül jutott a májba. ESETISMERTETÉS - A 94 éves, igen elesett állapotú férfi beteg erős görcsös hasi fájdalom, hányinger, hányás és hidegrázás tüneteivel került felvételre az általános sebészeti osztályra. Az anamnézisben Billroth II. típusú gyomorreszekció szerepelt. Mellkasi és natív hasi röntgenfelvétel, valamint ultrahangvizsgálat készült. A hasi ultrahangvizsgálat alkalmával a máj bal lebenyében nagy menynyiségű gázgyülem ábrázolódott. (Az anamnézisben endoszkópos sphincterotomia nem szerepelt.) A has az intrahepaticus gázgyülem és a meteorismus miatt nehezen volt vizsgálható. Hasi CT-vizsgálatot végeztünk, amely igazolta, hogy a gáz a vena portae rendszerén keresztül jutott a májba. Nagy mennyiségű gázgyülem volt kimutatható a hasüregben, a mesenteriumban és a retroperitoneumban. Emellett a duodenumban egy 2 cm-es epekövet találtunk. KÖVETKEZTETÉS - A CT-vizsgálat igazolta, hogy az epekő a cholecystoduodenalis sipolyon keresztül bejutott a duodenumba, amelyet perforált. Ennek következtében a mesenteriumban és a retroperitoneumban kiterjedt phlegmone alakult ki, amely a mesenterialis erek thrombosisához és bélelhaláshoz vezetett. A mesenteriumban, a retroperitoneumban és az elhalt bélfalban felszaporodott baktériumok által termelt gáz jutott a vénás rendszeren keresztül a májba.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Jugulotympanicus glomustumor - egy ritka kórkép hétéves követése

SEBŐ Nóra, LÁZÁR István, SZÍGYÁRTÓ Mária, SÍPOS Gyula

BEVEZETÉS - A jugulotympanicus glomustumor ritkán előforduló, lassan növekvő, nehezen kezelhető elváltozás. Egy beteg hétéves követése során szerzett képalkotó diagnosztikai és klinikai tapasztalatainkat ismertetjük. ESETISMERTETÉS - A hetvenegy éves nőbeteg 2000-ben jelentkezett vizsgálatra a nyak jobb oldalán évek óta lassan növekvő duzzanattal. A nyaki nagyerek mentén rugalmas, fájdalmatlan rezisztenciát tapintottunk. Az angiográfiás vizsgálat a terimét jugulotympanicus glomustumornak írta le, a vizsgálattal egy ülésben a tumort tápláló carotis externa ágak embolisatiója is megtörtént. A beavatkozás után a tumor megkisebbedett, de a vena jugularis internában flotáló thrombus alakult ki, emiatt átmeneti kis molekulasúlyú heparin kezelést alkalmaztunk. A tumor ismételt növekedése miatt 2003-ban az arteria carotis externa transzszekciója és denudatiója történt. 2004-ben a tumor propagációja a vena subclavia irányában volt kifejezett, de intracranialis terjedést nem mutatott. 2005-ben újabb angiográfiát végeztünk, ismételt embolisatióra technikailag nem volt lehetőség. Irradiációs kezelést mérlegeltünk a tumor megkisebbítése, illetve a kompressziós tünetek mérséklése érdekében, de a beteg idős kora, az esetleges vérzés veszélye miatt erre nem került sor. Azóta tüneti terápiát alkalmazunk. KÖVETKEZTETÉS - A jugulotympanicus glomustumor a nonkrómaffin paragangliomák csoportjába tartozik. Típusos esetben a IX., X., XI. idegek kiesési tünetei okoznak panaszt. Semimalignus az elváltozás, progresszió esetén nem a metasztázisképzés, hanem a késői kompressziós tünetek és intracranialis kiterjedés határozza meg a beteg sorsát. A terápia elsősorban sebészi, előtte az ellátó erek embolisatiója jön szóba a tumor vérellátásának csökkentésére. Ha nincs lehetőség sebészeti eltávolításra, irradiációs kezelésre van szükség. Sajnos ezek a kezelések a betegség jellege, recidívakészsége miatt nem jelentenek végleges megoldást.

Hypertonia és Nephrologia

Hyperkalaemia III. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A káliumszint mérése során a helyes vérvételi technika döntô fontosságú a korrekt eredmény érdekében. A kálium dominánsan intracellulárisan helyezkedik el, mechanikai behatások következtében könnyen felszabadul az izmokból, valamint a vér alakos elemeibôl. A vérvétel során ennek figyelembevétele fontos, nem megfelelô vérvételi technika esetén a valósnál magasabb, félrevezetô eredményt kapunk.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.