Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 61

Magyar Radiológia

2005. AUGUSZTUS 10.

Kesztyűujj-jelenség a mellkas röntgenfelvételén

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

A tüdő röntgenvizsgálata alkalmával észlelhető kesztyűujj-jelenséget csőszerű vagy kézujjhoz hasonló, a tüdő hilusától a periféria felé egyenesen haladó foltok jellemzik. Ezt a képet a hörgőnyák és a gyulladásos szövettörmelék felhalmozódása és besűrűsödése, továbbá a hörgők szűkülete és praestenoticus tágulata idézi elő.

Lege Artis Medicinae

2005. ÁPRILIS 20.

A kilégzett nitrogén-monoxid jelentősége asthma bronchialéban Elkülönítő diagnosztika és követés

HORVÁTH Ildikó

Bár az asthma bronchiale differenciáldiagnosztikája tipikus esetben egyszerű, előfordulhatnak problémát okozó esetek. A diagnosztikai nehézségeken túlmenően nagy szükség van a légutakban folyó gyulladásos folyamatok intenzitásának követésére ahhoz, hogy az optimális kezelést beállíthassuk és a terápia hatékonyságát monitorozni tudjuk.

Lege Artis Medicinae

2005. JANUÁR 20.

Indukált fluoreszcenciás vizsgálat a pharyngolaryngealis malignus daganatok endoszkópos diagnosztikája során

CSANÁDY Miklós, KISS G. József, IVÁN László, JÓRI József, CZIGNER Jenő

Már több mint tíz éve ismert, hogy az 5-aminolevulinsav akkumulálódik a rákos daganatban, majd protoporfirinné alakul át, s ez - megfelelõ hullámhosszú fénnyel megvilágítva - élénk vörös színnel fluoreszkál. Ezt a sajátos jelenséget eddig is több daganatos betegség - a nyelõcsõ, a hörgõk, a húgyhólyag, a méh, a bõr és a szájüreg daganatai - diagnosztikájában hasznosították eredményesen. Azonban a hörgõk és a felsõ légutak daganatainak vizsgálatáról szóló közlemények eddig csak elõzetes jellegűek voltak, és az eredmények sem voltak eléggé meggyõzõk.

Lege Artis Medicinae

2004. JÚNIUS 22.

A légúti megbetegedések újabb, nem invazív vizsgálómódszerei

HORVÁTH Ildikó

A krónikus légúti megbetegedések korai diagnózisa, kezelésük monitorozása, az exacerbatiók minél korábbi, egyszerű felismerése, valamint a differenciáldiagnosztikai kérdések számos problémát vetnek fel. Ezek megoldása új vizsgálómódszerek kidolgozását, klinikumba történő bevezetését indokolja. A fejlesztések igényét az is alátámasztja, hogy jelenleg nem áll módunkban a légúti gyulladás intenzitását megfelelően nyomon követni, noha ez a krónikus légúti megbetegedések egyik fontos eleme, és kezelése például asthma bronchialéban a terápia központi része.

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

Tallózó

WIENER Zoltán

A légutak szöveti szerkezetének megváltozása, gyulladásos tünetek, bizonyos irritáló stimulusokra adott légúti hiperreaktivitás, a szérum IgE-koncentrációjának krónikusan magas szintje, a légútban nyáktúltermelés - néhány jelenség a sok közül, amelyek az asthmát jellemzik. Az asthma kialakulásában a környezeti faktorok, az életmód mellett öröklött tényezõk is meghatározó szerepet játszanak.

Lege Artis Medicinae

2003. DECEMBER 20.

Terhelés indukálta bronchoconstrictio

VIZI Éva, CSOMA Zsuzsanna, HUSZÁR Éva

A terhelés indukálta bronchoconstrictio kifejezésen a megerőltető fizikai terhelésre bekövetkező, átmeneti légúti szűkületet értjük. Bár nem ismert a mechanizmus minden pontja, de úgy tűnik, hogy alapvető szerepet játszik a légutak lehűlése és kiszáradása. A reakció súlyossága függ a belégzett levegő hőmérsékletétől és páratartalmától, a levegőben lévő különféle szennyezőanyagok fajtájától és azok koncentrációjától, valamint a terhelés intenzitásától.

Lege Artis Medicinae

2001. SZEPTEMBER 10.

Wegener-granulomatosis Diagnosztikai kérdések 15 beteg kapcsán

CSISZÉR Eszter, SOLTÉSZ Ibolya, FÜZESI Katalin

A Wegener-granulomatosis az immunvasculitisek közé sorolt, ismeretlen eredetű megbetegedés. Patológiailag nekrotizáló, granulomatosus kisérgyulladás. Klinikailag leggyakrabban a felső és/vagy alsó légutakat érinti, generalizált formában a veséket is. A patológiai és klinikai jellemzők mellett a diagnózis felállításában a magas specificitású antineutrofil citoplazmatikus autoantitestek kimutatásának van jelentősége.

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁRCIUS 20.

Intracranialis respiratoricus hámcysták: két eset ismertetése

VARGA Zs, VAJTAI I, BODOSI M, VÖRÖS E

A szerzők két szokatlan szövettani megjelenésű leptomeningealis cystáról számolnak be. A cysták, melyek egyike egy-, a másik többrekeszű volt, a bal Sylvius-árok lágyagyhártya-kettőzetéből indultak ki. A tünetek mindkét esetben koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak. Mindkét cystát sebészileg távolították el. Mikroszkópos vizsgálattal a cysták falát legnagyobbrészt a légutak nyálkahártyájára emlékeztető többmagsoros csillószőrös hengerhám, illetve el nem szarusodó laphám bélelte. Ependymaszigetek csak gócokban voltak fellelhetők. A hámsejtek jellegzetes immunfenotípust és helyenként nyáktermelést mutattak. Az intracranialis respiratoricus hámcysták rendkívül ritkák. Míg a gerinccsatorna hasonló szerkezetű cystái valószínűleg dysontogén eredetűek, koponyaűri megjelenésük leginkább a cysta tágulása nyomán a meningothelben létrejött metaplasiával magyarázható.

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Obstuktív alvási apnoe

METES Ágnes, HIRSCHBERG Andor

Az alvási apnoe két fő formája - a centrális és az obstruktív alvási apnoe – közül az utóbbi lényegesen gyakrabban fordul elő, és a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti. Az ismert jellegzetességek mellett a szerzők kiemelik az aktív fokozott nappali aluszékonyság jelentőségét, következményeit és veszélyeit. Megállapítják, hogy alváskor a csökkent felső légúti izomtónus, valamint a beszűkült légutakon keresztül való légzés okozta negatív felső légúti nyomás együttesen okozhatják a légúti kollapszust. Az anamnézis, illetve a fizikális vizsgálat szerepe korlátozott. A pontos és megbízható diagnózis laboratóriumi módszerekkel (poliszomnográfia, Multiple Sleep Latency Test, radiológiai vizsgálatok) állítható fel. Enyhe-mérsékelt esetben a test súlycsökkenéstől jó eredmények várhatók. A súlyos obstruktív alvási apnoe jelenleg legjobb kezelési lehetősége a nasalis, folyamatos pozitív légúti nyomásos lélegeztetés (nCPAP). A sebészeti megoldások értéke továbbra is vitatott, az uvulopalatopharyngo plastica (UPPP) a szerzők többsége szerint mintegy 50%-ban sikeres, míg legújabban a különböző típusú maxillofacialis műtétekkel tapasztalható kiválasztott esetekben jó eredmény.