Lege Artis Medicinae

Terhelés indukálta bronchoconstrictio

VIZI Éva, CSOMA Zsuzsanna, HUSZÁR Éva

2003. DECEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2003;13(08)

A terhelés indukálta bronchoconstrictio kifejezésen a megerőltető fizikai terhelésre bekövetkező, átmeneti légúti szűkületet értjük. Bár nem ismert a mechanizmus minden pontja, de úgy tűnik, hogy alapvető szerepet játszik a légutak lehűlése és kiszáradása. A reakció súlyossága függ a belégzett levegő hőmérsékletétől és páratartalmától, a levegőben lévő különféle szennyezőanyagok fajtájától és azok koncentrációjától, valamint a terhelés intenzitásától. A terhelés indukálta bronchoconstrictio igazolásához terheléses provokációs vizsgálatot végzünk: szabad levegőn való futással, illetve laboratóriumban kerékpár- ergométerrel vagy futószalagon. Ezután összehasonlítjuk a terhelés előtti és utáni spirometriás értékeket. Igazoltnak tekintjük a diagnózist, ha a terhelés után az 1 másodperc alatt kilégzett levegő (forced expiratory volume in 1 second, FEV1) 10-15%-nál nagyobb - laboratóriumi terhelés esetén 10%, szabadtéri futás esetén 15% - csökkenést mutat. A fizikai terhelés hatására bekövetkező légúti obstrukció hátterében feltételezhető a légutak vízvesztése, lehűlése, majd a terhelés utáni ismételt felmelegedése, illetve a következményesen felszabaduló mediátorok szerepe. A terhelés indukálta bronchoconstrictio az esetek nagy részében könnyen diagnosztizálható és kezelhető. Megfelelő kezelés mellett az asthmások sportolhatnak, még akár versenyszerűen is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A myloidlerakódás okozta cerebralis angiopathia Halált okozó, ismétlődő, többgócú agyvérzés

POGÁNY Péter, HERMANN Zsuzsa

A vérzéses stroke etiopatogenezisében elsődleges szerepet játszik az atherosclerosis, illetve a hypertonia okozta érfalkárosodás. Időskorban azonban gyakran más etiológiai faktorok is megjelennek; ezek közül kiemelt jelentőségű a cerebralis amyloidangiopathia. Ebben a kórképben a leptomeningealis erekben, illetve az agykéreg kis és közepes méretű artériáinak falában β-amyloid rakódik le. Az elváltozás nem szisztémás amyloidosis részjelensége, csak az agyra lokalizált. E kóros fehérje az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban látható az egyébként egészséges idős emberek agyi ereiben is; emellett megjelenhet más kórképek részjelenségeként, például Alzheimer-kór, Down-szindróma, vascularis malformatiók, spongiform encephalopathia és dementia pugilistica esetén. A betegség gyakran tünetmentesen zajlik, azonban koponyaűri vérzést, dementiát vagy különböző, átmeneti neurológiai tüneteket okozhat. Bár az esetek nagy része sporadikus, több familiáris altípust is ismerünk.

Lege Artis Medicinae

Orvosi Nobel-díj az MR-képalkotás úttörőinek

MARTOS János

A stockholmi Karolinska Intézet nemrég jelentette be, hogy Paul C. Lauterbur amerikai és sir Peter Mansfield brit tudós nyerte a 2003. évi orvostudományi Nobel-díjat a mágneses rezonancia elvén alapuló tomográfia (angolul: magnetic resonance imaging, MRI) terén tett felfedezéséért.

Lege Artis Medicinae

Több forrásból bővebb merítés

NEMESÁNSZKY Elemér

Folyóiratunk elõzõ számában a jelenleg tízezres nagyságrendű és egyre gyarapodó olvasótábornak igyekeztem tudtára adni azt, hogy e váratlanul ért megtiszteltetést szakmai pályafutásom jelentõs mérföldkövének tekintem, és a LAM tradícióit, annak szellemiségét régóta magaménak érezve kívánom a klinikus-fõszerkesztõ szerteágazó feladatkörét ellátni.

Lege Artis Medicinae

EUROPA (The EURopean trial On reduction of cardiac events with Perindopril in stable coronary Artery disease)

NAGY Viktor

Acardiovascularis betegségek manapság a teljes halálozás több mint 50%-áért felelnek. Megérezhettek ebbõl valamit az elõdök, hiszen a szív idõtlen idõk óta nemcsak az érzelmi élet - szerelem - „központja”, hanem a legkorábbi orvosi dokumentum, az egyiptomi Ebers-féle papirusztekercsek a test központi szerveként, az intelligencia és az emóciók irányítójaként említi.

Lege Artis Medicinae

A diffúz krónikus parenchymás tüdőbetegségek korszerű klinikoradiológiai-patológiai szemlélete

SZOLNOKI Erzsébet, DÉVÉNYI Katalin, DANKÓ Enikő, DEZSŐ Balázs, SZILASI Mária

A szerzők munkájukban a diffúz interstitialis tüdőbetegségek megjelenési formáit tekintik át. A klinikai képen túl, az utóbbi tíz év alatt szerzett újabb ismeretek alapján nagy hangsúlyt fektetnek a radiológiai (ezen belül a nagy felbontású CT-technika) és a patológiai-hisztológiai elemzés adta lehetőségekre. Kiemelik a leggyakoribb kórképet, az idiopathiás pulmonalis fibrosist, annál is inkább, mert ennek történeti jelentősége is van; megemlítik a lehetséges antifibroticus terápiát is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A centrális atrialis natriureticus peptid dehidrációban

BAHNER Udo, GEIGER Helmut, PALKOVITS Miklós, LENKEI Zsolt, LUFT C. Friedrich, HEIDLAND August

A dehidrációnak az agyi atrialis natriureticus peptid (ANP) koncentrációjára kifejtett hatását vizsgáltuk 18 agyterületen, amelyek magukba foglalták azokat is, amelyekről ismeretes, hogy szerepet játszanak a só-víz homeosztázis fenntartásában és a cardiovascularis szabályozásban. Az ANP-n kívül mértük számos releváns perifériás paraméter - így a testtömeg, a vérnyomás, a vizeletvolumen, a plazma-ANP-koncentráció, a plazma ozmolalitása - változását is. Az ANP koncentrációja általános és nagyfokú emelkedést mutatott a dehidrálás első 24 órájának végén, a vizsgált 18 agyterület közül csupán az agykéregben nem emelkedett az ANP-koncentráció. A 12 órás rehidráció valamennyi értéket visszaállította a kontrollszintre. Ezek az eredmények erősítik azt a feltételezést, hogy az ANP neuroregulációs anyag, amely részt vesz a szervezet só- és vízháztartása egyensúlyának fenntartásában.

Ideggyógyászati Szemle

Hyperglykaemiás hemiballismus: implikációk a hálózatanalízisből a kognitív károsodásra

KINCSES Tamás Zsigmond, VADÁSZ Dávid, NÉMETH Dezsõ, JANACSEK Karolina, SZABÓ Nikoletta, DÉZSI Lívia, BABOS Magor, VÖRÖS Erika, VÉCSEI László

A hyperglykaemia indukálta hemiballismus a mozgászavarok olyan ritka formája, melyet a hemiballismus, az MR-felvételeken a kontralaterális T1 striatalis hiperintenzitás és nonketoticus hyperglykaemia triásza jellemez. Kéziratunkban egy beteg esetét mutatjuk be, akinek hirtelen kezdettel jelentkezett hemiballismusa és az MR-vizsgálat T1 hiperintenz laesiót igazolt a nucleus caudatus fejében és a anterior putamenben. A részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a betegnek acanthocytosisa is volt. A fentiek alapján hyperglykaemiás hemiballismust véleményeztünk és a lehetséges patomechanizmust is végiggondoljuk. A korábbi publikációk felvetik a mikrovérzések, mineralizáció és a gemistocytás astrocytosis lehetőségét az MRI-jelek kialakulásában. A traktográfiás vizsgálat azt találta, hogy a laesiók leginkább a frontális lebenyhez kapcsolódnak. Ennek megfelelően a leginkább érintett neuropszichológiai teszt a frontális végrehajtó funkciókat mérő fonemikus fluencia volt.

LAM KID

Az EFEZUS vizsgálat: A zoledronat hatékonyságának értékelése a valós életben, szteroid indukálta osteoporosis kezelése során

KISS Csaba György, SURMANN Ágnes, DRESCHER Edit

A hazai EFEZUS (Estimation oF the Effec­tiveness of Zoledronic acid in Use in Steroid-induced osteoporosis in real life) vizsgálat multicentrikus, prospektív, be-avatkozással nem járó, nyílt, egyéves vizsgálat, melyben értékeltük a zoledronatnak a csontok ásványianyag-sűrűségére és a csontturnover markereire kifejtett hatékonyságát glükokortikoid-kezelést követően kialakult osteoporosis során. Az átlagos, kiindulási lumbalis BMD 0,762 g/cm2 volt, mely a 12 hónap végére 0,818 g/cm2-re nőtt (p<0,0001). A combnyakon mért átlagos BMD-t az első viziten 0,675 g/cm2-nek mértük, míg ez a vizsgálat végére 0,711 g/cm2-re változott (p<0,0005). A csontturnover markerei (cTX, nTX) szignifikánsan csökkentek az első és utolsó vizitek között: az átlagos cTX-érték az első viziten 421,2 ng/l (SD: 309 ng/l) volt, és 253,3 ng/l (SD: 188,1 ng/l) szintre csökkent a második vi­zitre. Az átlagos nTX-változás pedig 0,65 µg/l-t (SD: 0,36 µg/l) és 0,39 µg/l-t (SD: 0,28 µg/l) ért el. A vizsgálat alatt sem a szérum, sem a vizelet kalciumszintje nem változott érdemben, illetve öt mellékhatást jegyeztek fel négy beteg esetében.

Hypertonia és Nephrologia

Nemi különbségek az intramuralis coronariák ér-biomechanikai tulajdonságaiban és kontraktilitásában angiotenzin II indukálta hypertoniában

MÁTRAI Máté, NÁDASY György L, HETHÉSSY Judit, SZEKERES Mária, MONOS Emil, SZÉKÁCS Béla, VÁRBÍRÓ Szabolcs

Ismert, hogy a hypertonia mind patogenezisét, mind terápiáját illetően számos nemi különbséget mutat. A folyamatok mélyebb megértése közelebb vihet a személyre szabott terápiás stratégia kialakításához, ezért állatkísérletes körülmények között a szív vérellátása szempontjából kiemelt fontosságú intramuralis kis koszorúsereken tanulmányoztuk a hypertoniás éradaptáció kezdeti jelenségeit. Kísérleteink során 10-10 hím és nőstény Sprague-Dawley-patkányba ozmotikus minipumpát ültettünk, amely négy hétig 100 ng/ttkg/perc dózisú angiotenzin II acetátot bocsátott ki. Négy hét múlva az állatokat feláldoztuk, a szívtömegek mérését követően intramuralis kis koszorúsereket preparáltunk ki a szív fő tömegét ellátó arteria coronaria sinistra ágrendszeréből. In vitro szervfürdőben vizsgáltuk az erek biomechanikai tulajdonságait és farmakológiai válaszkészségét. A fajlagos szívtömeg és a falvastagság a nőstény állatokban nagyobb volt, mint a hímekben. Ugyanakkor a nyugalmi értónus és a tromboxánagonistára adott vasoconstrictiós válasz a hímekben volt szignifikánsan nagyobb. A bradikininre adott relaxációs válasz szintén a nőstényekben volt nagyobb. Míg a nőstényekben befelé irányuló eutroph remodelinget találtunk, a hímekben a falfeszültség és az elasztikus modulus növekedése dominált. Összegzésként megállapítható, hogy az angiotenzin II-függő hypertonia kezdeti lépései jelentősen különböző nembeli adaptációs mechanizmusokat aktiválnak.