Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Az éberségi szint (ÉSZ) finom ingadozásainak szerepe az epilepsziás 3 c/s tüske-hullám rohamok keletkezésében, szendergésben

KÖVES P., HALÁSZ P., PÁL I.

Korábbi megfigyelések szerint az éberségi szint (ÉSZ) finom csökkenése, a szendergés kedvez leginkább a petit mal rohamokkal analóg tüske-hullám (t-h) paroxysmusok jelentkezésének, mind elalvásban, mind felébredésben. Kérdéses maradt, hogy a kitüntetett ÉSZ tartományban milyen finomabb ÉSZ dinamikai változások hozhatók kapcsolatba a rohamok kialakulásával. Négy 3 c/s t-h mechanizmussal rendelkező betegnél, akiknél gyakori elektromos rohamok mutatkoztak, spontán és sensoros ingerléssel befolyásolt éjszakai alvás 1-es és felületes 2-es szakaszaiban vizsgáltuk a spontán rohamok (110), a rohammal nem követett ingerek (160), valamint a 2-10 sec-on belül rohammal követett ingerek (260) környeze- tében tapasztalható ÉSZ változásokat mikrohypnogram módszerünkkel. A rohammal követett („eredményes”) ingerek után, amennyiben az inger a vizsgált tartományon belül felületesebb ÉSZ „rétegekben” érte a beteget, úgy ÉSZ csökkenés, mélyebb rétegben kapott inger esetén ÉSZ emelkedés mutatkozott. Ezzel szemben a rohammal nem követett („eredménytelen”) ingerek esetén ezzel éppen ellentétes irányú ÉSZ változásokat észleltünk. A rohamok után - akár inger után, akár ingertől függetlenül jelentkeztek -, ÉSZ emelkedést láttunk. Azt találtuk tehát, hogy a rohamok mindig intenzív ÉSZ oscillatio közepette jelentkeztek. Ezzel egybevágóan a sensoros ingerlés, amely az ÉSZ ingadozásokat fokozta, a rohamok számát is minden esetben növelte. Az ingerlés és a rohamok hatása az ÉSZ ingadozások dinamikájára arra utalnak, hogy minden ÉSZ ingadozást ellenkező irányú visszacsapás követ. A szendergés valószínűleg éppen azért kedvez a t-h paroxysmusok jelentkezésének, mert az elalvás a sensoros beáramlás ébresztő ingerei által kiváltott reciprok indukciós folyamat során, számos alvásmélység ingadozáson keresztül valósul meg.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1976. SZEPTEMBER 01.

A liquorvétel helyének és módjának hatása a vizsgálati eredményekre

DR SZILÁGYI Katalin

Irodalmi áttekintés, mely a következő kérdésekkel foglalkozik: liquorkomponensek egyenlőtlen eloszlása a liquorűrben, ezen anyagok gázrendszereken történő áthaladásának sebessége s végül a liquorvétel ill. encefalografía közben valószínűleg a beavatkozás által előidézett nem specifikus ingerek hatására provokált koncentrációváltozások. Elméleti és gyakorlati következtetések elsősorban a liquorvétellel kapcsolatos kérdéseket illetik.

HUN 1976;29(09)

Ideggyógyászati Szemle

1975. OKTÓBER 01.

A Jacob- Creutzfeldt betegség klinikai és elektrofiziológiai adatainak elemzése

DR. SZIRMAI Imre, DR. CZOPF József, DR. GUSEO András, DR. PÁLFFY György

Szövettanilag igazolt Jacob-Creutzfeldt betegség egy esetében sorozatos EEG és EMG vizsgálatokat végeztünk. Az adatok egy részét gépi analízissel dolgoztuk fel. A klinikai tünetek és az elektrofiziológiai mérések összevetéséből megállapítottuk, hogy a myoclonusokkal együtt jelentkező ritmusos, trifázisos EEG hullámok egyetlen „generátorból" származnak, amely subcorticalisan helyezkedik el, feltehetően a thalamus egyes magcsoportjaiban. Az altatószerek és a külső ingerek hatása alapján feltettük, hogy a működészavar ,,pacemaker" -e összeköttetésben áll az agytörzsi aktiváló rendszerrel.

HUN 1975;28(10)

Ideggyógyászati Szemle

1975. MÁRCIUS 01.

Alakfelismerő és analizáló rendszer az epilepsiás tüske és háttéraktivitás összefüggéseinek a vizsgálatára

NAGYPÁL Tibor, DR. TOMKA Imre, DR. BODÓ Mihály

A szerzők tüske alakfelismerő célhardwaret készítettek. A komplexebb és pontosabb spike definíció alapján lehetővé válik a tüske és háttéraktivitás összefüggéseinek optimálisabb megismerése. Eljárásuk előnye a tüske előtti szakaszok megfigyeléseinek lehetősége. A sensoros ingerek és a spike kisülés vizsgálatával elméleti és klinikai vonatkozásban az eljárás egyaránt hasznosítható.

HUN 1975;28(02)

Ideggyógyászati Szemle

1974. SZEPTEMBER 01.

Gyermekkori suicidium-kísérletek motívumai

DR. FARKASINSZKY Teréz, DR. SZILÁRD János, SIMON Attila, DR. WAGNER Ádám

A gyermekkori suicidium-kísérletek okai, motívumai között a beilleszkedés zavara a frustratio, az inger-dömping, az ingerek, élmények feldolgozni nem tudása, az élet konfliktusaiban eligazodni nem tudás, az eltérő erkölcsi normarendszerek összeütközése, a tolerancia-küszöböt meghaladó, nem reálisan megszabott követelmények, az érzelmi biztonság hiánya egyaránt szerepet játszanak. Gyakran elviselhetetlennek talált szituációból történő kijutás vágyan és segítség, szeretet iránti igény felhívása fedezhető fel bennük. Lényegesnek mondható a támasz, a családi stabilitás hiánya, a negatív szülői magatartás szerepe, csalódás a szülőkben, példaképekben, büntetéstől való félelem, a környezet brutalitása, alkoholizálása, igazságtalan ítéletei. Rendkívül fontos, nagy társadalmi jelentőségű tanulság, hogy az acceleratio következtében ma már a gyermekkorban, nem ritkán 10 éves kor alatt is számolnunk kell korábban sajátosan felnőttinek tartott motívumú és mechanizmusú suicidium-kísérletekkel és ezekhez vezető konfliktusokkal.

HUN 1974;27(9)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Adatok az Atropin hatásmechanizmusának kérdéséhez

DR. MOLNÁR László, DR. ZSADÁNYI Ottó

Szerzők a fájdalom-, a tapintási-, a fény- és a szag-ingereknek az EEG-re gyakorolt hatását tanulmányozták 1. éber, 2. barbiturátokkal altatott és 3. Atropin-comában levő betegeken. Vizsgálták, hogy az említett körülmények között miként változtatják az ingerek hatását a catecholaminok és a Papa-verin. — Az Atropin és a barbiturátok egyaránt alváshoz hasonló állapotot idéznek elő, de — a szerzők nézete szerint — az Atropin-coma jellegzetességei inkább hasonlítanak a physiológiás alváshoz, mint a barbiturát-alvás sajátságai. Az Atropin-coma „accelerált alvásnak” tekinthető, amelyet a physiológiás alvástól főként az „orthodox” és a „paradox phasisok” gyors váltakozása különböztet meg. Feltehető, hogy az Atropin-coma therapiás hatása azokon a mechanizmusokon alapszik, amelyeknek a physiológiás alvásban is döntő jelentőségük van. — Elemzik az Atropin és a catecholaminok, valamint a Papaverin — a barbiturátok és a catecholaminok, valamint a Papaverin hatásai közti kapcsolatokat.

HUN 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1973. ÁPRILIS 01.

EEG vizsgálatok Lowe-syndromában

DR BÖTSKEY Ottó, DR SZABÓ László

Szerzők, három Lowe-syndromában szenvedő gyermek különböző életkorban készített, összesen 10 EEG felvételének eredményeiről számoltak be. Az EEG képek elemzésekor a sajátos pathomorphologiai jeleket részben a csecsemőkorban, részben az ezt követő viszonylag rövid fejlődési szakaszban vizsgálták. Véleményük szerint a kóros béta tevékenység csecsemőkoron belül is jellemzi) lehet az elektromos képre. A béta hullámok gyakoriságával párhuzamosan az életkorra jellemző alaptevékenység fokozatosan elmosódottá vált. Ezen korai életkorban a folyamatos fényingerre kiváltódó reactivitási görbe arra utalt, hogy a gyorsabb ingerek „driving” szerepe pathologiásnak tekinthető. Két betegüknek a későbbi életkorban készített egy-egy EEG felvétele súlyos képet mutatott, változatos görcs-potentialokkal, ennek ellenére csak az egyiknél jelentkeztek epilepsiás rohamok. Az EEG elváltozások súlyosbodásáért az anyagcserezavar elmélyülését tették felelőssé, ugyanakkor az acidosis szerepét elhanyagolhatónak tartották.

HUN 1973;26(04)

Ideggyógyászati Szemle

1967. AUGUSZTUS 01.

Tic douloureux miatt végzett trigeminus-kiiktatások utánvizsgálati eredményei

ZAPPE Lajos, NAGY Vilmos

Szerzők 120 betegen végzett 121 intracranialis trigeminus-megszakítás 1-7 éves utánvizsgálati eredményeiről számolnak be s az alábbi megállapításokat teszik: 1. A fülkagyló és az angulus mandibulae területén a trigeminus és a szomszédos innervatiós területek elhatárolódása nem éles, itt átfedés biztosan van. 2. A műtéteket követően esetleg létrejövő regeneratio erről a területről indul, az érzéskiesés a medialis szemzug irányában húzódik vissza. 3. Az ideg teljes kikapcsolása után a regeneratio korlátozott, s a neuralgia jóformán sohasem recidivál, viszont elég gyakran anaesthesia dolorosa fejlődik ki, — bár ez csak az esetek 4%-ában súlyos. 4. Részleges kiiktatás után elég gyakori a recidiva, mely túlnyomórészt a műtét utáni első 4 évben jelentkezik –, de újabb beavatkozással általában szanálható. Vizsgálataik alapján bizonyítottnak látják azt, hogy a t.n. elleni műtétek hatása a befutó ingerek kiküszöbölésén, a deafferentation alapul. Radicotomiák alkalmával a gyökér compressióját, a pyramis-csúcson való megtöretését és kifeszülését sohasem észlelték. Megfigyeléseik kapcsán állást foglalnak az arcidegzsába pathomechanismusával kapcsolatban s a választandó therapia kérdésében. Legjobbnak az látszik, ha kezdetben az ideg részleges kikapcsolását eredményező ganglion-kezelés történik. Ha viszont radicotomiára kerül sor, a gyökér teljes átmetszése a helyes megoldás.

HUN 1967;20(08)

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁJUS 01.

A debilitas és imbecillitas differenciál-diagnosztikai problémáiról

KLEININGER Ottó

Oligophrenián tartós értelmi és személyiségfejlődési zavart értünk, mentalis csökkenértékűség vezértünettel, aminek hátterében organikus, kb. a 0 és 3., illetve 4. életév között bekövetkező központi idegrendszeri sérülés áll. Ezért a debiliseknek az imbecillisektől való differenciálásának lehetőségét nemcsak az intellectualis nívó különbségben kívántuk megadni, hanem a személyiség jegyekben rejlő különbségekkel is. Így a debiliseket jellemzi: megtaníhatók az alapműveletekre, formailag jól beszélnek, érzelmileg infantilisek, közösségi érzésük formális, a családjukhoz pubertás korig ragaszkodnak, intellectualis érzelmeik hiányoznak. Dühkitörésükben motiváltak, hangulatilag labilisok, tolerancia-készségük csökkent volta miatt könnyen neurotizálódnak. Fajfenntartó ösztönüket a konvenciókra való törekvés jellemzi, önfenntartó ösztönzavar inkább csak a pubertásban fordul elő. Egoizmusuk miatt komolyabb barátságra képtelenek. Akaratuk csökkent, ezért biztatásra fokozottabb ellenőrzésre szorulnak. Van aktív, sőt koncentrált figyelmük is, de ennek fenntartásához újabb és újabb ingerek szükségesek. Emlékezőkészségüket jellemzi, hogy össze függések megjegyzésére képtelenek, ezért magolnak. Általában beszélhetünk a debilisek reproduktív intellectusáról. Gondolkodásuk: primitív, stereotyp szerű. IQ: 0,85—0,7 között van, W. Stern szerint. Stereotyp-szerű munkavégzésre önállóan is alkalmasak. Az imbecillisek: mozgásukra jellemző a gátoltság, illetve a mozgásvihar, folyamatos írásra nem taníthatók meg. Beszéd: grammatikai jellegű beszédzavarok (ragok, képzők nélküli beszéd). Közösségi érzés nem alakítható ki. A családhoz általában ragaszkodnak, intellectualis érzelem természetesen hiányzik. Affectlabilak, dühkitörésükben motiválatlanok. Tartós lehangoltság ritka. Ön és fajfenntartó ösztönigényüket agresszió árán is kiélik. Barátkozási igényük nincs. Kórosan csökkent az akarati életük, kitartó tevékenységre képtelenek, nagyon befolyásolhatók. Csak passzív figyelmük van. Szó, szám megtartó emlékezetük annyira gyenge, hogy nehezen tanulják meg a szavakat-is jelentésüket pedig összkeverik. Nem taníthatók meg a négy alapműveletre. Nem beszélhetünk iskolás korban még reproduktív intelligenciáról sem. A tárgyias gondolkodás bizonyos elemei találhatók meg gondolkodásukban. IQ: 0,7--0,4 között van W. Stern szerint. Stereotyp-szerű munkavégzésre állandó ellenőrzés és irányítás mellett képesek csak. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem tartjuk lehetségesnek hogy a debiliseket az imbecillisekől csak intelligencia koruk alapján válasszák szét, hanem ez csak az összes személyiségjegyek figyelembevételével történhet.

HUN 1966;19(05)

Ideggyógyászati Szemle

1965. AUGUSZTUS 01.

Hypnotikus befolyásolhatóság és befolyásoltatásos téveseszmék schizophreniás betegeknél

J. Nicsev

1. a suggestiós készség, a legjellemzőbb hypnotikus tünet, a schizophreniás betegséget (mint idült hypnotikus állapotot) is jellemzi. 2. Hypnosisban a valódi ingerek befolyása psychologiai helyettesítés útján jön létre. 3. A helyettesítésre az időleges kapcsolatok tudatosság nélküli, alacsonyabb foka jellemző. Az asszociatiomnestikus, emlékeztető vagy ráeszmélő jelentőségű. 4. A helyettesítés a suggestibilitas alapja. 5. A tudat hypotoniája az asszociatióknak a helyettesítés fokára történő regressióját eredményezi, a tevékenység automatikussá válik, és befolyásoltatottság érzését kelti. 6. A betegnek a befolyásoltatással szembeni ellenállása a növekvő negativizmus feltételei között automatizált ellenállássá változik, negativizmusban a personificatiós ötletek révén pedig befolyásoltatásos téveszmékben jelentkezik. 7. Schizophreniás betegeknél a suggestiós mechanismus alacsonyabb szinten zajlik, és összefüggésben áll a betegség kórlélektani lényegével, az idült hypnotikus állapottal.

HUN 1965;18(08)