Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Az agy vérátáramlásának és szénhydrát-anyagcseréjenek kapcsolatáról

MOLNÁR László

Szerző ismerteti az agy vérátáramlásának és szénhydrát-anyagcseréjének leglényegesebb jellegzetességeit. Vázolja a glukose-lebontás kémiai folyamatát. Áttekinti azokat az irodalmi adatokat, amelyek a központi idegrendszer szénhydrát-anyagcseréjének és a liquor cerebrospinalis összetételének kapcsolatával foglalkoznak. Felsorolja a vizsgáló módszereket, amelyek révén az idegrendszer energiaháztartásának megítélésére lényeges adatok nyerhetők. Foglalkozik az agy vérátáramlása szabályozásának kérdésével, a szabályozásban szerepet játszó idegi és anyagcsere folyamatokkal és a közöttük levő összefüggésekkel. Részletesen tárgyalja az idegrendszer energia háztartásának kóros változásait, felismerésükben és a prognosis megítélésében használható adatokat. Megállapítja — saját tapasztalatai alapján is —, hogy a liquorban található szénhydrát-anyagcsere termékek vizsgálata révén fontos felvilágosítást nyerhetünk a kórfolyamatok károsító hatásának fokáról, de nem a kórforma természetéről.

HUN 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Serm lithium szint ellenőrzés tapasztalatai

DR. SZŰCS Rozália, DR. LENDVAI Béla

A szerzők a lithium therapia során, lángfotometriás módszerrel tanulmányozták a serum lithium értékeket. 248 beteg 1524 egymást követő mintájában a lithium 44%-ban a therapiás tartományon belül, 37%-ban ezen optimális koncentráció alatt helyezkedtek el. A minták 10%-a lithiumot nem tartalmazott. 7%-ban 1,4—1,9 maeq/1 között, 2%-ban pedig toxikus szinten volt. Eredményeik alapján hangsúlyozzák, hogy a therapiásan hatásos vérszint csak a rendszeres serum lithium ellenőrzés alapján állítható be.

HUN 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Szérum kreatin-foszfokináz és aldoláz aktivitás mérése elektroshockban

DR. LIPCSEY Attila, FEKETE Istvánné

Különböző diagnosisú psychoticus betegeknél serum izom-enzim aktivitásokat mértünk klasszikus electroshock, majd relaxatios electroshock alkal- mazása után. ES kezelések után mérve a serum-enzim aktivitást az esetek igen jelentős százalékában fokozott aktivitást találtunk. Relaxatios ES alkalmazása után a serum-enzim aktivitás nem mutatott emelkedett értéket. Bevezetett módszerünkkel alkalmas methodicát találtunk a klasszikus electroshock szövődményei közül az izomzat érintettségének kimutatására. Ezen vizsgálataink is amellett szólnak, hogy az electroshock kezeléseket izomrelaxatios védelemben végezzük, ilyen módon — e kezelés egyéb előnyei mellett — a vázizomzat károsodását is elkerülhetjük.

HUN 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Klinikai tapasztalatok Tremarillal Parkinson-syndromában

DR. KOVÁCS Miklós

A szerző 45 Parkinson-syndromában szenvedő betege közül 30 — részben önállóan, részben kombinált formában — Tremaril kezelésben is részesült, kezelésük során szerzett tapasztalatát ismerteti. Célszerűnek tartja a gyógyszer kombinált formában történő alkalmazását, mert ilyenkor az egyéb parkinsonos tünetek javulása mellett a tremor csökkenésében is nagyobbmérvű javulás figyelhető meg, mint önmagában történő alkalmazás esetén, ugyanakkor a kombinált kezelés lehetőséget nyújt az egyes gyógyszerek adagjának csökkentésére is, ami az esetlegesen fellépő mellékhatások jelentkezésének valószínűségét jelentős mértékben csökkenti. A therápiás effectus objectiv mértékének megítélésében egyszerű teszteket alkalmazott. Az irodalmi tapasztalatokkal összhangban viszonylag csekélyszámú beteganyagán végzett megfigyelései inkább kedvező therápiás effectusra vonatkozó adatokat erősítik meg.

HUN 1974;27(8)

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Adatok az Atropin hatásmechanizmusának kérdéséhez

DR. MOLNÁR László, DR. ZSADÁNYI Ottó

Szerzők a fájdalom-, a tapintási-, a fény- és a szag-ingereknek az EEG-re gyakorolt hatását tanulmányozták 1. éber, 2. barbiturátokkal altatott és 3. Atropin-comában levő betegeken. Vizsgálták, hogy az említett körülmények között miként változtatják az ingerek hatását a catecholaminok és a Papa-verin. — Az Atropin és a barbiturátok egyaránt alváshoz hasonló állapotot idéznek elő, de — a szerzők nézete szerint — az Atropin-coma jellegzetességei inkább hasonlítanak a physiológiás alváshoz, mint a barbiturát-alvás sajátságai. Az Atropin-coma „accelerált alvásnak” tekinthető, amelyet a physiológiás alvástól főként az „orthodox” és a „paradox phasisok” gyors váltakozása különböztet meg. Feltehető, hogy az Atropin-coma therapiás hatása azokon a mechanizmusokon alapszik, amelyeknek a physiológiás alvásban is döntő jelentőségük van. — Elemzik az Atropin és a catecholaminok, valamint a Papaverin — a barbiturátok és a catecholaminok, valamint a Papaverin hatásai közti kapcsolatokat.

HUN 1974;27(8)