Ideggyógyászati Szemle

Gyermekkori suicidium-kísérletek motívumai

DR. FARKASINSZKY Teréz1, DR. SZILÁRD János1, SIMON Attila1, DR. WAGNER Ádám1

1974. SZEPTEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(9)

A gyermekkori suicidium-kísérletek okai, motívumai között a beilleszkedés zavara a frustratio, az inger-dömping, az ingerek, élmények feldolgozni nem tudása, az élet konfliktusaiban eligazodni nem tudás, az eltérő erkölcsi normarendszerek összeütközése, a tolerancia-küszöböt meghaladó, nem reálisan megszabott követelmények, az érzelmi biztonság hiánya egyaránt szerepet játszanak. Gyakran elviselhetetlennek talált szituációból történő kijutás vágyan és segítség, szeretet iránti igény felhívása fedezhető fel bennük. Lényegesnek mondható a támasz, a családi stabilitás hiánya, a negatív szülői magatartás szerepe, csalódás a szülőkben, példaképekben, büntetéstől való félelem, a környezet brutalitása, alkoholizálása, igazságtalan ítéletei. Rendkívül fontos, nagy társadalmi jelentőségű tanulság, hogy az acceleratio következtében ma már a gyermekkorban, nem ritkán 10 éves kor alatt is számolnunk kell korábban sajátosan felnőttinek tartott motívumú és mecha- nizmusú suicidium-kísérletekkel és ezekhez vezető konfliktusokkal.

AFFILIÁCIÓK

  1. SZOTE Ideg-Elmekórtani Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori család felbomlásának jelentősége a neurosis aetiopathogenesisében

DR. PERTORINI Rezső, DR. HORVÁTH Szabolcs, DR. JUHÁSZ Erzsébet

Irányított, fix kérdéseket feltevő interjúval nyert adataink feldolgozása során 280 férfi neurotikusból és 180 azonos nemű normál személyiségből álló mintát hasonlítottunk össze a gyermekkori család felbomlásának vizsgálatát tűzve ki célul. A minták az életkor, a foglalkozás és a családi állapot szempontjából homogének voltak. Sem a 18 éves kor előtti, sem a 7 és 4 éves kor előtti szülői elhalálozások vonatkozásában nem találtunk szignifikáns különbséget. A szülőktől való szeparáció is csak a házasságon kívüli születés esetében bizonyult jelentősnek a későbbi neurosis szempontjából. A gyermekek további életútját és a szülőket helyettesítő nevelési típusokat vizsgálva, a neurotikus mintában szignifikánsan több hányatott sorsú gyermeket találtunk, akiket az egyik helyről a másikra vándoroltattak. Az adatok analysise során ki lehetett mutatni, hogy nem a gyermekkori család felbomlásának a ténye, és nem a szülőket helyettesítő nevelés formája a döntő a későbbi neurotikus megbetegedés szempontjából, hanem azok a negatív emocionális és interperszonális kapcsolatok, melyek a gyermek számára instabil körülményeket teremtve, zavarokat idéznek elő a szocializációs és identifikációs folyamatokban. A sokszor ellentmondásos irodalmi adatok kritikai értékelése hasonló konklúziókra vezet.

Ideggyógyászati Szemle

Finomszerkezeti vizsgálatok különböző eredetű neurogen izom-atrophiás esetekben

DR. KORÉNYI-BOTH András, DR. SZOBOR Albert

A szerzők 32 nuclearis és peripheriás ideg-laesióban szenvedő beteg izomelváltozásait tanulmányozták fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal. A neurogen atrophiára jellemző volumen atrophia alapja az organellumok pusztulása. A fibrillumok csökkenése a sarcomerek centrális részének feltöredezése és desorganisatiója útján következik be. Az emberi motoneuron betegségeket jellemző neurogen atrophia különbözik az experimentális denervatiótól, aminek oka az idő-factor. A finomszerkezeti átépülés során atrophiás, dystrophiás, necrotikus és abortiv regeneratív folyamatok egyaránt megfigyelhetők. A neurogen atrophiák vég-stadiuma morphologiailag nem különíthető el egymástól, csak a klinikai adatokkal együtt adhat teljes képet.

Ideggyógyászati Szemle

Az arteria cerebri media anatomiájának mikro-érsebészeti jelentősége

DR. BODOSI Mihály, DR. GÁCS Gyula

Az agyi keringészavarok kezelésében alkalmazott műtéti módszer, az a. temporalis superficialis és a. cerebri media corticalis ága anastomosisa, feltétlenül igényli az a. cerebri meclia anatomiai variációinak ahtpos ismertét. A szerzők 100 a. cerebri media-csoport vizsgálata alapján besorolták azokat a De Long-féle variációk egyikébe. Ezen túl a felszínre kihajló leptomeningealis ágakon méréseket végeztek, kiválasztva az anastomosis készítésére alkalmas átmérőjű arteriákat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Ideggyógyászati Szemle

Magas aktivitású sclerosis multiplex hatásos kezelése gyermekkorban

MERÔ Gabriella, MÓSER Judit, LIPTAI Zoltán, DIÓSZEGHY Péter, BESSENYEI Mónika, CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex (SM) jellemzően a fiatal felnőttek betegsége. Gyermekkori sclerosis multiplexről 18 éves kor alatt kezdődő megbetegedés esetén beszélhetünk, bár egyes szerzők 16 éves kor alatt szabják meg a határt. Korábban „early onset multiple sclerosis”, illetve „juvenilis sclerosis multiplex” néven vált ismertté. A gyermekkori SM előfordulási gyakorisága az összes SM 3–5%-a. Napjaink­ban, köszönhetően az egyre jobb diagnosztikai eszkö­zöknek és a jól követhető, szigorúan meghatározott diagnosztikus kritériumoknak, a gyermekkori SM incidenciája világszerte növekszik (0,05–2,85/100 000). Az SM-et térben és időben elkülöníthető, ismétlődő központi ideg­rend­szeri demyelinisatióval jellemezhető epizódok jellemzik. Gyermekkorban csaknem kizárólag a relapszáló-remittáló (RR) forma fordul elő. A felnőtteknél szerzett tapasztalatokra építve a gyermekpopulációban szintén a korai diagnózis, az adekvát betegségmódosító terápia (DMT) mielőbbi indítása, a tünetmentesség és a jó életminőség elérése a cél. A felnőtt populációban végzett hatékonysági és biztonságossági vizsgálatok alapján a gyermekkori SM ke­ze­lésében az FDA és az EMA először az interferon β-1a-t és a glatiramer acetátot engedélyezte. A gyermekkori SM-re jellemző magas relapsusráta és az első DMT-re közel 45%-ban adott kedvezőtlen terápiás válasz szükségessé tette a hatékonyabb és második vonalbeli szerek vizsgá­la­tát a 18 év alatti populációban is (PARADIGMS, CONNECT). A nemzetközi közlemények szerint a natali­zumab hatékony és jól tolerálható az aktív RR gyermekkori SM-ben, de kontrollált tanulmány hiányában az eset­ismer­tetésünkben szereplő betegeinknél evidencia még nem állt rendelkezésre. Közleményünkben haárom aktív RR-SM-ben szenvedő betegünk indikáción túli, egyedileg engedélyez­tetett natalizumabbal végzett sikeres kezeléséről számo­lunk be.

Lege Artis Medicinae

A Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulancia klinikai protokollja

SCHEURING Noémi, GULÁCSI Ágnes, ÁGOSTON Olga, SIBA Mónika, STADLER Judit, BALÁZS Krisztina, EGYED Katalin, KECSKEMÉTI Judit, HOLLÓSI Lilla Eszter, DANIS Ildikó, GERVAI Judit, SZABÓ László

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás hatékonyságának nyomon követésére kialakított kutatási program módszertanát, és végül e kutatás első eredményeit háromrészes közleményünkben mutatjuk be. A fekvőbetegháttérrel is rendelkező ambulancia az egészségügyi szolgáltatásban – interdiszciplináris modell keretében – elsőként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mutató csecsemők, kisgyermekek és családjaik számára. Sorozatunk első részében az ambulancia – nemzetközi szakirodalom, valamint saját korábbi tapasztalataink alapján kialakított – klinikai protokollját ismertetjük. Szak­iro­dal­mi bevezetőnkben a kora gyermekkori lelki egészség zavarai közül kifejezetten az al­vás- és az evészavarok ellátási körét érintjük. A nemzetközi szakirodalom rövid összefoglalásával támasztjuk alá a 2017-ben indult ambulancia ellátótevékenységének felépítését. Írásunknak a célja az, hogy az ambulancia klinikai munkájának részletes ismertetése más egészségügyi intézmények számára is ösztönzést jelentsen ha­sonló interdiszciplináris ellátások megszervezésére.