Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 72
Ideggyógyászati Szemle
1988. AUGUSZTUS 01.
Műtéttel eltávolított hypophysis adenoma szövet NMR spektroszkópos vizsgálata
A szerzők proton magmágneses relaxációs időket (TI és T2, azaz spin-rács és spin—spin relaxációs idő) és kötött víztartalmat mértek műtéttel eltávolított hypophisis adenoma szöveten, 90 MHz-es rádiófrekvenciás gerjesztéssel. Az in vitro mérések eredményeit összehasonlították normális agyalapi mirigyekből kapott adatokkal, melyeket négy macskából és két sectiós anyagból nyertek. A TI és T2 relaxációs idők 24 °C-on mért értékei daganatokba signifikánsan magasabbak voltak a cadaver és macska agyalapi mirigyek értékeinél. A +4 °C hőmérsékleten is megismételt mérések a fentiekhez hasonló eredményre vezettek. Ezzel igazolták, hogy a hypophysis adenoma in vitro MR méréssel elkülöníthető a normál agyalapi mirigytől. Ez alapot szolgáltat arra, hogy az MRI technika fejlesztésével a microadenomákat is in vivo pontosabban diagnosztizáljuk.
Ideggyógyászati Szemle
1983. ÁPRILIS 01.
Suprasellaris hypophysis adenomák eltávolítása transsphenoidalis feltárásból
A sebészi mikroszkóp alkalmazása előtt a hypophysis adenomák eltávolítását craniotomiás feltárásból végeztük. A klinikai neuroendokrinológia utóbbi évtizedes fejlődése, a mikrochirurgiás módszerek és a műtét közbeni rtg képerősítő alkalmazása, valamint a széles spektrumú antibiotikumok használata lehetővé tette, hogy a sella üregét alulról a sinus sphenoidalis felől nyissuk meg, vagyis transsphenoidalis behatolással.
Ideggyógyászati Szemle
1976. SZEPTEMBER 01.
Újabb adatok az adenohypophysis működésének szabályozásához
Az utóbbi évek kutatásai igazolták, hogy a hypophysis mellső lebeny idegi szabályozása neurohumoralis úton történik. A hypothalamikus troph hormon serkentő és gátló faktorok (hormonok) termelésében a hypothalamus medialis basalis része döntő szerepet visz, s ez a terület szabályozza a troph hormonok alapszintű elválasztását. A mellső lebeny működésének finom szabályozását (pl. ciklikus, ritmikus hormon szekréció regulációja) a medialis basalis hypothalamuson kívüli hypothalamikus és extrahypothalamikus (elsősorban limbikus) struktúrák végzik. Utóbbiak a medialis basalis hypothalamus idegsejtjein végződnek, s ezeken keresztül hatnak. Több kísérletes adat utal arra, hogy van közvetlen neuronalis kapcsolat a mellékvesék és a hypothalamus, valamint a gonadok és a hypothalamus között.
Ideggyógyászati Szemle
1974. NOVEMBER 01.
Transmaxillo-sphenoidalis hypophysectomiákról
A szerzők 50 esetben végzett transmaxillo-sphenoidalis hypophysectomia során nyert tapasztalataikról számolnak be. A műtéti eredmények és az alacsony mortalitás alátámasztják ezen műtétek kiterjesztett javallat alapján történő végzését. Az ismertetett módszer lehetőséget nyújt a hypophysis daganatok radikális eltávolítására, anélkül, hogy a műtéti rizikót növelné. A szerzők egyben felhívják a figyelmet a fül-orr-gégész és idegsebész szakemberek gyümölcsöző együttműködésének lehetőségére.
Ideggyógyászati Szemle
1973. FEBRUÁR 01.
,,Üres'' sella syndroma
Hypoplasiás diaphragma sellae mellett liquor pulsatio hatására a subarachnoidealis liquortér a sellába herniálódhat, a hypophysis „nem daganatos cystái" a subarachnoida.lis térbe rupturálhatnak „üres" sella syndromát okozva. Az ÜSS klinikailag változatos megjelenésű intrasellaris vagy suprasellarisan is terjedő hypophysis daganat tüneteivel járhat, de kombinálódhat liquorrhoea nasalissal, fejfájással is. Diagnostizálása, illetve elkülönítése csak radiologiai módszerek segítségével lehetséges: pneumographiával, illetve a PEG tomographiával kiegészített vizsgálatával. A szerzők két saját és az irodalomban ismertetett 95 beteg adatai alapján igyekeznek egységes képet adni az ÜSS fogalmáról, aetiologiai tényezőiről és pathomechanismusáról, majd az ŰSS-val kapcsolatos klinikai, szemészeti, radiológiai és therapiás kérdéseket taglalják - megkísérelve az eddig közölt esetek összefoglaló elemzését -, és felhívják a figyelmet az elváltozás felismerésének jelentőségére.
Ideggyógyászati Szemle
1962. SZEPTEMBER 01.
Ectopiás pinealoma esete
Ectopiás pinealomának nevezzük azokat a pinealoma-szerkezetű daganatokat, amelyek nem a corpus pinealéból, hanem az agy más területéről indulnak ki. Előfordulásuk ritka. Főleg a pubertás korban, fiúknál fordul elő gyakrabban. Leginkább a 111. kamra alapjáról indul és infiltrálja a hypophysis nyelet, neurohypophysist, esetleg a chiasma opticumot, corpus mamillarét.
Ideggyógyászati Szemle
1962. AUGUSZTUS 01.
A parietalis lebeny hatása a genitalis evolutiora
A testnek, mint egységes egésznek a fejlődését, növekedését több tényező befolyásolja, irányítja : az idegrendszer orthologiás működése, a belsősecretiós mirigyek — a hypophysis, a thyreoidea, a mellékvese és a sexualmirigyek — normális aktivitása. A fejlődés coordinálásában a hypothalamus is vezető szerepet tölt be. Az ép idegrendszeri működés és a glandularis evolutiós befolyás természetesen általános és a testfejlődésre való hatásában symmetricus. Somaticus asymmetria, az egységes egész fejlődésének rendellenessége neurogen eredetű : vagy a központi idegrendszer genuin abnormalitásának, vagy valamilyen pathologiai folyamat által megzavart hibás működésnek a követkézmenye.
Ideggyógyászati Szemle
1960. JÚNIUS 01.
Vizsgálatok paroxysmalis myoplegiában
Szerzők vizsgálták a Benedek és Angyal által 1943-ban közölt paroxysmalis bénulásos beteget és ennek fiát. Az apánál a spontán roham alatti hyperkalaemia (7,4 maequ), a fiúnál pedig a kálium rohamkiváltó hatása kétségtelenné tette a paroxysmalis bénulás hyperkalaemiás jellegét. Az esetek említésreméltó sajátságai a következők : az apán a 18 év óta rendelkezésre álló számos kórrajzi adat alapján jól követhető volt a tartós pelvifemoralis paresis kialakulása, mely az utóbbi években munkaképtelenné tette. Mindkét esetben az izombiopsia a paroxysmalis bénulás hypokalaemiás formájával megegyezte kórszövettani elváltozást (elsősorban vacuolás degeneratiót) mutatott. Az apánál az EEG-ben a spontán roham előtti napon a gyors rhythmusok, majd a bénulás első napján frontotemporalisan theta hullámok szaporodtak. A roham előtt és alatt az egyébként normális vizeletbeli aldosteronürítés jelentősen fokozódott. A rohamot megelőző és kísérő EEG-változás és aldosteron-hypersecretio arra utal, hogy a hypophysis, hypothalamus, diencephalon rendszer is szerepel a roham létrejöttében. A centralis neuroendokrin működésváltozásnak a rohamot megindító és integráló befolyást kell tulajdonítanunk. A hyperkalaemiás eseteknél a rohamban valószínűleg az intracellularis (izom) káliumnak az extracellularis tér felé való eltolódásáról van szó. Ez az izomsejt membránjának a depolarisatiója révén okozhat bénulást. E feltevést igazoló vizsgálatok így az egyidejű artériás és vénás K-meghatározások kal kimutatható K-mozgás és az izom-K meghatározása rohamban még hiányoznak. A bénulás pathomechanizmusának különösen problematikus pontja, hogy a hypokalaemiás és hyperkalaemiás formában egyformán hat az izom munka (csökkenti a paresist), illetve a nyugalom (rohamot provokál) és hogy mindkét formában aldosteron-hypersecretio előzi meg és kíséri a rohamot. Szerzők részletesen elemzik és táblázatban foglalják össze a Gamstorp féle adynamia episodica hereditaria és a hypokalaemiás forma lényegbevágó különbségeit, és azonosságait. Szerzők esetei több sajátságban eltérnek a skandináv szerzők észleléseitől (súlyos tartós paresis kialakulása, 3—4, kivételesen 8 napig tartó bénulásrohamok, izom-hyperexcitabilitás hiánya a roham alatti EMG-on, a mechanikus és elektromos ingerlékenység csökkenése a roham alatt stb.). Szerzők szerint az adynamia episodica hereditaria elnevezés nem fedi a tünettant. A hyperkalaemiás forma különben sem önálló betegségegység, mely külön elnevezést igényelhetne. Utóbbira a Gamstorp-féle hyperkalaemiás paroxysmalis bénulás elnevezést ajánlják.
Ideggyógyászati Szemle
1955. ÁPRILIS 02.
Központi idegrendszer és RES III. Adatok a máj-RES neurohormonális szabályozásához
Kísérleteinket 160 patkányon végeztük. A kísérlet célja volt: a májtárolásának neuroendokrin szabályozását tisztázni. Kísérleti methodikaként a stabilizált Törő—Velősy-féle eljárást használtuk. Eredményeink: 1. Az insulin, dósisától függően nagymértékben csökkenti a tárolást a májban és ez igen nagy dosisnál a normál érték V4-ére is lecsökken. A csökkenés nem függ a vér cukortartalmától. 2. Frontális cortex eltávolítása után az insulin fenti hatását nem képes kifejteni. 3. Mellékvese kiirtása nagymértékben csökkenti a tárolást, két nap múlva regisztrálva 72,6%-kal, egy hét múlva regisztrálva 29,0%- kal. 4. Mellékveseirtott patkány tárolását az adrenalin dósisától függően megemeli, de kompenzálásra nem képes. 5. DOCA-val az adrenalectomia által okozott csökkenés kompenzálható. 6. A DOCA egészséges állátoknál tárolás csökkenést hoz létre. 7. A központi idegrendszer tárolást serkentő hatása a mellékvesék kiirtása után elmarad, a tárolás a normál szint alá csökken.
Ideggyógyászati Szemle
1954. MÁRCIUS 11.
Agydaganat és terhesség
1. Az irodalmi adatok eltérőek az agydaganat és terhesség közti összefüggésre vonatkozóan. Egyesek szerint állatkísérletekben a terhesség késlelteti a daganat növekedését vagy semmi hatással nincs rá, mások szerint kifejezetten meggyorsítja. Embernél kevés olyan esetet közöltek, melyben a terhesség nem volt kedvezőtlen hatással az agydaganatos tünetekre. A kedvezőtlen hatású eseteknél 80%-ban a szülés súlyosbította az agydaganatos tüneteket. 2. 14 év alatt 221 agydaganatos nő között 17 terhest, ill. olyan betegeket észleltünk, akinél már megvolt az agydaganat. 3. Hat esetben a terhesség és szülés nem volt kimutatható hatással a daganatra. A daganatos tünetek keletkezésével, ill. romlásával közvetlen összefüggésbe hozható 6 esetben a terhesség, 2 esetben a szülés (47%). Három esetben a terhesség és a daganatos tünetek együttes jelentkezése nyilván véletlen összetalálkozás. 4. Saját eseteink alapján a terhesség és agydaganat közötti összefüggés kérdésének lényegét nem a növekedési retardatio, ill. acceleratio problémájában, hanem az esetek kb. felében a terhességi zavarok folytán az intracraniális hydrodynamicai egyensúly felborulásában látjuk. 5. Tennivaló esetenként változik. Célszerű, a radicalis idegsebészi beavatkozás, vagy ha ez nem lehetséges, subtemporalis, ill. hátsó scala decompressio. Utóbbi esetekben császármetszéses szülés javasolható. Előzetesen már operált esetekben, ha a műtét nem volt radicalis vagy a tumor recidivára hajlamos, művi vetélés indokolt, ha még nem romlott a beteg állapota. Ha már fenyegető tumoros tünetek jelentkeztek, reoperatio a helyes megoldás. Hypophysis adenománál a tumoros tünetek romlásakor feltétlenül művi vetélés végezendő.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.