Ideggyógyászati Szemle

Agydaganat és terhesség

MAJERSZKY Klára1

1954. MÁRCIUS 11.

Ideggyógyászati Szemle - 1954;7(01)

1. Az irodalmi adatok eltérőek az agydaganat és terhesség közti összefüggésre vonatkozóan. Egyesek szerint állatkísérletekben a terhesség késlelteti a daganat növekedését vagy semmi hatással nincs rá, mások szerint kifejezetten meggyorsítja. Embernél kevés olyan esetet közöltek, melyben a terhesség nem volt kedvezőtlen hatással az agydaganatos tünetekre. A kedvezőtlen hatású eseteknél 80%-ban a szülés súlyosbította az agydaganatos tüneteket. 2. 14 év alatt 221 agydaganatos nő között 17 terhest, ill. olyan betegeket észleltünk, akinél már megvolt az agydaganat. 3. Hat esetben a terhesség és szülés nem volt kimutatható hatással a daganatra. A daganatos tünetek keletkezésével, ill. romlásával közvetlen összefüggésbe hozható 6 esetben a terhesség, 2 esetben a szülés (47%). Három esetben a terhesség és a daganatos tünetek együttes jelentkezése nyilván véletlen összetalálkozás. 4. Saját eseteink alapján a terhesség és agydaganat közötti összefüggés kérdésének lényegét nem a növekedési retardatio, ill. acceleratio problémájában, hanem az esetek kb. felében a terhességi zavarok folytán az intracraniális hydrodynamicai egyensúly felborulásában látjuk. 5. Tennivaló esetenként változik. Célszerű, a radicalis idegsebészi beavatkozás, vagy ha ez nem lehetséges, subtemporalis, ill. hátsó scala decompressio. Utóbbi esetekben császármetszéses szülés javasolható. Előzetesen már operált esetekben, ha a műtét nem volt radicalis vagy a tumor recidivára hajlamos, művi vetélés indokolt, ha még nem romlott a beteg állapota. Ha már fenyegető tumoros tünetek jelentkeztek, reoperatio a helyes megoldás. Hypophysis adenománál a tumoros tünetek romlásakor feltétlenül művi vetélés végezendő.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a gyrus cinguli, ill. a medialis agyfelszin sérülésének tünettanához

GERÉB Tibor

A bal oldali félteke medialis felszínének klinikai tünettanát elemeztük egy, a bal gyrus cingulit és a homloki és fali lebeny medialis felszínének határos részét elpusztító astrocytoma kapcsán. Az epilepsiás rohamok egy részét euphoria, mint aura vezette be. Ez a medialis agyfelszín belszervi projectiós kapcsolatai alapján értelmezhető, amit anatomiai és kísérleti adatok is támogatnak. Az epilepsiás rohamoknak a kézben való kezdete, ill. csupán ott való jelentkezése - a praecentralis kérgi képviselet karközpontjából eredő rostok anatomiailag igazolt megkíméltsége mellett - a Penfield által leírt kiegészítő mozgató area izgalmára vezethető vissza éppen úgy, mint az egy alkalommal észlelt beszédgátlás. A személyi tudat zavarai (Kleist) nem voltak észlelhetők.

Ideggyógyászati Szemle

Kísérleti adatok a tetanus-gátló reflex mechanizmusához

KIBÉDI Tibor, DIRNER Zoltán

1. Különböző tetanusgátló beavatkozásaink: A végtagok max. flexiója, extensiója, törzshajlítás és a mellkas kisfokú összenyomása alkalmával mindig egy vagy több izomcsoport megnyúlik. Az izom, illetve az in megnyúlása a proprioceptiv receptorok adequat ingere. Proprioceptiv ingerek váltják ki a tetanusgátló reflexet. 2. A tetanusgátlás csak annyi ideig érvényesül, ameddig az izmot megnyujtva tartjuk. 3. A gátlás ideje alatt az állat célszerű reflexmozgásra képes. 4. A tetanusgátló reflex - megfelelő behatásra - gerincvelő átmetszett állaton az átvágás alatt is kifejlődik. 5. A Cardiazol által okozott clonusos görcsöket az izom, illetve inmegnyujtáson alapuló behatásokkal mérsékelni nem lehet. 6. Ha valamelyik háti segmentum magasságában vágtunk át a gerincvelőt és utána strychninnel mérgezzük az állatot, akkor az átmetszés allatt gyengébben és később fejlődik ki a pharmakon ismert hatása.

Ideggyógyászati Szemle

Hemispherialis tuberculoma

SZABÓ Gyula

Gyakoriságát különböző szerzők statisztikái eltérően mutatják. Az agy összes daganataihoz viszonyított arányuk angolszász szerzők szerint (1) 1,5%-3,6%. A szovjet idegsebészi intézetek adataiban (2) az összes agydaganatok 2,1-3,4%-a tuberculoma volt. A statisztikákban mutatkozó különbségek oka, hogy a tuberculoma gyakran nem kerül idegsebészetre, hanem csak az autopsia mutatja ki.

Ideggyógyászati Szemle

Idegennyelvű Összefoglalások

A számban megjelent cikkek Orosz és Német nyelvű összefoglalója

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Ideggyógyászati Szemle

Az agydaganat műtéti kezelését követő rehabilitáció lehetősége, eredményei

NAGY Helga, DÉNES Zoltán, TARJÁNYI Szilvia

Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalataink Pompe-betegségben terhesség alatt alkalmazott enzimpótló kezeléssel és az irodalom áttekintése

MOLNÁR Mária Judit, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán

A Pompe-betegség ritka, autoszomális recesszív módon öröklődő, izomdystrophiát okozó, lysosomalis tárolási be­tegség. Az α-glükozidáz enzim hiánya a sejtekben gliko­génfelhalmozódást okoz. Az infantilis formában hypo­tonia, súlyos szív- és légzési elégtelenség, a késői kezdetű formában végtagövi és axiális eloszlású izomgyengeség, légzési elégtelenség tünetei jellemzők. A be­teg­ség 2006 óta a hiányzó enzim reguláris bevitelével kezelhető, ami mindkét altípusba tartozó betegek túlélését és tüneteinek súlyosságát szignifikáns mértékben javítja. A kezelés biztonságos és jól tolerálható, terhességben való alkalmazá­sáról azonban rendkívül kevés adat áll rendelkezésre. Célunk saját tapasztalataink megosztása és az irodalom áttekintése a Pompe-betegség enzimpótló kezelésének biztonságosságáról terhesség alatt és post partum.

Ideggyógyászati Szemle

Az evészavarok és a terhesség összefüggései - irodalmi áttekintés

VARGA Márta, TÚRY Ferenc, DUKAY-SZABÓ Szilvia

A táplálkozási magatartás (evés) zavarai elsősorban a nőket érintő pszichoszomatikus megbetegedések, amelyek a reproduktív funkciókra is kihatnak: befolyásolják a női nemi ciklust, a fertilitást, a terhesség lefolyását, a szülés menetét, a post partum időszakot, továbbá egyes adatok szerint a felnőttkori egészségre is hatással lehetnek. Az elmúlt három évtized kiterjedt kutatásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a klasszikus evészavarok (az anorexia nervosa és bulimia nervosa) mellett az újabb típusú (például az orthorexia nervosa), valamint a szubklinikai zavarok is előfordulnak a terhes nők egy részében. Ezért kulcsfontosságú, hogy a szülészetnőgyógyászatban dolgozó egészségügyi személyzet (nőgyógyászok, nővérek, szülésznők, védőnők) tájékozottak legyenek e kórképek tüneteivel, szűrési és kezelési lehetőségeivel és prognózisával kapcsolatban. Az irodalmi áttekintés az evészavarok és a terhesség kapcsolatának legújabb kutatási eredményeit foglalja össze.

Hypertonia és Nephrologia

Hypertonia és terhesség

JÁRAI Zoltán, VÁRBÍRÓ Szabolcs

A terhességek mintegy 10%-ában van jelen hypertonia, és ezzel a magas vérnyomás a leggyakoribb cardiovascularis társbetegség, amely a várandósokat érinti. A terhesség során jelentkező hypertonia jelentős anyai és perinatalis morbiditási és mortalitási tényező. Összefoglaló közleményünkben a 2018. évi európai és hazai irányelvek alapján áttekintjük a terhességi hypertonia formáit, diagnózisát és a terápiás lehetőségeket.

1.

Lege Artis Medicinae

Windisch Lipót emlékezete
SZEPT 27.

2.

3.

Lege Artis Medicinae

Arcok a Parlamentből
SZEPT 27.

4.

Lege Artis Medicinae

Tudósítások
SZEPT 27.

5.

Lege Artis Medicinae

Tudósítások
SZEPT 27.