Ideggyógyászati Szemle - 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

A beszédközpont és a keresztezett aphasia öröklés-biológiai szemszögből

DR SÁNTHA Kálmán

A szóbanforgó tárgykörrel már 1937-ben, 1941-ben és 1947-ben foglalkoztam és ezért — utalva az akkor elmondottakra — most csupán a vizsgálatok további eredményeiről szeretnék röviden beszámolni. Ezeket is elsősorban az idegsebész szempontjából kívánom csoportosítani és tárgyalni, vagyis a gyakorlati jelentőség szempontjából.

HUN 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

Adatok a primär cerebralis carcinoma kérdéséhez

DR BARTHA István, DR SZOBOR Albert

A plexus chorioideus elsődleges, rosszrindulatú daganataival kapcsolatban ezidőszerint még nem alakult ki egységes álláspont. Az idevágó irodalmat áttekintve kiderül, hogy ezideig már több közlés történt, mely a plexus chorioideusból (a továbbiakban pl. ch.) kiindult, primär carcinomaról számol be.

HUN 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

Az eosinophil sejtszám változása cukorterhelésekor

DR LÁNG Sándor, DR OROSZ Éva

Az újabb irodalmi adatok szerint szőlőcukor perorális adagolása után a perifériás vérben megfogynak az eosinophil sejtek. A csökkenés már félóra múlva kimutatható, maximumát 1—2 óra múlva éri el s utána az eo-sejtszám megint eléri vagy legalább is megközelíti a cukorfogyasztás előtti értéket.

HUN 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

Központi idegrendszer és RES III. Adatok a máj-RES neurohormonális szabályozásához

CSABA György, RAPPAY György, NIEDERMANN Éva

Kísérleteinket 160 patkányon végeztük. A kísérlet célja volt: a májtárolásának neuroendokrin szabályozását tisztázni. Kísérleti methodikaként a stabilizált Törő—Velősy-féle eljárást használtuk. Eredményeink: 1. Az insulin, dósisától függően nagymértékben csökkenti a tárolást a májban és ez igen nagy dosisnál a normál érték V4-ére is lecsökken. A csökkenés nem függ a vér cukortartalmától. 2. Frontális cortex eltávolítása után az insulin fenti hatását nem képes kifejteni. 3. Mellékvese kiirtása nagymértékben csökkenti a tárolást, két nap múlva regisztrálva 72,6%-kal, egy hét múlva regisztrálva 29,0%- kal. 4. Mellékveseirtott patkány tárolását az adrenalin dósisától függően megemeli, de kompenzálásra nem képes. 5. DOCA-val az adrenalectomia által okozott csökkenés kompenzálható. 6. A DOCA egészséges állátoknál tárolás csökkenést hoz létre. 7. A központi idegrendszer tárolást serkentő hatása a mellékvesék kiirtása után elmarad, a tárolás a normál szint alá csökken.

HUN 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

Agyrázkódás utáni amnesticus tünetegyüttes

GÁL Pál

A saját eseteinek és az irodalmi adatok alapján ismerteti az agyrázkódás utáni amnesticus tünetegyüttest. Történeti áttekintés után rámutat arra, hogy a commotiós psychosis lényegileg minden „exogen“ psychosis közös megjelenési formája. A közismert tünetek mellett anyagában személyiségváltozást, érdeklődési és kezdeményezési hiányt, az időélmény, időérzékelés, a hangulati élet zavarát, aszociális magatartást talált. Tapasztalatai a nem szerinti megoszlás, prognosis és therápiát illetőleg. Kórbonctani irodalmi adatok mellett a pavlovi élettani elveknek megfelelően részletezi az amnesticus tünetegyüttes dynamicus localisatiojának és kórlélektanának alapstruktúráját.

HUN 1955;8(02)

Ideggyógyászati Szemle

1955. ÁPRILIS 02.

Elmebeteg-foglalkoztatás lntapusztán

BENEDEK István

A 80 ágyas intapusztai kísérleti munkaterápiás osztályon, amely 1952-ben kezdett működni, 2 év alatt 250 beteg fordult meg. 200 kibocsátott beteg közül javultan hazament vagy munkába állt 62 százalék. Mivel az anyag kizárólag defekt-betegekből (inveterált, hospitalizált esetekből) áll, ez a javulási százalék meglepően magas. Ezenkívül 41 betegnek az állapota annyira rendeződött, hogy önállóan munkába ugyan nem állítható, de hazaküldhető volna — ha szociális helyzete ezt lehetővé tenné. így a 250 beteg teljes javulása aránya 66 százalék. A javult, de szociális okokból kibocsáthatatlan betegek lassan feltöltik az osztályt és megbénítják dinamizmusát. A környezet-terápiás módszer lényege: maximális szabadság, jó bánásmód, állandó foglalkozás a betegekkel, célszerű termelő-munkába állítás olymódon, hogy a beteg ambícióval végezze a munkát s mintegy a maga ügyének tekintse; gondoskodás sportról, játékról, szellemi szórakozásról; családias környezet kialakítása, amelyben a beteg jól érzi magát, a „mesterséges, de nem természetellenes“ társadalom segélyével lépésről lépésre visszavezetni a valódi társadalomba azokat, akiket lehet, kellemes környezetet és munkával-szórakozással teljes otthont biztosítani azoknak, akik a valódi társadalomba visszatalálni nem tudnak. Ezzel a módszerrel sikerült elérni, hogy a betegek 60 százaléka jól, 18 százaléka közepesen dolgozott, továbbá a betegek 56,8 százaléka igen jól, 25,2 százaléka jól érezte magát Intapusztán.

HUN 1955;8(02)