Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Ingerkontrollált éberségiszint-változtatással létrehozott rohamgátlás parciális epilepsziás betegeknél

SZUPERA Zoltán, RUDISCH Tibor, BONCZ István

Az ingerkontrollált éberségiszint-változtatás mint önkontroll módszer, epilepsziás betegeknél megfelelő feltételek esetén akaratlagos rohamgátlásra alkalmas kezelési eljárás. A szerzők kidolgozták ennek az önkontroll technikának egy olyan változatát, amikor parciális epilepsziás betegeknél hipnózis alatt az imaginált aurához társítottak komplex szenzoros ingert és éberségiszint-változást azzal a céllal, hogy később a beteg az aura jelentkezése esetén, ezzel a társított éberségiszint-változással saját maga kíséreljen meg akaratlagos rohamgátlást. A szerzők két, gyógyszeres kezelésre kevésbé jól reagáló parciális epilepsziás beteg esetét ismertetik, akik elsajátították ennek az önkontroll módszernek az alkalmazását. Az egyik beteg ily módon 1 év alatt 73 esetben hajtott végre akaratlagos rohamgátlást, és így a korábbi évi 115-ről 77-re csökkent a rohamgyakoriság. A másik betegnél a módszer elsajátítása és alkalmazása az aurák számát is jelentősen csökkentette. Így a korábbi 8 hónap során lezajlott 38 rosszulléttel szemben az auraszám 7-re csökkent, ebből 6 alkalommal sikeresen leállította a rosszullétet, mely így csak 1 alkalommal fejlődött ki. A szerzők véleménye az, hogy parciális epilepsziás betegek egy részénél az általuk kidolgozott technikával elsajátítható önkontroll módszerrel akaratlagos rohamgátlás érhető el, mely a terápiarezisztens betegeknél egy új kezelési lehetőséget jelenthet.

HUN 1994;47(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Ifjú neurológusok XI. fóruma

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A duplex-szonográfia szerepe az arteria carotis communis occ­lusio műtéti elbírálásában (esetismertetés). Moyamoya-betegség követése transcranialis dopplerrel (TCD). Thrombocytafunkciós tesztek agyi keringészavar akut és krónikus szakaszában. Multicausalis agyi keringészavarok. Parkinsonismus és óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). lntermittáló fejfájás hátterében teratoma adultum, germinoma, spinalis és cerebralis metastasisok - 5éves betegkövetés Meningealis daganat differenciáldiagnosztikai problémái. Agyi metasztázis tüneteivel jelentkező extracranialis daganatok. Craniocervicalis átmeneti és magas cervicalis térfoglaló folya­matok diagnosztikájának buktatói. Benignus spinalis tumorok diagnosztikája. Spinalis dermoid ciszta - adatok a low back pain szindróma etiológiájához. Az agyi mikrodialízis kísérleti és klinikai lehetőségei. Multiplex intracranialis daganatok kezeléséről. Tremor- és reflexvizsgálatok Parkinson-kórban. HMPAO SPECT-vizsgálatok Parkinson-szindrómában. Aurorix kezelés Parkinson-szindróma depresszióval szövődött eseteiben. A Parkinson-szindróma gyógyszeres terápiája, különös tekintet­tel a napszaki teljesítményingadozásokra. Jumex a Parkinson-szindróma korai fázisában. Konduktív nevelés parkinsonizmusban. Biofizikai módszerek használata ideggyógyászati betegségek patomechanizmusának kutatásában. Nagy vakfolt szindróma. Optokinetikus nystagmus vizsgálata szoliter frontalis laesio esetén. Hypocalcaemia és epilepszia. Nehézségek az epilepsziás álrohamok felismerésében. Hipnóziskezelés parciális epilepsziákban. Migrén, depresszió, szorongás. Fejfájások verbalizációs jellegzetességei. Fahr-betegség osztályunk anyagában. Agyi vascularis laesiók CT-vizsgálata és differenciáldiagnosztikai nehézségek. Binswanger-kór. Pszichopatológiai tüneteket mutató betegek CT-elváltozásai. A 3D MR-angiográfia jelentősége occlusiv agyi érbetegségekben. Nyaki nagyereken végzett képalkotó eljárások összehasonlító vizsgálata. A craniocervicalis átmenet diagnosztikájának nehézségei egy eset kapcsán. A gerincvelöbetegségek elkülönítő kórismézése. A Parkinson-betegség története és epidemiológiája. Újabb adatok a parkinsonizmus patomechanismusához; kísér­leti terápiák Diagnosztikai tévedések Parkinson-szindrómában. Sinemet CR - előrelépés a gyógyszeres terápiában. Parkinson-szindrómás betegeink oxidator fenotípus vizsgálatairól. Parkinson-szindrómás betegek Madopar-HBS kezelése. Szövődményes migrén és idiopathias agyi atrófia együttes előfor­dulása. Családvizsgálat adreno-leuko-dystrophiában. Anaemia perniciosában szenvedő betegeink elektrofiziológiai vizsgálatáról. A sacralis durazsákba sodródott porckorongrészlet. Elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei Parkinson-szindrómában szenvedő betegeknél. EMG-SCAN vizsgálatok Parkinson-szindrómás betegeknél. Felnőttkori myotubularis myopathia esete osztályunkon. Kugelberg-Welander-szindróma előrehaladott képe. Az idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata. Recesszív generalizált myotonia (Becker). A myotoniák differenciáldiagnózisa egy eset kapcsán. Glossopharyngeus neuralgia szinkópéval. Multiszisztémás atrófia családi előfordulása. Az Apert-szindróma a korszerű diagnosztika tükrében. Reit-szindrómás kisded (video esetbemutatás). Fiatalkori kardiogén stroke. Sneddon-szindróma. Agyi érbetegek osztályunkon 1993 első felében. Cerebellaris vérzések. Változás a prognózis megítélésében osztályunk beteganyagában. Sclerosis multiplexnek tartott medialis thalamuslágyulás esete. Stroke okozta extrapyramidalis károsodás. Kétoldali occipitalis lebenylágyulás esetei. Súlyos agytörzsi laesio (centralis pontin myelinolysis) esete. A sejtes és humorális immunválasz hosszú távú követése sclero­sis multiplexes betegeknél. A Lyme-borreliosis aktuális problémái osztályos gyakorlatunkban. Listeria monocytogenes mint a purulens meningitisek lehetséges kórokozója. Diagnosztikus nehézséget okozó, alsó végtagi gyöki jellegű fáj­dalmak előfordulása osztályunkon. Perifériás neuropathia hypereosinophil szindrómában. Az agytörzsi megbetegedések okozta szemmozgászavarok. Parkinson-szindrómában szenvedő betegek depressziója, különös tekintettel a preszuicidális szindróma (RINGEL) lehe­tőségére.

HUN 1994;47(03-04)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

A táplálkozási viselkedés zavarainak disszociációs hipotézise

TÚRY Ferenc, SZABÓ Pál

A táplálkozási viselkedés zavarainak két alap típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, és az obesitas is elhelyezhető a kettő közötti kontinuumban. E pszichoszomatikus zavarok patogenezisével kapcsolatban sok elképzelés jelent már meg (biológiai modellek, az affektív vagy a kényszerbetegség-spektrumba tartozás, családdinamikai, addiktív, kognitív modell). A szerzők a multidimenzionális etiopatogenetikai megközelítés szükségességét hangsúlyozva azokat az adatokat tárgyalják, melyek alapján felmerülhet az evészavarok disszociációs modellje. A disszociáció folyamata azt jelenti, hogy bizonyos mentális funkciók, melyek másokkal integrálva vannak, elkülönülve vagy automatikus módon működnek, rend szerint a tudatos kontrollon és az emlékezet beli felidézhetőségen kívül. A disszociatív jellegű zavar gyakran traumatikus előzmények (például szexuális abusus) után alakul ki. Ez a mechanizmus főleg a bulimiás betegek egy alcsoportjára lehet jellemző, de néha anorexiában, obesitasban vagy más evészavar-típusokban is érvényesnek tűnik. A disszociációs modellt támogatja a buli miások fokozott hipnotikus fogékonysága, melyet több vizsgálat megerősített. Ennek alapján azon evészavaros betegeknél, akiknél disszociatív patomechanizmus lehetősége merül fel, a hipnoterápia előnyös stratégia lehet.

HUN 1993;3(03)

Ideggyógyászati Szemle

1990. MÁRCIUS 01.

A rövid dinamikus pszichoterápiák

DR CSORBA János

A múlt század utolsó és századunk első négy évtizedében pszichoterápia alatt elsősorban a freudi pszichoanalízist és rokon irányzatait értették (Jung-féle analízis, esetleg Adler individuál pszichológiája), míg a klinikai és elmegyógyintézeti gyakorlatban a hipnoszuggesztív módszereket és a relaxációt (orvosi hipnózis, Schultz-féle autogén tréning) is pszichoterápiás módszerként alkalmazták (E. Kretschmer, 1941).

HUN 1990;43(03)

Ideggyógyászati Szemle

1987. ÁPRILIS 01.

Öngyilkosságot megkísérelt személyek hipnotikus szuszceptibilitásának tanulmányozásai néhány terápiás következtetés

DR. BONCZ István, DR. P. PALLAG Lajos, FODOR Judit

A szerzők a területükön gyakori öngyilkossági jelenség okait kutatva vizsgálták a szuicidiumot megkísérelt személyek hipnózis iránti fogékonyságát. Vizsgálataikat a Stanford Hipnotikus Szuszceptibilitási Skála A formájával végezték. Az átlagpontszám alapján az öngyilkosságot megkíséreltek érzékenyebbek a hipnózis iránt, mint a kontrollcsoportok. A hipnotikus feladatok százalékos végrehajtását és a végrehajtási gyakoriságot vizsgálva szembetűnő az ún. kognitív próbák szignifikáns különbsége a kontrollokéval szemben. Az eredmények gyakorlati jelentőségűek mind a megelőzés, mind a terápia vonatkozásában.

HUN 1987;11(04)

Ideggyógyászati Szemle

1984. NOVEMBER 01.

Technikaváltás a csoportpszichoterápiában I. Elméleti megfontolások. A technikaváltás rendszere

DR. ZÖLD Bálint, DR. SIMON Lajos

A szerzők a csoportpszichoterápián belül lehetséges technikaváltások jelentőségét mérlegelik. A technikaváltás jelentőségét a csoportfejlődés intenzitásnövelésének a lehetőségében látják. Kifejtik álláspontjukat, hogy ez az eljárás a Rogers által is lefektetett általános pszichoterápiás elvek szem előtt tartása esetén, az elfogadás légkörének a megteremtésével válhat gyümölcsözővé. A technikaváltás elvben alkalmas arra, hogy a felszínre hozza a pszichoterápiás csoportban rejlő sokszínűséget, elevenséget, emberi és önmegvalósításbeli pluralitást. A technikaváltás általuk javasolt konkrét rendszerében a szabad interakciós kiscsoport közegébe a kommunikatív gyakorlat, a szerepjáték, a pszichodráma, a video-feedback és a csoporthipnózis elemei épülnek be szervesen.

HUN 1984;37(11)

Ideggyógyászati Szemle

1984. SZEPTEMBER 01.

Csoporthipnózis - hatásos eszköz az önismereti csoportokban és neurotikus betegek csoportpszichoterápiájában

DR. SIMON Lajos, DR. ZÖLD Bálint

A szerzők önismereti csoportban és neurotikus betegek csoportjaiban alkalmaztak csoporthipnózist. A csoportpszichoterápia folyamán a csoporthipnózist nem tünetszembesítő konkrét gyógyító eszközként használták, hanem alkalmazásának célja a csoportstruktúra módosítása, a közös csoportnyelv és szimbólumrendszer markáns és gyors kialakítása, a csoporttagok kognitív kontrolljának fellazítása és a konfliktusok közös emócionális feldolgozása volt. A csoporthipnózisnak a csoportra gyakorclt hatását szociometriai vizsgálatokkal követték.

HUN 1984;37(09)

Ideggyógyászati Szemle

1983. JÚNIUS 01.

BESZÁMOLÓ USA-beli tanulmányút

DR VÁCZI Péter

Az Alabama állam Psychiatriai Társaság elnökének dr. Som. H. Daráén psychiater kolléga meghívásának tettem eleget hivatalos út formájában 1983. február 2—10-ig. Az utazás célja egy felsőfokú hipnózis tanfolyamon való részvétel, valamint Alabama állam három psychiatriai osztályának ill. intézetének megtekintése volt.

HUN 1983;36(06)

Ideggyógyászati Szemle

1950. SZEPTEMBER 09.

Egy fiziológus kirándulása a pszichiátria területére

I. P. Pavlov

Pavolov pszichiátriai tanulmányainak indító-oka. Az alvás és a hipnózis megnyilvánulásai pszichotikusoknál, különösen schizophréneknél, valamint alkoholmámorban. Magatartás a beteggel szemben.

HUN 1950;3(03)