Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2002. AUGUSZTUS 20.

A schizophrenia dopamin-diszregulációs hipotézisének vizsgálata képalkotó eljárásokkal

SZEKERES György, PÁVICS László, JANKA Zoltán

A schizophrenia tudományosan megalapozott biokémiai betegségkoncepciói közül a dopaminhipotézist dolgozták ki a legrészletesebben. A klasszikus, közvetett bizonyítékokon alapuló elképzelés a funkcionális képalkotó módszerek fejlődésével, a specifikus receptorjelölő ligandok megalkotásával, a dinamikus változások nyomon követésére alkalmas vizsgálati eljárások kifejlesztésével közvetlenül is tanulmányozhatóvá vált.

HUN 2002;55(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2002. AUGUSZTUS 20.

Parkinson-szindróma és kognitív zavarok

SZIRMAI Imre, KOVÁCS Tibor

Parkinson-betegségben szenvedők gondolkodási - elsősorban exekutív - műveletei a kórkép előrehaladásával romlanak. Károsodik a beszéd, a szóképzés, a munkamemória, a problémamegoldás, a tervezési készség és a flexibilitás. A gondolkodás zavarainak többsége a beszéd-, tartás-, egyensúly- és járászavarok súlyosságával arányos, és nem reagál DOPA-szubsztitúcióra.

HUN 2002;55(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2001. JANUÁR 01.

A fényterápia hatása a vizuális kontrasztérzékenységre szezonális affektív zavarban - előzetes eredmények

SZABÓ Zoltán, ANTAL Andrea, TOKAJI Zsolt, JANKA Zoltán, BENEDEK György

A téli depresszió kezelésében a fényterápia az első választandó eljárás. Hatásmechanizmusában biológiai tényezők szerepét hangsúlyozzák, utalva a téli depressziós betegeknél talált neurobiológiai eltérésekre.

HUN 2001;54(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

Posztszinaptikus D2-dopaminreceptorok megjelenítése 123 I-3-jod0-6-metoxibenzamin egyesfoton-emissziós komputertomográfiával

BORBÉLY Katalin

A Parkinson-szindróma diagnosztikájában a posztszinaptikus dopaminreceptorok megjelenítése hasznos, hiszen a posztszinaptikus dopaminreceptorok szerere kulcsfontosságú a dopaminerg terápiában. Megbízható dilterenciáldiagnosztikával számos beteg számára elkerülhetővé válna a hosszú távú hatástalan gyógyszerezés az ismert mellékhatásokkal.

HUN 1999;52(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1991. MÁJUS 01.

A negatív tünetekkel járó schizophreniák gyógyszeres terápiája

DR. MARTÉNYI Ferenc, DR. HARANGOZÓ Judit

A negatív tünetek befolyásolására számos pszichofarmakológiai kísérlet történt. A dopaminerg transzmissziót befolyásoló konvencionális neuroleptikumok a negatív tüneteket nem vagy kedvezőtlenül befolyásolják. A szelektív dopamin D-2 receptorblokkolók, így egyes szubsztituált benzamidok, alacsony dózistartományban hatékonyan csökkentik a negatív tüneteket, hasonlóan a Ca ++-csatorna és D-2 receptorblokkoló hatású szerekhez (difenil-butil-piperidinek).

HUN 1991;44(05)

Ideggyógyászati Szemle

1985. JÚLIUS 01.

A dopaminerg rendszer neuroendokrin vizsgálata akut schizophreniában

ARATÓ Mihály, ALFÖLDI Antal, MÓD László, PAPP Zsuzsa, BAGDY György, BROWN M. Gregory

A szerzők a centrális dopaminerg mechanizmusok feltételezett mutatóit - szérum prolactin, növekedési hormon és dopamin-B-hydroxyláz valamint 0,25 mg sc, apomorphin által kiváltott változásaik – vizsgálták 12 fiatal, férfi, gyógyszeres kezelésben soha nem részesült, akut schizophrénben. A schizophrének szignifikánsan alacsonyabb prolactin szinteket mutattak, mint az egészséges kontroll-személyek. A schizophrén csoportban nem mutatkozott konzekvens változás a DBH aktivitásban az apomorphin adását követően, szemben az egészséges csoporttal, ahol kisfokú, de szignifikáns DBH aktivitás fokozódást észleltek. 5 schizophrén beteg mutatta az 5 legnagyobb növekedési hormon választ az apomorphin hatására, a két csoport közötti különbség azonban nem volt szignifikáns.

HUN 1985;38(07)

Ideggyógyászati Szemle

1985. JANUÁR 01.

Beszámoló a firenzei pszichofarmakológiai világkongresszusról

VÁCZI Péter, FALUDI Gábor

1984. június 19--23. között tartották meg Firenzében a Collegium Internationale Neuro-Psychopharmacologicum 14. kongresszusát. Fő témája ezúttal a depresszió volt. Külön szekcióban foglalkoztak az Alzheimer és szenilis típúsú demenciák etiológiai és patogenetikai aspektusával, főleg ami az agy specifikus receptor-regulációját illeti. A dopaminerg rendszer és a psychotrop gyógyszerek kapcsolatának elektrofiziológiai vizsgálati lehetőségeiről is számos előadás hangzott el. A béta blokkolók fájdalomcsillapító, anxiolitikus, tremorcsökkentő fejfájásellenes hatásait külön symposium taglalta.

HUN 1985;38(01)

Ideggyógyászati Szemle

1983. NOVEMBER 01.

A neuroleptikus kezelés extrapyramidalis mellékhatásaira vonatkozó biokémiai vizsgálatok

DR PERÉNYI András, DR BÉLA Árpád, DR BAGDY György, DR PERÉNYI József, DR ARATÓ Mihály

Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kisszámú, TD-s és krónikus parkinsonismus tüneteit mutató betegcsoportok összehasonlítása során csak a liquor HV A szintekben mutatkozott egyértelmű eltérés. Adatunk arra utal, hogy az általánosan feltételezett receptor túlérzékenységen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a TD-ben feltételezett dopaminerg hiperaktivitás kialakulásában. Ez összhangban áll azokkal a véleményekkel, melyek szerint a TD patomechanizmusában különböző tényezők játszhatnak szerepet és nem tekinthető homogén egységnek

HUN 1983;36(11)

Ideggyógyászati Szemle

1983. JÚNIUS 01.

A Gilles de la Tourette szindrómáról

DR LIPCSEY Attila

A szerző egy 17 éves nőbetegnél kórismézett típusos tünetekkel (ticek jelentkezése, voealisatio, koprolalia) járó Gilles de la Tourette szindromás beteget ismertet. Ezt követően áttekinti a szindróma fontosabb jellemzőit, a lehetséges etiológiai faktorokat, a feltételezett biokémiai hátteret, a differenciáldiagnosztikai problémákat, végezetül a terápiás lehetőségeket. Beszámol szelektív dopaminerg blokkolóval (Tiapride) kapott jelentős terápiás eredményekről.

HUN 1983;36(06)

Ideggyógyászati Szemle

1982. AUGUSZTUS 01.

Csökkent szérum dopamin— β —hidroxiláz aktivitás paranoid schizopréniában

DR ARATÓ Mihály, DR BAGDY György, DR BLÜMEL Ferenc, DR PERÉNYI András, DR RIHMER Zoltán

A szerzők 134 paranoid schizophren beteg és 118 egészséges személy szérum dopamin — β — hydroxiláz aktivitását hasonlították össze. Sziginfikánsan csökkent dopamin — β — hidroxiláz aktivitás mutatkozott a schizophrenek csoportjában, ami nem hozható összefüggésbe a betegek idősebb korával, vagy a neuroleptikus kezeléssel. A csökkent, döntően genetikusán meghatározott szérum dopamin— β —hidroxiláz aktivitás összefüggésben állhat a hyperdopaminergiás patomechanizmussal.

HUN 1982;35(08)