Részletes keresés

Magyar Radiológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Sugárterápia

GYENES György

Az emlőmegtartó műtét után az egész emlőt magában foglaló besugárzás célja a műtéti terület közvetlen közelében esetleg visszamaradt vagy az emlő más részében elhelyezkedő, okkult daganatsejtek elpusztítása. Újabb vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a recidívák 65-100%-a ugyanabban a kvadránsban keletkezik, mint ahol az első daganatot észlelték. Ez az adat indított annak a kérdésnek felvetésére, hogy indokolt-e az egész emlőt besugározni.

HUN 2003;77(04)

Lege Artis Medicinae

2003. JÚNIUS 20.

A palliatív sugárkezelés indikációi

POLGÁR Csaba

A daganatos betegek körülbelül 70%-ánál - a komplex, multidiszciplináris kezelés részeként - sugárkezelésre is szükség van a betegség természetes lefolyása során. Sajnos, az esetek mintegy 40-50%-ában a betegség előrehaladott stádiuma vagy a kiújuló, disszeminálódó folyamat miatt nem számíthatunk gyógyulásra.

HUN 2003;13(05)

Magyar Radiológia

2003. ÁPRILIS 20.

Neuroblastomás csecsemők lokoregionális kezelése: a sugárterápia szerepe és a sugárhatás késői következményei

GYENES György

A neuroblastoma a leggyakoribb extracranialis daganat gyermekkorban, az első életévben diagnosztizált tumorok egyharmadát teszi ki. A kórkép kezelésében az utóbbi tíz év során a sugárterápia jelentős szerephez jutott; korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a primer daganatok eltávolítása után viszszamaradó mikro- vagy makroszkópos daganatmaradványok besugárzása javítja az eredményeket.

HUN 2003;77(02)

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁRCIUS 01.

A képfúzió szerepe stereotaxiás agyműtéteknél - különös tekintettel a gliomák szövetközi besugárzására

JULOW Jenő, MAJOR Tibor, PONGRÁCZ Ferenc, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, EMRI Miklós, MANGEL László, HÁVEL János, KISS Tibor, TRÓN Lajos, VÁRALLYAI György, SOLYMOSI Diana, NÉMETH György

A szerzők a képfúziós módszer alkalmazásának előnyeit ismertetik stereotaxiás agyműtéteknél, elsősorban agydaganatok szövetközi (interstitialis, brachytherapiás) besugárzása során.

HUN 2001;54(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Agydaganatok brachytherápiája (interstitialis irradiációja) CT-vezérelt stereotaxlás célzással beültetett 125 jódizotóppal

JULOW Jenő, MAJOR Tibor, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, HÁVEL János, KISS Tibor, SOMOGYI András, MANGEL László, NÉMETH György

A szerzők inoperábilis agydaganatok (gliomák) CT-vezérelt stereotaxiás célzással beültetett 125 jódizotóppal történő interstitialis besugárzásának módszerét és hazai alkalmazását írják le.

HUN 1999;52(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Supratentorialis lebenygliomák (astrocytoma, glioblastoma) reoperációja

ÁFRA Dénes, SIPOS László

A recidiv gliomák kezelésének egyik lehetősége a reoperáció. Intézetünkben az utóbbi 15 évben 109 lebenyglioma (astrocytoma, glioblastoma) reoperációját végeztük el. Anyagunkat az első műtétkor nyert szövettani diagnózis szerint, a módosított WHO-beosztás alapján csoportosítottuk. Ötven primer, „alacsony gradusú” vagy „ordinary astrocytoma”, 30 anaplasticus astrocytoma és 29 glioblastoma multiforme ismételt műtétére került sor. A 2-es gradusú astrocytomák posztoperatív besugárzása 9 esetben történt. Ezen betegek túlélése 5–15 hónap (medián 7 hónap) volt. A csak reoperáció után besugárzott 22 beteg reoperáció utáni túlélése kedvezőbbnek bizonyult a gyakori malignus átalakulás ellenére is. A medián túlélés 24 hónap volt, míg az egyedi túlélés 6–82 hónap között változott. Az anaplasticus astrocytomás betegek közül 24 beteg posztoperatív irradiációban részesült, 50-60 Gy dózisban. Hat beteg nem járult hozzá a sugárkezeléshez. A második műtét utáni túlélés szerényebbnek mutatkozott. 15 esetben 6 hónapnál rövidebb, míg a további 7 esetben 9–18 hónapig tartott, a medián érték 5,5 hónap volt. Az ismételt műtét után újabb besugárzásra nem kerülhetett sor, 4 beteg kemoterápiában részesült. Közülük egy jelenleg is él (közel 4 éve). A glioblastoma multiforme miatt reoperált 29 beteg közül 20 részesült posztoperatív besugárzásban. Re operáció után a medián túlélés 3 hónap volt, csak néhány beteg élt 6 hónapnál hosszabb ideig. A kemoterápia önmagában csak mérsékelt eredményt mutatott minden daganatcsoportban. A reoperáció eredményét szignifikánsan befolyásolta a daganat első szövettana. A posztoperatív szakban sugárkezelést nem kapott, csak a második műtét után besugárzott esetekben a túlélés sokszor jelentős volt, különösen a primer csoportban. Az első műtét után besugárzott malignus tumoros betegek reoperációja viszont legtöbbször csak rövidebb túlélést eredményezett.

HUN 1997;50(03-04)

Lege Artis Medicinae

1994. AUGUSZTUS 31.

Ischaemiás szívbetegség előfordulása korai emlőrákos betegekben 15-20 évvel az adjuváns sugárterápia után

GYENES Gábor

A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk az ischaemiás szívbetegség előfordulási gyakoriságát olyan panaszmentes betegekben, akik korai emlőrák miatt adjuváns sugárkezelést kaptak 15-20 évvel ezelőtt. Egy randomizált stockholmi emlőrákvizsgálat 37 túlélőjét vontuk be a tanulmányba. Húsz beteg pre-, vagy posztoperatív besugárzást kapott bal oldali emlőrákja miatt (vizsgálati csoport), míg a 17 kontroll jobb oldali sugár kezelésen esett át, vagy nem kapott besugárzást. Az eredeti tanulmányban a betegek a sugárterápiát randomizáltan kapták, vagy tangenciális boCo vagy elektronkezelés formájában. 99m Tc Sestamibi perfúziós szcintigráfiával kiegészített kerékpárergometriás EKG-vizsgálatot végeztünk, és számba vettük a betegek ischaemiás szív betegségére vonatkozó főbb rizikótényezőit is. Szignifikáns különbség volt a két csoport szcintigráfiás leletei között. A vizsgálati csoport 20 betege közül ötnél találtunk ischaemiás szívbetegségre utaló jelentős defektust, míg a kontrollcsoport egyik tagja sem mutatott ilyen jelet (p < 0,05). A tárgyalt technikával végzett adjuváns sugárkezelés szerepet játszhat az ischaemiás szívbetegség későbbi kialakulásában, ezért amennyire csak lehet, kerüljük el a szív besugárzását.

HUN 1994;4(08)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet alkalmazása agyi metasztázisok kezelésében

FEDORCSÁK Imre, HORVÁTH Ákos, KONTRA Gábor, SLOWIK Felicia, OSZTIE Éva

A CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet (radiosurgery) egy új terápiás eljárás a különböző intracranialis patológiás elváltozások kezelésében. Magyarországon 1991. július 1. óta működik a szerzők által konstruált sugársebészeti rendszer, melyet egy CT-kompatibilis stereotaxiás készülék és egy speciális kiegészítőkkel ellátott lineáris gyorsító (Neptun 10 P) alkot. Az első 20 hónapban 23 beteg 39 metasztázisát kezeltük stereotaxiás irradiációval. A besugárzást követő negyedik hónapban végzett kontroll CT-vizsgálatok során az esetek 82%-ában (19 beteg) teljes remissziót vagy jelentős méretcsökkenést tapasztaltunk, progressziót 9%-ban észleltünk (2 beteg), 9%-uknál (2 beteg) pedig nem változott a tumor mérete. A 26 hónapos követési idő alatt elvesztett 13 beteg közül csak kettő esetében volt neurológiai progresszió a halál oka. Eredményeink alátámasztják azt a megfigyelést, hogy ez a non invazív módszer igen eredményes ebben a betegségcsoportban, a beteg számára nem megterhelő és azokban az esetekben is nagy hatásfokkal alkalmazható, amikor sebészi megoldás nem jöhet szóba.

HUN 1994;47(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1993. NOVEMBER 20.

[Nagydózisú dibromdulcit, valamint dibromdulcit és BCNU hatása supratentorialis malignus gliomák posztoperatív kezelésében (pilot study)]

ÁFRA Dénes, MAYER Árpád, SÍPOS László

[A szerzők úgynevezett pilot study formájában vizsgálták nagydózisú Dibromdulcit (DBD), valamint DBD és BCNU kombináció hatását supratentorialis, anaplasztikus astrocytoma és glioblastoma posztoperatív kezelésében. Minden esetben a daganat kiterjedt eltávolítása történt. A műtét utáni besugárzás alatt 27 beteg kapott a korábbinál nagyobb adagban DBD-t, heti egyszeri 700 mg/m2 dózisban. Ezt követően 9 beteg részesült nagydózisú DBD monoterápiában, havonta egyszer 1400 mg/m-, míg további 13 beteg DBD (1000 mg/m2) és BCNU (150 mg/m^) kezelést kapott két egymást követő napon, ismételve 6-8 hetenként. Mindkét kemoterápiás kezelést jól tolerálták a betegek, toxicus szövődmény következtében egyikük sem halt meg. Egy beteg vérképzőrendszere szenvedett olyan súlyos károsodást az első DBD és BCNU dózis után, hogy a kezelést végleg meg kellett szüntetni, de a beteg állapota ezután teljesen rendeződött. A nagydózisú DBD monoterápia feltűnően aktívnak bizonyult glioblastomával szemben, míg nagyobb adagban adoh DBD és BCNU inkább az anaplasztikus astrocytomak kezelésében mutatott kifejezettebb hatást. Az eredmények egészében biztatóak, így indokoltnak tűnik további, kiterjedtebb vizsgálatok végzése további részletes információk nyerése céljából. ]

ENG 1993;46(11-12)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Az endodermalis pajzsmirigyrákok kezelése

ÉSIK Olga, NÉMETH György

A pajzsmirigydaganatok – viszonylagos ritkaságuk és alacsony morbiditásuk ellenére -- megkülönböztetett figyelmet érdemelnek különböző eredetük, változatos biológiai viselkedésük és kezelésük eltérő elvei miatt. A kivizsgálást követően a pajzsmirigy differenciált rákjai (papillaris és follicularis carcinoma) esetében a daganat anatómiai kiterjedésétől függő intra- vagy extracapsularistotális thyreoidectomia és a szelektív nyirokcsomó-dissectio a választandó sebészi beavatkozás. A posztoperatív időszakban a külső sugárkezelés és a radiojód terápia egymást kiegészítő alkalmazása általános gyakorlat. A külső sugárkezelés a lokális/regionális relapsust minden daganat esetében csökkenti. A radiojod alkalmazása csak a jódfelvevő tumoroknál befolyásolja a lokális/regionális kiújulást, illetve a távoli áttétek kialakulását. A betegek egész életükben TSH-szuppresszív dózisú tiroxin kezelésben részesülnek a recidiva csökkentése és a hormonpótlás érdekében. Az ismertetett kezelési gyakorlattal, a gondos betegkövetéssel és a szükség szerint alkalmazott ismételt terápiás beavatkozásokkal a betegség prognózisa jó, a túlélés évtizedekben mérhető. Anaplasticus carcinoma esetén az extracapsularis thyreoidectomia és a nyirokcsomó-dissectio után a külső sugárkezelés mindig indikált, a kemoterápia valamelyest tovább javítja a túlélési eredményeket. A hiányzó pajzsmirigyhormon pótlása érdekében gyógyszeres szubsztitúció szükséges. A kombinált kezeléssel még e rossz prognózisú daganat esetében is javuló túlélési eredményekre lehet számítani.

HUN 1992;2(05)