Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

A magzat agyának hemodinamikai adaptációja

JAKOBOVITS Ákos, HENDRIK Jörn

A szerzők 104, terminusban született magzat vérke­ringését tanulmányozták a világrajövetelük előtt. Összesen 254 alkalommal vizsgálták az arteria cerebri media és a köldökzsinór-arteriák véráramlási sebességének hullámformáit színes Doppler-szono­gráfiás készülékkel. 52 magzat a terhesség korának megfelelően fejlődött, az átlagos születési súly 3409,2 g volt, míg 52 magzat kisebb, 2272,1 g-os súllyal született. Szerzők az agy hemodinamikai adaptációját figyelték meg a lepényelégtelenség mi­att retardált magzatokban. A kontrollokhoz viszonyít­va placentainsuHicientia eseteiben a köldökzsinór­ arteria véráramlása akadályozott volt, amit a na­gyobb indexértékek jeleztek. Ezzel egyidejűleg az arteria cerebri media indexei csökkentek, utalva a véráramlás javulására. A normálisan fejlett magza­tok és a lepényelégtelenség miatt retardáltak arteria cerebri media indexei közül csak a szisztole/diasz­tole hányados, a köldökzsinór-arteriának pedig a pulzatilitási indexe és a szisztole/diasztole hányadosa különbözött szignifikánsan. Szembetűnőbb lett a különbség a lepényelégtelenség okozta retardált és a normálisan fejlett magzatok kö­zött, amikor az arteria cerebri media/arteria umbili­calis indexeinek hányadosát hasonlították össze. A retardáltak mindhárom indexértékének hányadosa a normálisan fejlett magzatokétól szignifikánsan kisebb (pulzatilitási index 1,03 versus 1,60; rezisztenciain­ dex 0,84 versus 1,19 ; szisztole/diasztole hányados 1,01 versus 2,02) volt. Az egyéb okok miatt kis súlyú magzatok arteria cerebri media/arteria umbilicalis indexeinek hányadosai a kontrollokéhoz voltak hasonlók. Az agy hemodinamikai adaptációját a vérellátás elégtelensége váltotta ki, és ennek következmé­nye volt a retardált növekedés. Azon kis súlyú mag­zatok esetében, akiknél a vérellátás csökkenését nem tapasztaltuk, az agy keringési adaptációja hiányzott.

HUN 1996;49(09-10)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

A pszichoterápiás osztály rendszere

BLÜMEL Ferenc

A pszichoterápiás osztály mint rendszer problémái a pszichoterápiás megközelítések sorában önálló terápiás formaként külön feldolgozást érdemelnek. Több megközelítés ötvöződéseként alakult ki az osztályos pszichoterápia integrált koncepciója, amely segítségével a mélylélektani és szociálpszichológiai betegség és terápia elméletek adaptációjával terapeuta csoport (team) végez pszichoterápiás munkát páciens csoporttal különböző terápiás formák rendszerbe illesztésével. A rend szer terápiás működésének feltétele a pszichoterápiás osztály reális és terápiás terei folyamatainak integrációja a nagycsoportokon és a team megbeszéléseken. Az osztályos pszichoterápiára az átlagos pszichoterápiás ellátási problémáktól eltérő terápiás feladatok megoldásakor van szükség, valamint egyetlen formája az átfogó, mély pszichoterápiás klinikai gyakorlat szerzésének.

HUN 1992;2(10)

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

A mellékvesekéreg aktivitása és a DST összefüggései a pánikbetegek elektrodermálisan különböző alcsoportjaiban

KOPP Mária, ARATÓ Mihály, MAGYAR István, BUZA Kristóf

A stressz és az azzal járó pszichofiziológiai jelenségek fogalmának kialakulása óta (Selye, 1976) a kortikoszteroidok és a katecholaminok szerepét az adaptációs folyamatokban alapvetőnek tartjuk.

HUN 1990;43(10)

Ideggyógyászati Szemle

1990. SZEPTEMBER 01.

Agorafóbiás személyek kezelésében használatos viselkedésterápiás segédeszköz ismertetése és hazai adaptációjával kapcsolatos tapasztalatok

DR KÁLLAI János

Az elmúlt évtizedben a kognitív és viselkedésterápiák területén mutatkozó robbanásszerű fejlődés nagymértékben gyarapította az új pszichoterápiás módszerek számát. Ezen új módszerek közé tartozik a bemutatandó mindennapi élethelyzetekben végzett gyakorlatokra alapozott (home-based treatment) viselkedésterápiás segédeszköz, mely az agorafóbiások pszichoterápiája során hatékony kiegészítő terápiás módszer.

HUN 1990;43(09)

Ideggyógyászati Szemle

1988. DECEMBER 01.

Az alvás cirkadián szerveződésének szerepe a hagyományostól tartósan eltérő alvás—ébrenlét ritmushoz való alkalmazkodásban

DR KÖVES Péter

A szerző különböző többműszakos munkakörökben és nappal, egy műszakban dolgozó személyeket vizsgált, hogy az alvás cirkadián szerveződésének a nem hagyományos alvás—ébrenlét ritmushoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét tanulmányozza. Eredményei arra utalnak, hogy ebben a vonatkozásban az alvás—ébrenlét cirkadián szerveződésének típusai közül annak plaszticitása (flexibilitása, rigiditása) játssza a vezető szerepet, és meghatározó jelentőségű az egymástól eltérő feltételeket támasztó, többműszakos műszakformák, valamint az éjszakás műszakok iránti tűrőképesség terén is. A flexibilis, illetve rigid cirkadián alvásszerveződéssel jellemzett személyek testhőmérséklet-görbéje és alvásregenerációs készsége szignifikánsan eltér egymástól. E jelenségnek a lényegesen különböző adaptációs képességgel való kapcsolatát szerző az alvás—ébrenlét ritmus multifaktorális elmélete alapján értelmezi.

HUN 1988;41(12)

Ideggyógyászati Szemle

1988. SZEPTEMBER 01.

Pozitív és negatív tünetek krónikus schizophren betegeknél

DR BARTKÓ György, DR ZÁDOR György, DR HORVÁTH szabolcs, DR ARATÓ Mihály, DR FRECSKA Ede

A szerzők 76 krónikus schizophren betegnél vizsgálták a pozitív és negatív tünetek, illetve szindrómák prevalenciáját egymással, valamint szociodemográfiai, klinikai, neurológiai és biokémiai tényezőkkel való összefüggéseiket. A betegek több mint egyharmadának legalább 1 súlyos pozitív, kétharmadának legalább 1 súlyos negatív tünete volt és alig egyötödüknél észleltek intellektuális funkciózavart. 13 betegnél pozitív, 41-nél negatív szindrómát állapítottak meg. A pozitív és a negatív tünetek egymással nem függtek össze. A depressziós tünetek nem korreláltak a negatív tünetekkel. A pozitív tünetek az alacsony DBH aktivitással, a negatív tünetek a hospitalizációk időtartamával, a premorbid adaptációzavarral és a tardiv dyskinesiával függtek össze. Az életkor mindkét tünetcsoporttal, de ellentétesen korrelált. A negatív tünetek és az intellektuális deficit között feltételezett összefüggést egyértelműen nem sikerült igazolni. Az eredmények némi támpontot nyújtanak a pozitív és negatív tünetek alapján történő osztályozás érvényességéhez és használhatóságához.

HUN 1988;41(09)

Ideggyógyászati Szemle

1986. MÁJUS 01.

Agorafóbiás és pánikneurotikus betegek légzési kontroll kezelése

KOPP Mária, MIHÁLY Katalin, TRINGER Katalin, VADÁSZ Péter

Pánikszindróma és pánikrohamokkal járó agorafóbia Salkovskis és Clark (1984) által leírt kognitív-viselkedésterápiás kezelésének hazai adaptációjáról számolunk be, tizennégy beteg kezelése alapján. A hathetes kezelési periódus alatt a betegek pánikrohamainak száma és intenzitása, szubjektív állapotukat tükröző szorongási szintje jelentősen csökkent. A kezelés kezdetén kóros légzési minta jellemezte a betegcsoportot, a kezelés során a vegetatív paraméterek változása jól követhető. A diagnosztikai vizsgálathoz lefordított kérdőívek közül a Szorongás és pánikroham napló a kezelés hatásának követésére jó mérőeszköznek tűnik, a Hiperventillációs tünetlista és a Marks- és Mathews-féle félelmi kérdőív a betegek csoportba sorolásának lehet hasznos segédeszköze.

HUN 1986;39(05)

Ideggyógyászati Szemle

1985. OKTÓBER 01.

A kórkimenetel differenciált prediktív validálása endogén pszichózisokban

PETHŐ Bertalan, KELEMEN András, TOLNA Judit, KARCZAG István, BORNEMISZA Eszter, BITTER István

Az endogén pszichózisok (n=228) kontrollált követéses katamnesztikus (follow through) vizsgálatának (,,Budapest 2000”) keretében a prediktív tényezőket öt katamnesztikus faktor (közöttük egy tisztán szociális adaptációzavarokat képviselő faktor) viszonylatában mértük fel az egész beteg-populációban, majd különböző osztályozások szerint differenciáltan. Megállapítottuk, hogy némelyik tényező prediktív szerepe ellentétesen alakul különböző kórkimeneteli dimenziók mentén, sok tényező prediktív jelentősége pedig nozo, ill. csoportspecifikusan alakul, a teljes betegpopulációban mutatkozó prediktív jelentőséggel gyakran ellentétesen, vagy ezt gazdagítva. Elméleti és gyakorlati jelentősége miatt kiemeljük a pszichózissal, ill. kóros személyiséggel való terheltség differenciális prediktív jelentőségét, az ES-kezelések csekély, de kedvező prediktív jelentőségét; a tartós neuroleptikus terápia tébolyképződést csökkentő, viszont gátoltságot és depresszivitást fokozó szerepét és a bipoláris I típusú kórlefolyás nagy és differenciális prediktív jelentőségét. Az index-pszichózis szindrómái gyakran perzisztálnak, nem ritkán azonban poláris váltást előlegeznek különböző csoportok vonatkozásában. A kórkimeneteli dimenziók különböző betegség-kategóriákon belül változó prediktív összefüggéshálózatát út-elemzések alapján rajzoltuk meg.

HUN 1985;38(10)

Ideggyógyászati Szemle

1985. MÁJUS 01.

A pszichiátriai betegségek homokóra-modellje az endogén pszichózisok példáján bemutatva

PETHŐ Bertalan

Jaspers koncepciójából kiindulva a szerző korábban a betegségegységek fogalmi kontinuuma szerinti orientálódást javasolta. Ennek a lineáris betegség modellnek megfelelő fogalmi kontinuum mentén – ami nem a betegség és a normalitás közötti kontinuumot jelenti – a pszichopatológiai szindróma meghatározott időtartamú kórlefolyással (kis betegség-egység), ill. etiopatogenezissel (etiopatogenetikai-szindromatológiai betegegység) bővülve építhető tovább, egészen a teljes betegségegységig (azonos etiológia, patogenezis, szindróma, kórlefolyás, kórkimenetel, végállapot és szomatikus lelet). A kórkimenetel pszichopatológiai és szociális adaptációzavarokat jelző változói empirikus vizsgálatok szerint relatíve antagonista nyílt rendszert képeznek. Ebből a leletből kiindulva és a multiaxiális osztályozások koncepcióit felhasználva, dolgozta ki a szerző a lineáris betegségmodell továbbfejlesztéseként az ún. homokóra-modellt, ami tükrözi az élettörténet és a kórtörténet összeszövődését, egyszersmind jól tesztelhető hipotézisek kidolgozására és egyfelől a biológiai, másfelől a szociálpszichiátriai szemlélet szintézisének munkálására ad lehetőséget.

HUN 1985;38(05)

Ideggyógyászati Szemle

1966. SZEPTEMBER 01.

Adatok a levomepromazin (Tisercin) pszihiátriai alkalmazásához

BÖSZÖRMÉNYI Zoltán, SOLTI Gyöngyi

Szerzők 900 beteg kúraszerű LPZ-kezelése kapcsán a szer pszihiátriai alkalmaz hatóságáról, a hatására bekövetkező pszihopatológiai változásokról és kombinált kezeléseik (LPZ+neuroleptikum, LPZ+antidepresszáns) eredményeiről, valamint az észlelhető mellékhatásokról számolnak be. A LPZ igen jelentős anxiolitikus, kezdeti pszihoszedatium adjuváns- antidepresszáns, anal getikus, illetve az adaptációt elősegítő hatásáról meggyőződtek. A kezelések menetére vonatkozóan példákat említenek. Összefoglalóan ismertetik az ide vágó farmakológiai, fiziológiai, illetve klinikai irodalom egyes eredményeit is.

HUN 1966;19(09)