Ideggyógyászati Szemle - 1990;43(10)

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

A mentálhigiénés szolgálat alternatív modellje - a Nap utcai modell

CÉZY Anna, DR SIMON Lajos

A legutóbbi évtizedben a pszichiátria harmadik forradalmi átalakulásának lehetünk tanúi. Az első forradalmi átalakulást az jelentette az elmebetegek ellátásában, hogy a tébolydákból kórházi osztályokat alakítottak ki. A második nagy fordulat a zárt ajtók kinyitása, az ún. open door rendszer megvalósítása volt.

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

A módosított Mini Mental State vizsgálat

DR TARISKA Péter, DR KISS Éva

Századunk során az átlagéletkor közel kétszeresére nőtt. Az életkor előrehaladtával nő a dementia-syndromában szenvedők aránya. E tünetcsoport felé az elmúlt években fokozott figyelem fordult.

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

A mellékvesekéreg aktivitása és a DST összefüggései a pánikbetegek elektrodermálisan különböző alcsoportjaiban

KOPP Mária, ARATÓ Mihály, MAGYAR István, BUZA Kristóf

A stressz és az azzal járó pszichofiziológiai jelenségek fogalmának kialakulása óta (Selye, 1976) a kortikoszteroidok és a katecholaminok szerepét az adaptációs folyamatokban alapvetőnek tartjuk.

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

Generalizált szorongó betegek, pánikbetegek és kontrollszemélyek összehasonlító vizsgálata: pszichodiagnosztikai jellemzők és agyi Iateralitás

KOPP Mária

A kóros, krónikus szorongás jelentkezhet pánikbetegség formájában , ami gyakori, váratlan szorongásos rohamokkal jár, vagy generalizált szorongásos betegség formájában, melyben a szorongás többé-kevésbé folyamatosan fennáll (Hoehn-Saric, McLeod, 1988). Bár a DSM-IIL alapján meghatározott diagnosztikai kategóriák jelentősen átfedhetik egymást a szorongásos szindrómák esetében (Sheehan és Sheehan, 1982), számos vizsgálat arra utal, hogy a pánikbetegség pszichofiziológiai mérések segítségével és kérdőíves módszerekkel elkülönítő az intenzív generalizált szorongás szindrómától (Barlow, 1988). A pánikbetegség egyediségét a hirtelen szorongásfokozódás és ennek váratlan jellege adja (Barlow, 1988).

Ideggyógyászati Szemle

1990. OKTÓBER 01.

A transzkraniális és perifériás mágneses ingerlés klinikai jelentősége

DR CSÉCSEI György, DR SZÉKELY György, DR BERECZ György, KISS Tamás, HORVÁTH andrea

A szerzők a központi és környéki idegrendszer mágneses impulzussal történő ingerlésének a lehetőségeit írják le. Röviden ismertetik az eljárás fizikai-fiziológiai lényegét, majd összefoglalóan értékelik saját ingerléseik tapasztalatait. A módszer legnagyobb előnye az elektromos ingerléssel szemben a fájdalommentesség. Jól alkalmazható mélyen fekvő idegrendszeri struktúrák ingerlésére, de gipszen, kötésen keresztül, műtét közben, és minden olyan esetben, amikor az idegi képletekkel közvetlen elektromos kontaktus kialakítására nincs lehetőség.