Ideggyógyászati Szemle

Agorafóbiás és pánikneurotikus betegek légzési kontroll kezelése

KOPP Mária1, MIHÁLY Katalin1, TRINGER Katalin1, VADÁSZ Péter1

1986. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1986;39(05)

Pánikszindróma és pánikrohamokkal járó agorafóbia Salkovskis és Clark (1984) által leírt kognitív-viselkedésterápiás kezelésének hazai adaptációjáról számolunk be, tizennégy beteg kezelése alapján. A hathetes kezelési periódus alatt a betegek pánikrohamainak száma és intenzitása, szubjektív állapotukat tükröző szorongási szintje jelentősen csökkent. A kezelés kezdetén kóros légzési minta jellemezte a betegcsoportot, a kezelés során a vegetatív paraméterek változása jól követhető. A diagnosztikai vizsgálathoz lefordított kérdőívek közül a Szorongás és pánikroham napló a kezelés hatásának követésére jó mérőeszköznek tűnik, a Hiperventillációs tünetlista és a Marks- és Mathews-féle félelmi kérdőív a betegek csoportba sorolásának lehet hasznos segédeszköze.

AFFILIÁCIÓK

  1. SOTE Pszichiátriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A cikloid pszichózis függetlensége a skizofréniától és az affektív pszichózis]

CARLO Perris

[Rövid áttekintést adunk a cikloid pszichotikus zavarok szkizofrén és mániás-depressziós zavaroktól való függetlenségét alátámasztó bizonyítékokról. A különböző területekről származó, egybecsengő eredmények alátámasztják azt a nézetet, hogy a cikloid pszichózis fogalma egyfajta vakfoltot jelentett a skizofrénia és a bipoláris mániás-depresszív pszichózis jelenlegi felfogásába nem illeszkedő pszichotikus állapotok helyes azonosítására irányuló megoldáskeresés során. A cikloid pszichózisnak a skizoaffektív pszichózissal való azonosításától és annak veszélyétől is óva intünk, hogy az előbbi követi az utóbbi fogalom nosológiai bizonytalanságait. ]

Ideggyógyászati Szemle

Agyi aneurysmák műtéti eredményei

OROSZ Éva, VAJDA János, JUHÁSZ János, SLOWIK Felicia

A szerzők az Országos Idegsebészeti Intézet 8 éves (1977—1984) agyi aneurysma miatt operált betegeinek anyagát értékelik számítógépes feldolgozás alapján. A 894 műtét összmortalitása 15%. Vizsgálták a betegek korának, nemének, műtét előtti állapotának, az aneurysma lokalizációjának, a vérzés és műtét közt eltelt időnek és a műtéti komplikációknak, valamint az angiográfián észlelhető spasmusnak a szerepét az eredmények alakulásában és értékelték a meghalt betegek sectiós leletét. Külön figyelmet fordítottak a késői ischaémiás szövődmények értékelésére. A műtéti eredmények szempontjából legfontosabb tényezőnek a beteg műtét előtti állapota és a műtét megfelelő időzítése látszik.

Ideggyógyászati Szemle

Aseptikus sinus thrombosisok túlnyomóan jóindulatú kórlefolyással

SÁTORI Mária, GÁCS Gyula

A szerzők egy idegosztály 2 éves anyagában 1390 beteg között 7 sinus thrombosisos esetet kórisméztek, akik közül csak 1 beteg halt meg. A betegek jelentős részénél kimutatható volt a thrombosishoz vezető véralvadási zavar. A szerzők megkísérlik felvázolni azokat a tünetcsoportokat, és szokatlan tünetkapcsolódásokat, melyek hátterében a jóindulatúan lefolyó sinus thrombosisok gyaníthatók. Valószínűsítik, hogy a különböző véralvadási zavarok következtében létrejövő fatalis sinus thrombosisokat figyelmeztető, enyhe lefolyású attackok előzhetik meg az ischaemiás történéseket előre jelző TIA-khoz hasonlóan.

Ideggyógyászati Szemle

A dexamethason szupressziós teszt a pszichiátriai gyakorlatban

SZÁDÓCZKY Erika, ARATÓ Mihály, RIHMER Zoltán, MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet

A szerzők 186, a DSM III. kritériumrendszere alapján diagnosztizált, nyílt pszichiátriai osztályon kezelt betegnél vizsgálták a diagnosztikus kategóriák szerinti dexamethason szupressziós teszt eredményeket. A teszt szenzitivitását viszonylag magasnak (61%), specificitását azonban meglehetősen alacsonynak (64%) találták Major depresszió vonatkozásában. Dysthymiás és pánik betegek csoportjában észleltek az egészséges egyéneknél közöltet meghaladó kóros teszteredményt. Feltételezik e két kategória szoros kapcsolatát a major affektív betegségekhez.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.