Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. JANUÁR 21.

Szövődményes gyulladásos bélbetegség diagnosztikája

SZILVÁS Ágnes, SZÉKELY György, TARJÁN Zoltán, FORNET Béla

A Crohn-betegség legfontosabb hasi szövõdményei a stricturák, fistulák és abscessusok. A perianalis szövõdmények a Crohn-betegek közel 90%-ánál fordulnak elõ. Crohn-betegségben a fistulák és abscessusok diagnosztizálására a legszenzitívebb módszerek az endorectalis ultrahangvizsgálat (EUS) és a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI). Az endoszkópos ultrahangvizsgálat megváltoztathatja a klinikai kezelést a különbözõ anorectalis állapotokban.

HUN 2004;14(01)

Lege Artis Medicinae

2003. OKTÓBER 20.

Agresszív stratégia az infektív endocarditis diagnosztikájában és kezelésében

LENGYEL Mária

Az infektív endocarditis kezelés nélkül halálos betegség, prognózisa a ma rendelkezésre álló diagnosztikus és terápiás lehetőségek ellenére is igen kedvezőtlen. Az első lépés a korán felmerülő klinikai gyanú, ez az új diagnosztikus kritériumok segítségével erősíthető meg.

HUN 2003;13(07)

Magyar Radiológia

2002. ÁPRILIS 20.

Ileust okozó, szokatlan lokalizációjú rekeszsérv

ERDŐSI Éva, MÉSZÁROS Anikó, GREXA Erzsébet

A szerzők egy 21 éves nőbeteg magas ileust okozó, nem típusos lokalizációjú rekeszsérvének esetét ismertetik.

HUN 2002;76(02)

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

Térfoglaló agyi Toxoplasma-tályog primer manifesztáció HIV-fertőzésben

VASTAGH Ildikó, JELENCSIK Ilona, BARSI Péter, BÁLIT Katalin, FEDORCSÁK Imre, SZLÁVIK János, KOVÁCS Gábor Géza, SZIRMAI Imre

A humán immundeficiencia vírus (HIV) -fertőzések terjedésével a toxoplasmosis által okozott intracerebralis laCsiók száma növekedett. Az Egyesült Államokban az AIDS-betegek 3-10%­-ában alakul ki toxoplasmaencephalitis (TE).

HUN 1999;52(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1998. NOVEMBER 01.

Beszámoló a Nyugat-Pannon Neurológiai Konzultációs Fórumról

GARZULY Ferenc, GYENES Éva, BARTI Péterné

Az orvosi szekción közel 70 orvos vett részt. Az esetkonzultáció primer idegrendszeri lymphomákkal kezdődött. Győrből egy, Zalaegerszegről öt betegről számoltak be.

HUN 1998;51(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Szérum C-reaktív-protein meghatározása a központi indegrendszer betegségeiben

PINTÉR Erzsébet, KÁLI Gábor, VUKMIROVITS György, NIKOLOVA Radka, YOUSEF M. Gassar, GYARMATI Éva

Neuroinfekció gyanújával vagy egyéb betegségek központi idegrendszeri tünetei miatt kezelt 186 betegnél végeztünk kvantitatív C-reaktív-protein meghatározást. Az esetek között 102 meningitis purulenta, 5 abscessus cerebri, 2 meningitis basilaris, 1 meningitis cryptococcica, 11 sepsis, 22 encephalitis, 5 encephalopathia, 22 autoimmun idegrendszeri betegség, 12 nem gyulladásos eredetű idegrendszeri betegség és 4 tumor cerebri szerepelt. A legmagasabb C-reaktív-protein értékeket az abscessus cerebrinél (250,8 +/-64,2 mg/l), a sepsisnél (221 +/- 16,4 mg/l) és a purulens meningitisnél (153 +/- 94,59 mg/l) mértük. A vírusfertőzések csak mérsékelt emelkedettséget okoztak (36,8 +/- 36 mg/l). A nem gyulladásos eredetű és az autoimmun idegrendszeri betegségekben a normál tartományban találtuk (4,0 +/- 1,5 mg/l, illetve 10,0 +/- 18,5 mg/l). A C-reaktiv-protein-szint jól mutatta mind a lokális, mind a szisztémás reakciókat, ezért hasznos kiegészítő vizsgálatnak tartjuk a központi idegrendszeri betegségek fertőzéses szövődményeinek kórismézésében és a terápia eredményességének ellenőrzésében.

HUN 1994;47(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1978. JÚNIUS 01.

Gerincvelőtályog gyermekkorban

DR. FÉNYES György, DR. DÓCZI Tamás, DR. TARJÁNYI János

A szerzők gyermekkorban előforduló gerincvelőtályog esetét ismertetik. Az irodalomban jól ismert krónikus tályoggal szemben, amely intramedullaris tumor tüneteit szokta okozni, ez esetben az abscessust meningitis előzte meg, vagy maga az abscessus vezetett meningitishez. Feltételezhetően a tályog metastatikus volt, de a primer góc ismeretlen maradt. A tályog teljes eltávolítása után a gyermek neurológiai maradványtünet nélkül gyógyult.

HUN 1978;31(06)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)