Részletes keresés

Magyar Radiológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Pyeloureteralis stenosis miatt operált csecsemők hosszú távú követése ultrahang- és izotópvizsgálatokkal

KIS Éva, NYITRAI Anna, VÁRKONYI Ildikó, BÁRTFAI Katalin, GYÖRKE Tamás, MÁTTYUS István, VEREBÉLY Tibor

A szerzők pyeloplasticán átesett csecsemők posztoperatív követése során azt vizsgálták, hogy változott- e az operált vese morfológiai képe és működése, továbbá hogy észlelhető-e obstrukció.

HUN 2003;77(04)

Magyar Immunológia

2003. ÁPRILIS 20.

A 70 kDa-os hõsokkfehérje molekuláris biológiája és egyes immunológiai folyamatokban játszott szerepe

KOCSIS Judit, FÜST György, PROHÁSZKA Zoltán

A hõsokkfehérjék vagy stresszfehérjék védõfunkcióik révén alapvetõ szerepet töltenek be a sejt túlélésében. Nagymértékben konzervatív szerkezetüknek köszönhetõen ideális hírvivõi a sejt stresszválaszának.

HUN 2003;2(02)

Ideggyógyászati Szemle

2003. FEBRUÁR 20.

A motoros kiváltott válasz vizsgálat szerepe a cervicalis spondylosishoz társuló myelopathia diagnosztikájában

SIMÓ Magdolna, ARÁNYI Zsuzsanna

A transcranialis mágneses ingerléssel kiváltott motoros válasz vizsgálat (MEP) az egyetlen vizsgálóeljárás, amellyel a corticospinalis pálya funkciója megítélhető. A cervicalis spondylosishoz társuló myelopathia lehet tünetmentes, illetve - különösen a kezdeti stádiumban - a tünetek nem specifikusak. Mindez az elektrofiziológiai vizsgálatok fontosságát hangsúlyozza. A szerzők célkitűzése a MEP-vizsgálat érzékenységének meghatározása volt a cervicalis spondylosis okozta myelopathia diagnosztikájában.

HUN 2003;56(01-02)

Lege Artis Medicinae

2002. MÁJUS 20.

Az ozmoreguláció vizsgálatának helye a modern orvosi gyakorlatban

BODA Domokos

Az ozmoreguláció törvényeinek tanulmányozása három területen elért haladás révén vált időszerűvé.

HUN 2002;12(05)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

Az emberi hippocampus születés utáni morfológiai fejlődése

SERESS László

Jean Piaget elmélete szerint az ember kognitív fejlődése több lépésben megy végbe. Az első lépcső az úgynevezett szenzorimotoros periódus, amely a születés utáni első két évre jellemző. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a normális emléknyom rögzítéséhez érett és sértetlen hippocampus szükséges a kísérleti állatoknál és az embernél egyaránt. Az emberi hippocampus morfológiai fejlődését vizsgálva összehasonlítjuk azt az intellektuális fejlődés gyermekkori stádiumaival. Eredményeink szerint a neuronok képződése mintegy 16-18 héttel a születés előtt fejeződik be az emberi Ammon-szarvban. A gyrusden tatusban kis arányú (1%-nál kevesebb) szemcse sejtképződés figyelhető meg az újszülöttkorban, egyéb neuronok osztódása nem észlelhető. Az első hat hónap során az éretlen szemcsesejtek a hiluson keresztül vándorolnak a szemcsesejtek rétegébe. A neuronok fénymikroszkópos morfológiája alapján állítható, hogy a szemcsesejtek és célsejtjeik között a szinaptikus kapcsolat nem alakul ki a születés idejére. Amennyiben kísérleti állatokban meggátoljuk ezeknek a szinaptikus kapcsolatoknak a létrejöttét, a hippocampalis funkció tartósan károsodik. Ezek a kapcsolatok a harmadik életévre alakulnak ki; emiatt feltételezhető, hogy az újszülöttekben az emléknyomok rögzítésének alapvető neuronalis körei létezhetnek ugyan, de a memória rögzítésében fontos szerepet játszó hippocampalis neuronalis körök jelentős változásokon mennek keresztül az újszülöttkor és a késői gyermekkor között. Feltételezzük, hogy ennek következménye a tartós emléknyomok hiánya a csecsemőkorból. Ugyancsak feltételezzük, hogy a kognitív fejlődés morfológiai alapja többek között a hippocampus születés utáni fejlődése.

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Kamrai ritmuszavarok balkamrafunkció és kamrai utópotenciál összefüggése és követése myocardialis infarctus után

LÁSZLÓ Zoltán, KEMPLER Pál, JÁNOSKUTI Lívia, KELTAI Katalin, FENYVESI Tamás

A postinfarctusos ritmuszavarok és a bal kamrai funkcióromlás prognosztikus jelentősége ismert. Munkánkban a kamrai utópotenciál prediktív szerepét vizsgáltuk e két tényező vonatkozásában. Harminckilenc betegben vizsgáltuk akut myocardialis infarctus után átlagosan 16,3 + 17,7 nappal, majd 16,3 + 8,9 hónappal a kamrai utópotenciál, balkamrafunkció és a kamrai ritmuszavarok összefüggését. Az utópotenciált a nagy frekvenciájú, alacsony amplitúdójú utópotenciál-tartam (HFLA), az effektív feszültség (RMS) és a szűrt QRS-tartam (QRS) alapján határoztuk meg. A ritmuszavar-analízis Holter-monitorozással, illetve online aritmia monitorral történt. A balkamrafunkciót (BKF) a 2D-echokardiográfia paramétereiből számolt ejekciós frakció (EF) alapján ítéltük meg. A betegeket először balkamrafunkciójuk alapján két csoportba soroltuk: 1. csoport - jó BKF: EF > 40%; illetve 2. csoport – rossz BKF: EF < 40%. Ekkor nem volt szignifikáns különbség (NS) sem a betegek kora (63 versus 58 év, NS), sem utópotenciál-paramétereik között (HFLA: 34 versus 34 ms, NS; RMS: 43 versus 38 uV, NS; QRS: 109 versus 114 ms, NS). A betegeket az észlelt kamrai ritmuszavarok jelenléte alapján ugyancsak két csoportba osztottuk. A. csoport - volt kamrai ritmuszavar; illetve B. csoport – nem volt kamrai ritmuszavar. Nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek kora (65 versus 60 év, NS) és balkamra funkciója (EF: 44 versus 50%, NS) között, viszont a mért három utópotenciál-paraméter mindegyike szignifikánsan különbözött (HFLA: 43 versus 31 ms, p<0,01; RMS: 24 versus 47 uV, p<0,05; QRS: 121 versus 106 ms, p<0,01). Fentiek alapján az utópotenciál kialakulása és a kamrai ritmuszavarok előfordulása összefüggést mutat, így alkalmas lehet ezen ritmuszavarok prognosztizálására. Az utópontenciál megjelenése független a bal kamra funkciójától.

HUN 1994;4(03)

Ideggyógyászati Szemle

1989. JÚNIUS 01.

A számítógépes rétegvizsgálat (CT) szerepe a szűk lumbális spinális csatorna diagnosztikájában

DR. PATAY Zoltán, DR. BERKY Mihály

A lumbális intraspinális térség morfológiája nem túl változatos. Egyes jellemző paraméterei azonban már viszonylag széles határok között mozoghatnak. A klinikai szempontból nem különösebben jelentős tág, illetve átlagos tágasságú lumbális gerinccsatorna mellett, az úgynevezett „szűk lumbális spinális csatorna" és szindrómája - elsősorban Verbiest úttörő munkássága nyomán [12] ma már jól definiált kliniko-radiológiai entitás.

HUN 1989;42(06)

Ideggyógyászati Szemle

1986. ÁPRILIS 01.

[A neuroleptikumok optimális adagolása a kézírás extrapiramidális finommotoros készségeinek elektronikus mérése segítségével (NSI-HAASE)]

J. Haase

[Az 1950-es évek elején a Bonni Egyetem Pszichológiai Intézetének kutatási megbízása arra késztetett, hogy a bonni Egyetemi Neurológiai Klinika akkori asszisztens orvosaként még a neuroleptikumok bevezetése előtt vizsgáljam a Parkinson-kóros betegek hajtása és motoros funkciója közötti kapcsolatot. Ez egy különös véletlen volt, amely egy életre elkötelezett, mint hamarosan kiderült.]

ENG 1986;39(04)

Ideggyógyászati Szemle

1985. SZEPTEMBER 01.

Az emberi agykéreg kisméretű (miliary) ischemiás gócainak vascularis morfológiája*

DR. MÉREI F. Tibor, DR. GALLYAS Ferenc

A szerzők az agyi érrendszer morfológiai jellegzetességének összehasonlítása alapján úgy vélik, hogy egy kétoldali carotis interna elzáródásos betegük legkülönbözőbb korú kisméretű kérgi ischemiás góca,i a véráramlásnak a helyi keringésszabályozás zavara miatt fellépő térbeli és időbeli egyenlőtlensége következtében alakultak ki; nem pedig az agykéreg arteriáinak emboliás, gyulladásos vagy egyéb eredete útján, amire hasonló esetek kapcsán korábbi közlemények következtettek. Lehetségesnek tartják azt is. hogy az ilyen gócok kialakulásában szerepet játszik a bennük található capillarisok átmérőjének jelentős csökkenése is.

HUN 1985;38(09)

Ideggyógyászati Szemle

1954. MÁJUS 03.

A seniummal együttjáró idegrendszeri szövettani elváltozásról

HORÁNYI Béla

1. Az agyvelő senilis atrophiájának foka rendszerint nem áll arányban sem a korral, sem a szellemi és egyéb teljesítménynek fokával. 2. A senium nem hoz létre minőségileg új szövettani elváltozásokat. 3. Az úgynevezett kopási pigment nem az idegsejt elhasználódásának, öregedésének morfológiai kifejezője. 4. A senilis idegsejt elváltozások működő elemek pusztulásához vezethetnek (nagy agyi kéreg, subcorticalis dúcok, tractus olfactorius stb.) 5. A seniumban a corpus pineale még sok ép parenchymasejtet tartalmazhat; a corpus pinealenak a semiumban is van funkciója. 6. A senium problémáinak egyik súlypontja az erek permeabilitási kérdése. 7. Az Alzheimer-féle fibrillumelváltozás és a senilis paque nem obligált kísérője a seniumnak, viszont jelenlétük nem jelent okvetlen kóros funkciót. 8. Az egyes egyének kompensáló funkcionális kapacitása a senilis idegrendszeri szöveti elváltozásokkal szemben különböző. 9. A senilis idegrendszeri elváltozások kiterjedése nem mutat semmiféle válogatási elvet.

HUN 1954;7(02)