BEVEZETÉS - A hereditaer angioneuroticus oedema (HANO) az ascites egyik ritka etiológiai tényezője. A betegség akut hasi rohamai sürgősségi sebészeti kórképeket utánozhatnak, így alapvető fontosságú a gyors és pontos diagnózis. Jelen vizsgálatunk során a hasi ultrahangvizsgálatok differenciáldiagnosztikai hasznosságát értékeltük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hetven HANO-ban szenvedő beteget követtünk majdnem egy évtizeden keresztül. Minden akut hasi oedemás rohammal érkező beteget megvizsgáltunk hasi ultrahanggal, és a megfelelő kezelést követő 24 és 48 óra elteltével megismételtük a hasi ultrahangvizsgálatot. EREDMÉNYEK - A vizsgált populációban 22, hasi panaszszal járó akut oedemás roham alatt került sor kórházi megfigyelésre. A roham alatt készített hasi ultrahang az esetek 80%-ában mutatta a bélfal oedemás megvastagodását, és minden betegben mutatott szabad hasűri folyadékot. A kezeléssel elért gyors tüneti javulást az ultrahang-elváltozások regressziója követte. KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahanggal kimutatott átmeneti ascites segítség a HANO akut abdominalis attakjának diagnosztikájában. A HANO lehetőségét mindig föl kell vetni, amikor ismeretlen etiológiájú hasi fájdalom ismétlődik ascitesszel vagy a nélkül.

Bevezetés - Az újszülött- és csecsemőkori görcsök elkülönítése csak a megtekintés alapján kihívást jelent a szakemberek számára is. Célkitűzés - Megvizsgálni az újszülött- és csecsemőkori paroxysmusokban jelentkező események csak inspekció alapján történő értékelését. Kérdésfeltevés - Különbözik-e a neonatológusok, a gyermekneurológusok és a neurológusok véleménye az újszülött- és fiatal csecsemőkorban gyakori paroxysmalis események megítéléséről. A vizsgálat módszere és alanyai - Tizenöt fiatal csecsemő (kétnapos - öthónapos) paroxysmalis eseményéről készült videófelvételt vetítettünk le 47 gyermek­neurológusnak és 35 neonatalis/perinatalis intenzív centrumban dolgozó neonatológusnak és szakképzett nővérnek, valamint 43 neurológusnak. Az anamnézis és az elektroencefalográfia (EEG) ismerete nélkül kellett eldönteni a válaszadóknak, hogy epilepsziás vagy nem epilepsziás eredetű eseményt látnak-e a felvételeken. Eredmények - A gyermekneurológusok és a neonatológusok az esetek 67%-ában (824/1230) ítélték meg helyesen a mozgásjelenség epilepsziás vagy nem epilepsziás voltát, szignifikáns különbséget nem találtunk a válaszaikban. A legnagyobb bizonytalanság a finom kézmozgással és a nagyon heves clonusokkal járó epilepsziás eredetű események megítélésében volt, a résztvevők mindösszesen egyharmada válaszolt helyesen. A neurológusok válaszai csak enyhe, nem szignifikáns mértékben különböztek a gyermekneurológusokétól. Következtetések - Az újszülött- és csecsemőkorban észlelt paroxysmusokban jelentkező események korrekt diagnózisához többnyire video-EEG-felvétel készítése szükséges. A neonatológusok és gyermekneurológusok megítélésében szignifikáns különbség nem mutatkozott a mozgásjelenségek differenciálásában. A gyermek- neurológusok és a neurológusok évtizedek óta tartó együttműködése segít a közös szemlélet kialakításában.

BEVEZETÉS - Az epehólyag-sérülés tompa hasi traumát követően ritkán fordul elő, és rendszerint más hasi szervek károsodásával társul. Az epehólyag izolált rupturája nagyon ritka. ESETISMERTETÉS - A 42 éves férfi beteg kórházunkba érkezése előtt négy nappal, ittas állapotban tompa hasi traumát szenvedett. Az elvégzett fizikális vizsgálat negatív volt, a laboratóriumi eltérései sem voltak specifikusak. Ultrahangvizsgálat során echodúsan megvastagodott falú epehólyag ábrázolódott, echodús, inhomogén bennékkel. Az epehólyag mellett szabálytalan alakú folyadékgyülem volt kimutatható. Az „epehólyag-sérülés” diagnózisának igazolására komputertomográfiát végeztünk. Az epehólyag falán folytonosságmegszakadás, a lumenben magas denzitású, vérnek megfelelő bennék ábrázolódott. Pericholecysticusan szabálytalan alakú, a mesocolon transversumig kiterjedő folyadékgyülem volt látható. A komputertomográfia kizárta más hasi szerv sérülését. Az ezt követő sebészi feltárás igazolta a radiológiai véleményt. KÖVETKEZTETÉS - Az izolált epehólyag-sérülést szenvedett beteg klinikai képe többszakaszos lefolyást mutat. Előfordulhat, hogy a diagnózist egy viszonylag tünetmentes stádiumban kell felállítanunk. A diagnózis alapjául az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia szolgál.

BEVEZETÉS - Az epekőileus az időskor megbetegedése, az epekőbetegség szövődményeként alakul ki. A mechanikus ileusok 1-3%-át epekő idézi elő. Változatos, sokszor alattomos, intermittáló tünetekkel járó megjelenési formája miatt az epekőileus diagnózisa nehéz, sokszor késik. Mortalitása nagy, ezért korai felismerése különösen fontos. Ebben a röntgenvizsgálatoknak, a hasi ultrahangvizsgálatnak és újabban a komputertomográfiának tulajdonítanak nagy szerepet. A szerzők a sebészeti osztályukon operált betegek adatai alapján vizsgálták a képalkotó eljárások szerepét az epekőileus műtét előtti kórismézésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1988. január 1. és 2004. június 30. között 17 betegnél 19 műtétet végeztek epekőileus miatt. A betegek átlagéletkora 74,2 év, a férfi:nő arány 4:13 volt. Műtétek előtt rutinszerűen minden esetben hasi ultrahangvizsgálatra került sor, két eset kivételével natív röntgenfelvételt készítettek. CT-vizsgálatot preoperatíve nem végeztek. A köveket enterotomiás nyíláson távolították el, négy esetben az epehólyag kivétele is megtörtént a sipolynyílás elvarrásával. A feldolgozás során a Rigler által leírt klasszikus tüneteket vették alapul, a triászból két kritérium előfordulását patognomikusnak tekintették. EREDMÉNYEK - Tizenkilenc műtétből 17-nél mechanikus ileus, egynél cholecystitis acuta, egynél kizáródott hasfali sérv volt a műtét előtti kórisme. A bélelzáródást kivétel nélkül a vékonybél területén észlelték (a jejunumban hat, az ileumban 13 esetben). Öt alkalommal több követ találtak a bélben, két betegnél két műtétet kellett végezni epekőileus miatt. Kiemelik, hogy nyolc esetben (az összes műtét 42,1%-ában) az epekőileus diagnózisát már műtét előtt meg tudták állapítani. Hét esetben az ultrahangvizsgálat szerepe döntő volt a kórismézésben. Egy esetben epeúti levegőt mutatott ki az ultrahangvizsgálat, hat alkalommal a kő közvetlenül látható volt a vékonybélben. KÖVETKEZTETÉS - Az epekőileus preoperatív diagnosztikájában egyre többet várnak a képalkotó vizsgálatok célirányos alkalmazásától. A túlnyomórészt fizikális vizsgálatra alapozott diagnózis a klinikai javulás illúzióját keltheti, a műtétet késleltetheti, ami az idős beteg dekompenzációjához és a mortalitás növekedéséhez vezethet. Ha gondos radiológiai vizsgálattal sikerül kimutatni a követ a bél lumenében, illetve felfedezni az indirekt jeleket, a klinikai együttgondolkodás segítségével az eredmények javulhatnak. A preoperatíve felállított pontos diagnózis aránya epekőileus esetében anyagukban - a szakirodalom adataival egybevetve - átlagosnak tartható.

Újszülöttek és csecsemõk esetében a morbiditás és a mortalitás jelentõs részben infekciók következménye. Az intra- és extracelluláris kórokozókkal szembeni fogékonyság egészséges újszülöttekre is jellemzõ. Ennek magyarázata az immunrendszer átmeneti deficientiája, amely ebben az életkorban a legsúlyosabb. Az immunvédekezõ mechanizmusok újszülöttekre jellemzõ éretlensége a késõbbi életkorokhoz képest számos funkcionális immundeficientiát eredményez; jellemzõ a T- és B-sejtek antigénekkel és mitogénekkel szembeni csökkent reaktivitása, a plazmasejtekben az IgM-IgG izotípusváltás deficientiája, a komplementrendszer funkcionális kapacitásának éretlensége. Az újszülöttek granulocytái azonos in vitro és in vivo körülmények mellett korábban mutatják a funkcionális elégtelenség jeleit, mint a felnõttek sejtjei. Az újszülöttek T-lymphocytáinak interferon-γ-termelése csökkent. Ezen defektust súlyosbítja, hogy az interferon-γ-val stimulált macrophagok baktériumölõ és szuperoxidanion-termelõ képessége is deficiens. Az újszülöttek macrophagjainak interferon-γ-aktivációval szembeni hiporeaktivitása a receptor-ligand kötõdést követõen aktiválódó jelátvitel zavarával függhet össze. Erre utal, hogy az interferon-γ által indukált jelátvitelben fontos szerepet játszó STAT1-foszforiláció az újszülöttek phagocytasejtjeiben jelentõsen csökkent.