Lege Artis Medicinae

Az ozmoreguláció vizsgálatának helye a modern orvosi gyakorlatban

BODA Domokos

2002. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2002;12(05)

Összefoglaló közlemény

Az ozmoreguláció törvényeinek tanulmányozása három területen elért haladás révén vált időszerűvé: 1. A legújabb kutatási eredmények kimutatták, hogy a sejt egyik legfőbb funkciója térfogata állandóságának fenntartása az extracellulárisan és intracellulárisan keletkező ozmoláris zavarokkal szemben. A sejtek térfogatuk állandóságát a membrántranszport-folyamatok által szabályozott ionos és nem ionos ozmolitok felvétele, illetve leadása által biztosítják. 2. A vazopresszin aktivitását az újonnan felfedezett saját receptoraira való hatással felszabadított akvaporin vízcsatorna-fehérjék közvetítésével fejti ki. 3. A korszerű laboratóriumi ozmométerek elősegítik a vese koncentrálóképességének és a szervezet egyéb ozmotikus folyamatait jellemző paramétereknek a pontos meghatározását a klinikai gyakorlatban. A sejttérfogat-állandóság szabályozásának és az akvaporin vízcsatorna-fehérjék szerepének a megismerése lehetővé teszi a folyadék- és elektrolitzavarok biztonságosabb kezelését, valamint a folyadékegyensúly-zavarok diagnosztikájának és kezelésének javítását veleszületett és szerzett nephrogen diabetes insipidusban, célszerűtlen ADH-elválasztás szindróma (SIADH) és egyéb patológiás folyamatokban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Mennyit ér egy köldökzsinórvérbank-betét?

MASSZI Tamás

Mostanában egyre gyakrabban tűnik fel a médiában a kifejezés: köldökzsinórvérbank. Sõt, bizonyos hazai aktivitás megindulásáról is szó lévén, többször elõfordult velem, hogy várandós asszonyok vagy leendõ apák kerestek fel, hogy születendõ gyermekük köldökzsinórvérét szeretnék - „a gyermek jövõjét biztosítandó” - fagyasztva tárolni.

Lege Artis Medicinae

Migráló pulmonalis infiltratumok a klinikus szemszögéből

TÓTH Krisztina, RUMSZAUER Ágnes, MESTER Judit

A szerzők négy különböző etiológiájú, migráló pulmonalis infiltratummal járó esetet bemutatva meghatározzák, hogy e jelenség alatt a különböző lokalizációkban, váltakozó időpontokban, vándorló jelleggel megjelenő pulmonalis infiltratumokat értik. Felsorolják azokat a kórképeket és ártalmakat, ahol - különböző gyakorisággal - ez a jelenség előfordulhat. Tapasztalataik alapján olyan diagnosztikus algoritmust állítottak fel és ajánlanak a hasonló klinikai képek esetére, amely a pontos anamnézisfelvételtől a nem invazív vizsgálatokon keresztül az invazív, esetenként sebészi diagnosztikai beavatkozásokig terjed. A korrekt diagnózis ismeretében időben megkezdett adekvát terápia a gyógyulás mellett megkímélheti a beteget a sokszor felesleges, akár az életét is veszélyeztető hibás kezelésektől.

Lege Artis Medicinae

A „küszöb alatti” pszichiátriai diagnózisok elõfordulása Magyarországon öngyilkossági kísérletet elkövetett személyeknél

BALÁZS Judit, BITTER István, YVES Lecrubier, CSISZÉR Nóra, OSTORHARICS György

Számos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az öngyilkosságot, illetve öngyilkossági kísérletet elkövetettek között igen magas a pszichiátriai betegségek elõfordulási aránya.

Lege Artis Medicinae

A keresőképtelenségre vonatkozó adatok BNO alapú gyűjtése Vas megyében

BONCZ Imre, FLAMIS László, GYŐRVÁRI Sándor

BEVEZETÉS - A táppénzes adatok statisztikai feldolgozása és értékelése komoly kihívást jelent a biztosító számára. A standardizált adatgyűjtés során fontos kívánalom a táppénzes esetek diagnózis alapú feldolgozásának megteremtése. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az adatok a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz a táppénzre vételi helyek (zömében háziorvosok) által leadott keresőképtelenségi jelentésekből származnak. Az elemzés újdonsága, hogy a beérkező jelentéseken a táppénzre vétel oka is szerepel, BNO-kódok szerint. Az adatfeldolgozás az 1998. naptári évet fogja át. EREDMÉNYEK - A vizsgált időszak alatt a jelentések során használt kódok számában érdemi változást nem találtunk. A 30 napnál rövidebb idejű keresőképtelenségi ügyek esetszám alapján (84,43%) jóval nagyobb arányt képviselnek az összes eseten belül, mint a keresőképtelenségi napok aránya (41,05%) az összes keresőképtelenségi napon belül. A leggyakoribb BNO-főcsoportokat vizsgálva láthatjuk, hogy míg az esetszám alapján az első helyen a X. főcsoport (Légzőszervi megbetegedések) állnak, addig az igénybe vett keresőképtelenségi napok száma alapján a XIII. főcsoport (Csont- és izomrendszer megbetegedései) vezeti a listát. A további sorrend jelentősen eltér férfiak és nők esetében. A főcsoportokon belüli diagnózisokat az esetszámok alapján rangsorolva, az esetek jelentős részét elsősorban a légzőszervi megbetegedések és másodsorban a mozgásszervi megbetegedések teszik ki. A keresőképtelenségi napok száma alapján végezve el a rangsorolást, domináns helyre a mozgásszervi megbetegedésekkel kapcsolatos diagnózisok kerülnek. KÖVETKEZTETÉS - A kapott eredmények fontos információt szolgáltatnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az orvos kollégák számára egyaránt, és hozzájárultak az országos Keresőképtelenségi Monitor Rendszer bevezetéséhez.

Lege Artis Medicinae

Tüdőrákszűrés CT-vel?

HARKÁNYI Zoltán

Már több mint három éve, hogy Budapesten egy ismerõs külföldi vezetõ radiológussal beszélgettem a tüdõrák radiológiai diagnosztikájáról és a CT szerepérõl. Elmondta, nem sokkal azután, hogy a legújabb spirál-CT-készüléket megkapták, saját magán próbálta ki.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Diabetes mellitus és (nephrogen) diabetes insipidus együttes előfordulása

RADÓ János

Közleményünkben egy olyan beteget mutatunk be, akiben a 2-es típusú diabetes mellitus nephrogen diabetes insipidushoz csatlakozott. A jelenleg 44 éves beteget először ötéves korában észleltük 1972-ben, egy olyan család egyik tagjaként, akikben a nephrogen diabetes insipidus egyéb veleszületett vesebetegségekkel szövődött. Az anamnézis szerint, öt generációt áttekintve, négy generációban (vizsgálatokkal három generációban alátámasztva) öt beteget találtunk, akik a renalis tubularis acidosis, a polycystás vese és a nephrogen diabetes insipidus kombinációjában szenvedtek. A nephrogen diabetes insipidust szomjazási próba során vér- és vizeletozmolalitás-vizsgálatokkal, szintetikus vazopresszinek adásával igazoltuk. A renalis tubularis acidosist vér- és vizeletgáz-vizsgálatokkal, bikarbonát- és savterhelésekkel, a polycystás vesét fizikális és képalkotó vizsgálatokkal és egy meghalt beteg esetében necropsiával diagnosztizáltuk. A distalis renalis tubularis acidosisra és polycystás vesére jellemző autoszomális domináns öröklésmenet a családban nyilvánvaló volt. A klinikai képet a polydipsia és polyuria uralta. A nephrogen diabetes insipidusért felelős vazopresszinrezisztencia jelentős interindividuális különbözőséget mutatott. Betegünkben metabolikus szindróma (cukorbetegség, hypertonia, obesitas, lipidanyagcsere-zavar, hyperurikaemia) és kalciumanyagcsere-zavar (nephrolithiasis és osteomalacia) társult a vesebetegségekhez. A (megszakításokkal) 39 évet átfogó észlelés során a beteg majdnem folyamatosan részesült az alkalizáló (bikarbonát), dezmopresszin-, tiazid diuretikum- és nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelésekben, amit időszakonként egyéb gyógyszerek (D-vitamin, antidiabetikum stb.) adása egészített ki. Ezen és más egyéb betegségek ellenére a beteg hangulata jó, fizikális állapota viszonylag elfogadható, rendszeres fizikai munkát végez.

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.