Részletes keresés

Magyar Immunológia

2004. MÁJUS 10.

Immunológiai változások idõskorban

MEKKEL Gabriella, BARTA Zsolt, BAKÓ Gyula

Az „immunosenescence” (immunöregedés) az immunrendszer átalakulását jelenti a kor elõrehaladtával párhuzamosan. Az immunrendszer öregedése fiziológiás folyamat, hátterében komplex immunregulációs változások állnak, amelyek az idõsek esetében gyakrabban kialakuló infekciók, malignus folyamatok, valamint autoimmun betegségek alapjául szolgálnak. Fontos azonban elkülöníteni az elsõdlegesen (élettani) és a másodlagosan létrejövõ (betegségek okozta) immunológiai változásokat.

HUN 2004;3(04)

Magyar Immunológia

2004. JANUÁR 10.

Gene therapy as a treatment for rheumatoid arthritis

JAMES M. Woods

Egyre több ismeretet szerzünk a rheumatoid arthritis patogenezisérõl, a synovitist kísérõ fõbb mechanizmusokról. Az utóbbi idõben teret nyert a biológiai terápia, amelynek során eddig elsõsorban proteinekkel, például citokinekkel szemben fejlesztettek ki specifikus terápiát.

HUN 2004;3(01)

Ideggyógyászati Szemle

2003. AUGUSZTUS 20.

Apoptózis fokális agyi ischaemiában

ZÁDOR Zsolt, LACZA Zsombor, BENYÓ Zoltán, HARKÁNY Tibor, HORTOBÁGYI Tibor

Az ischaemiás stroke, amely hazánkban is vezető halálok, gócos agyi vérellátási zavar következtében alakul ki. Az ischaemiás sejtpusztulás döntően hevenyen lezajló nekrózis formájában jelentkezik. Terápiás szempontból is jelentős sajátosság, hogy a nekrotikus agyterület határzónájában késleltetett sejtvesztés zajlik, amely az apoptózis jellegzetességeit mutatja. Az apoptózis korunk orvosbiológiai kutatásainak egyik legintenzívebben vizsgált folyamata, mechanizmusának jobb megismerése számos betegség, köztük az ischaemiás stroke eredményesebb terápiáját ígéri.

HUN 2003;56(07-08)

Magyar Radiológia

2002. FEBRUÁR 20.

A Pro-Radiológia Közhasznú Alapítvány alapító okirata

A Fővárosi Bíróságon (Budapest V., Markó u. 27.) 5149 szám alatt nyilvántartásba vett Pro- Radiológia Alapítványt az I. rész 1. pontban megjelölt alapítók a Polgári Törvénykönyv 74/A-74/F. §-ai és a Közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján jogi személyként működő közhasznú alapítvánnyá módosítják az alábbiak szerint:

HUN 2002;76(01)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JÚLIUS 20.

Prolaktin- és kortizolszint-változások parciális epilepsziás rohamok után

KALÓCZKAI Andrea, HALÁSZ Péter

Műtéti kivizsgálás részeként 14 terápiarezisztens parciális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk, és 15 esetben mértük a parciális roham után a pro laktin- és kortizolszintváltozást, a roham utáni 15., 30. és 60. percben. A betegeket a klinikai tünetek, az elektroklinikai paraméterek, CT, az MR, a SPECT és a neuropszichológiai vizsgálatok eredményei alapján két csoportba osztottuk, a temporálislebeny epilepsziások és az extratemporális epilepsziások csoportjába. A mérések split-screen technikával készültek, video-EEG monitorozás közben. A temporálislebeny-epilepsziában szenvedő 11 betegnél minden esetben prolaktinszint-emelkedés volt mérhető a roham utáni 15. vagy 30. percben, míg 4 extratemporalis indulású rohamnál csak 1 ízben tapasztaltunk emelkedést. A kortizolt vizsgálva a 11 temporálislebeny-epilepsziásnál 10 esetben, míg a 4 extratemporális epilepsziásnál 2 esetben mutatkozott emelkedés roham után. Saját eredményeink megegyeznek az irodalomban találtakkal, miszerint a temporális struktúrákból induló, vagy azokra is kiterjedő parciális rohamok után mért prolaktin- és korti- zolszint-növekedés között szoros korreláció áll fenn. A postictalis hormonszint-emelkedés nem egyértelmű velejárója a parciális rohamoknak, ezért nincs egyértelmű differenciáldiagnosztikai jelentősége az epilepsziás és pszeudoepilepsziás rohamok megkülönböztetésében.

HUN 1996;49(07-08)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Pro-urokináz szívinfarktusban végzett vizsgálat

MATOS Lajos

Az infarktushoz vezető ér átjárhatósága a 60. percben 71,8% volt az rscu-PA csoportban és 48% a streptokinase-val kezeltek között (p < 0,001). A 90. percben ugyanezen értékek 71,2%-nak, illetve 63,9%-nak adódtak (p = 0,15). A 24–36 óra között az ér újra-elzáródása 6/121 esetben következett be rscu-PA-, illetve 5/114 esetben streptokinase kezelés során. A thrombolyticus kezelés végén a fibrinogén koncentráció 0,44 g/l értékre csökkent rscu-PA injektio esetén, illetve 0,17 g/l-re streptokinase adására. A vérzéses szövődmények gyakorisága szignifikánsan kisebb volt rscu-PA kezelés után, mint streptokinase-t követően (p< 0,01).

HUN 1993;3(04)