Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JÚLIUS 20.

Epilepsziás gyermekek és serdülők életminősége

NIKL János

A szerző kérdőív segítségével 95 enyhe vagy közép- súlyos epilepsziában szenvedő, 7-18 év közötti beteg életminőségét vizsgálta. A betegek érzelmi életét, interperszonális kapcsolatait, foglalkoztatottságukat, a rohamokhoz való viszonyulásukat, családi hátterüket, anyagi helyzetüket, az orvosi gondozást és az általános pszichoszociális tényezőket elemezte. Az eredmények azt mutatják, hogy a pszichoszociális zavarok előfordulása viszonylag gyakori az epilepsziások között. Ezeket több tényezővel lehet magyarázni, biológiai, pszichés és szociális faktorokat foglalnak magukba. A pszichoszociális eltérések aránya a fiatal korcsoportokban mégis alacsonyabb a vártnál. A felnőttkorban található magasabb ráta azt sugallja, hogy ezek később válnak kifejezettebbé, s esetleg felnőttkori, ún. életközépválságban csúcsosodnak ki. Megelőzésére a biológiai feltételek javítása, felvilágosító, oktatási program kidolgozása, a pályaválasztással, jogosítvány megszerzésével kapcsolatos megengedőbb törvényi szabályozás szükséges, s egy alternatív gondozási modell ajánlható.

Ideggyógyászati Szemle

1996. JÚLIUS 20.

Prolaktin- és kortizolszint-változások parciális epilepsziás rohamok után

KALÓCZKAI Andrea, HALÁSZ Péter

Műtéti kivizsgálás részeként 14 terápiarezisztens parciális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk, és 15 esetben mértük a parciális roham után a pro laktin- és kortizolszintváltozást, a roham utáni 15., 30. és 60. percben. A betegeket a klinikai tünetek, az elektroklinikai paraméterek, CT, az MR, a SPECT és a neuropszichológiai vizsgálatok eredményei alapján két csoportba osztottuk, a temporálislebeny epilepsziások és az extratemporális epilepsziások csoportjába. A mérések split-screen technikával készültek, video-EEG monitorozás közben. A temporálislebeny-epilepsziában szenvedő 11 betegnél minden esetben prolaktinszint-emelkedés volt mérhető a roham utáni 15. vagy 30. percben, míg 4 extratemporalis indulású rohamnál csak 1 ízben tapasztaltunk emelkedést. A kortizolt vizsgálva a 11 temporálislebeny-epilepsziásnál 10 esetben, míg a 4 extratemporális epilepsziásnál 2 esetben mutatkozott emelkedés roham után. Saját eredményeink megegyeznek az irodalomban találtakkal, miszerint a temporális struktúrákból induló, vagy azokra is kiterjedő parciális rohamok után mért prolaktin- és korti- zolszint-növekedés között szoros korreláció áll fenn. A postictalis hormonszint-emelkedés nem egyértelmű velejárója a parciális rohamoknak, ezért nincs egyértelmű differenciáldiagnosztikai jelentősége az epilepsziás és pszeudoepilepsziás rohamok megkülönböztetésében.