Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

Posztszinaptikus D2-dopaminreceptorok megjelenítése 123 I-3-jod0-6-metoxibenzamin egyesfoton-emissziós komputertomográfiával

BORBÉLY Katalin

A Parkinson-szindróma diagnosztikájában a posztszinaptikus dopaminreceptorok megjelenítése hasznos, hiszen a posztszinaptikus dopaminreceptorok szerere kulcsfontosságú a dopaminerg terápiában. Megbízható dilterenciáldiagnosztikával számos beteg számára elkerülhetővé válna a hosszú távú hatástalan gyógyszerezés az ismert mellékhatásokkal.

HUN 1999;52(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JANUÁR 20.

A Parkinson-szindróma differenciáldiagnosztikája

FERENC Fornádi

A Parkinson-szindróma kezelési lehetőségének pozitív minőségi változása az elmúlt 25 évben a kórkép differenciáldiagnosztikájával szemben is egyre növekvő követelményeket támasztott. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy idiopathiás Parkinson-szindróma L-dopa-szubsztitúcióval különösen a kezdeti stádiumban jól kezelhető. Ennek megfelelően az L-dopára elsődlegesen nem reagáló betegek esetében a diagnózis alapos felülvizsgálata szükséges. Másrészről a kezdetben típusos tüneteket mutató és L-dopára többé-kevésbé reagáló betegség a későbbi lefolyás során a tüneti kép kiszélesedése mellett az L-dopára mutatott pozitív reakcióját is elvesztheti. Ez a kórfolyamat multiszisztémás megbetegedés kialakulására utalhat. Korábban a parkinsonos tünetekkel járó betegségek differenciálása csak a tüneti kép és az L-dopára mutatott reakciók alapján volt lehetséges. Az elmúlt 10 évben javultak a differenciálási lehetőségek. A mágneses rezonancia vizsgálat és a SPECT lehetőségei mellett a 18-fluorodezoxiglükóz és a 18-fluorodopa PET-vizsgálata nyújt fontos diagnosztikus segítséget. A parkinsonos tünetekkel járó kórképek ezen összefoglalása megkísérli a tüneti kép ábrázolása mellett a PET-differenciáldiagnosztika lehetőségeinek hangsúlyozását is.

HUN 1996;49(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1992. JÚLIUS 01.

MALIGNUS L-DOPA MEGVONÁSOS SZINDRÓMA ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKAI KÉRDÉSEI

TAKÁTS Annamária

A malignus L-dopa megvonásos szindróma 1981 óta ismert mint új neurológiai tünetegyüttes. Elkülönítő kórismézésében a malignus neuroleptikus szindróma, a malignus hipertermia, a fatális katatonia, valamint a Parkinsonszindrómában előforduló krízis állapotok és az akinetikus végállapot szerepelnek.

HUN 1992;45(07-08)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

(-) Deprenyl (Jumex) monoterápia Parkinson-szindrómában

MÁLLY Judit

Deprenyl (Jumex) monoterápia illetve deprenyl-dopa szubsztitúció hatását vizsgáltuk 50 korábban kezelésben nem részesült (denovo) Parkinson-syndromában szenvedő betegen, retrospektiv vizsgálatban. A tanulmány 5 év anyagát öleli fel Hoehn-Yahr HIV. stádiumú beteganyagon. A kornak nem volt szerepe a betegség progressziójában, míg a hypokinesis előtérben állása súlyosabb tüneti képet eredményezett, mint a tremor dominanciájú kórkép. A deprenyl terápia alatt a férfiak lényegesen lassúbb progressziót mutattak, mint a nők. A deprenyl elsősorban a hypokinesist csökkentette és kevésbé befolyásolta a rigort. A tünetek lassú javulást mutattak, amely független volt a Hoehn-Yahr féle súlyossági fokozattól. A Jumex monoterápia fenntarthatósága nagy egyéni variációt mutatott, az átlag 1 év volt. A gyógyszer hatásának megszűnése gyors volt, de nem progresszív jellegű. A dopa szubsztitúció mellékhatásainak megjelenési idejét nem befolyásolta az együtt adott MAO B bénító. A parkinzonos tünetek csökkentése, a dopa szubsztitúció bevezetésének késleltetése a Jumex monoterápia létjogosultságát megerősíti. Bár Parkinson-szindrómában a legfontosabb változás a dopamin szint csökkenése, vizsgálatsorozatunk felveti egyéb neurotranszmitterek szerepét a deprenyl hatás kialakulásában ezen betegségben.

HUN 1991;1(18)

Ideggyógyászati Szemle

1985. MÁJUS 01.

A parkinsonismus bromocriptine (Parlodel) kezelésének 5 éves tapasztalata

LIPCSEY Attila, PERES Aladár, RÉVÉSZ Tamás

A szerzők 5 év óta végeznek szisztematikus vizsgálatokat parkinsonos betegek kombinált kezelése során, a Parlodel (bromocriptine) hatásosságát illetően. 56 betegnél alkalmazták a Parlodelt. Beteganyaguk jelentős számú idős pácienst foglal magában és a betegek a Parlodelt minden más antiparkinsonos szernél jobban tolerálták. Számottevő mellékhatást nem tapasztaltak. A komplex kezelés során a Parlodel alkalmazásával az egyéb antiparkinsonos szerek (köztük az L-dopa) dózisa egyes esetekben csökkenthető volt. Hatásosnak találták a készítményt terápiarezisztens esetekben on-off, wearing off jelenségeket mutató betegeknél.

HUN 1985;38(05)

Ideggyógyászati Szemle

1982. MÁJUS 01.

A liquor cerebrospinalis katekolamin szintjeinek változásai akut monoaminooxidáz bénító, 1-dopa és lithium só adása után

DR BARACZKA Krisztina, DR FEKETE Márton

A szerzők a liquor cerebrospinalis katekolamin anyagcseréjének változásait vizsgálták 1-dopa, JumexR, NuredalR és lithium karbonát egyszeri beadása után. Vizsgálataikat 115, központi idegrendszert nem érintő, endogen pszichozisban nem szenvedő, anyagcsere betegség nélküli betegen végezték. L-dopa terhelés után a liquorban jelentős dopamin és 3,4-dihidroxifenilecetsav (DOPAC) emelkedést találtak. A lithium karbonát a dopamin emelkedést csökkentette. A JumexR (10 mg) a moradrenalin szintet csökkentette, az 1-μopa ezt a hatást gátolta. A NuredalR a katekolamin szintet nem befolyásolta. A szerzők elemzik a fenti katekolamin anyagcsere változásokat és a klinikai hatások közötti összefüggéseket.

HUN 1982;35(05)

Ideggyógyászati Szemle

1981. ÁPRILIS 01.

Gyermekkorban jelentkező Huntington-chorea hipokinetikus formájának diagnosztikus és terápiás vonatkozásai

VETRÓ Ágnes, FODOR Andrásné

A szerzők egy 16 éves fiú esetét ismertetik, aki közlekedési szabálysértés miatt került intézetükbe orvosszakértői vizsgálatra. 9—10 éves koráig a gyermek testileg és szellemileg jól fejlődött. Ezt követően fokozatos introversio, késztetés csökkenés, negativizmus, időnként indokolatlan agresszív magatartás jelentkezett fokozatos dementálódás mellett, mely alapján hebephren processus gyanúja merült fel. A neurológiai vizsgálat során organikus idegrendszeri eltéréseket észleltek. A részletes familiáris anamnézis négy generáción át követhető Huntington-choreát tárt fel. Esetükben e betegség rigid, hipokinetikus formáját találták. A diagnózis alátámasztására elvégzett 1-dopa terhelés közben a betegnél megjelentek a choreára jellemző hiperkinezisek, ugyanakkor nyugtalanabbá és agresszívebbé vált. INH kezelés hatására mozgása javult, agresszivitása is jelentősen csökkent. A szerzők a diagnózis szempontjából fontosnak tartják az 1-dopa terhelést, a pszichológiai vizsgálatot és a részletes familiáris anamnézist.

HUN 1981;34(04)

Ideggyógyászati Szemle

1974. FEBRUÁR 01.

Tremarillal kombinált antiparkinsonos kezeléssel szerzett tapasztalataink

DR. MOLNÁR Gyula

Huszonegy esetben próbáltuk ki a Tremaril és Tremaril Dopaflex és/vagy Viregyt együttes antiparkinsonos hatását. Megállapítható volt, hogy a betegek közel kétharmada javult, több mint felénél tremor-csökkenés is megfigyelhető volt. Az l-dopa +anticholinergiás szerek összetett alkalmazásában egyik bevált chronikus therapiás lehetőség a Tremaril együttes adása Dopaflex-szel.

HUN 1974;27(2)

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚNIUS 01.

Amantadin és L-Dopa kezelés Parkinson syndromában: komplikációk előfordulása és azok megelőzése

DR FARAGÓ István, DR KELEMEN Judit

Tapasztalataink szerint a két új antiparkinson szer közül az Amantadin hydrochlorid (Viregyt) az, amely a parkinsonismus mindhárom alaptünetére már a kezelés kezdetén kedvezően hat. Nagy előnye, hogy gastrointestinalis tüneteket csak enyhe formában okoz, arterialis tensio-esés sohasem következik be. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kezelés során időnként psyches alteratiók jelentkeznek. Ezek értékelése azonban óvatosságra int, mivel irodalmi adatok szerint a parkinsonismusban szenvedő betegek psychés alteratiója magának az alapbetegségnek a velejárója lehet.

HUN 1973;26(06)

Ideggyógyászati Szemle

1973. ÁPRILIS 01.

Az L-Dopa klinikai alkalmazásának ellenőrzése laboratóriumi vizsgálatokkal

DR MOLNÁR Gyula

Az L-Dopa és amantadin (Dopaflex és Viregyt) kezelésre beállított betegeknél a rutin kémiai laboratóriumi vizsgálatok mellett tanulmányoztuk a vizelettel ürülő homovanillinsav, 5-hydroxyindolecetsav és dopamin tartalmat. Hatvankét beteg közül 13 esetben észleltünk az L-Dopa és 5 esetben az amantadin kezelésben részesült betegeknél laboratóriumi eltéréseket (leukopenia, kóros májfunkció, vizeletretenció, albuminuria, pyuria). Ezek az eltérések véleményünk szerint nem képezhetik a kezelés kontraindikációját, esetenként a gyógyszer átmeneti kihagyása mellett kell állást foglalnunk.

HUN 1973;26(04)