Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(04)

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

[Ventrális fúzió a nyaki gerincben porckorongkárosodás esetén ]

W. Grote, P. Röttgen

[Az ún. cervicalis syndroma, melynek gyakoribb megjelenési formái a váll és karfájdalom, a nyak és fejfájás, a cervicalis migraine, a vertebralis szédülés és a cervicalis myelopathia, lényegesen nehezebben diagnosztizálható, mint a lumbalis syndroma. Cervicalis syndroma fennállása esetén eddig a következő műtéteket alkalmazták: la minectomia vagy hemilaminectomia a prolabált discus eltávolításával vagy anélkül, Jackson vagy Frykholn-féle radicotomia. 1962-ben vezették be Cloward (Honolulu) és Dereymaeker és Mulier (Belgium- műtétjét: a prolabált discust ventralis behatolással eltávolítják és a csigolyatestek között csontos fusiót létesítenek. A műtéti indicatiót Lindblom szerint discographiával egészítik ki, melyet 60%-os Urografinnal végeztek. 1962 óta 84 beteget operáltak meg (5. táblázat). 33-nál végeztek myelographiát. 37 betegnél egyszeres, 42-nél többszörös discus-károsodás volt megállapítható. 28-nál nem alkalmaztak csontfusiót. A többinél alkalmazott csontfusio 8-nál auto-, 42-nél homoio- és 6 betegnél heteroplasticus csonttal történt. Műtét utáni eredmények (17. táblázat): 29 brachialgiából 15-nél jelentős (wg), 10-nél határozott (g) javulás volt megállapítható, 4-nél a panaszok változatlanok (u) maradtak. 17 brachialgia és cepha lalgia műtét utáni eredmények megoszlása: 11, 3 és 3. 8 cephalalgia (C34): 5, 2 és 1. 30 myelopathia: 7, 7 és 16. Műtéti szövődmény alig van: egy alkalommal oesophagus sérülés, egy alkalommal légzészavart okozó hematoma, két alkalommal a csontspan kicsúszott. A csontfusio néha mellőzhető, de fusio esetén a műtéti eredmények jobbak. Myelopathia esetén indokolt az indicatióval szembeni tartózkodás, de ezen a területen is születhetnek kiváló eredmények, egyik tetraplegiás beteg műtét után munkaképes lett.]

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Neurológiai tünetekkel társult Ehlers-Danlos syndroma

KOMÁR József, KRÁNITZ Géza

A szerzők 43 éves nőbetegen és 8 éves fián klasszikus Ehlers-Danlos syndromát észleltek. Az anyán az alapbetegséghez izomtrophia és a gerincvelői hátsó kötél sérülésére utaló tünetek csatlakoztak. A szerzők a neurologiai tünetek létrejöttét az alapbetegséggel hozzák összefüggésbe és a dysplasiás érrendszerre vezetik vissza.

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Eosinophil granulocytak a liquorban

PÉTER Ágnes, KOVÁCS Ferenc

Eosinophil sejteket a liquorban kis százalékban bacterialis és a bacterialis infekcióknál egyaránt kimutattunk. Intenzív liquoreosinophiliát csak a bacterialis folyamatoknál találtunk. Ilyenkor allergiás pathomechanizmust tételeztünk fel. Irodalomban egyedülálló a leukocytaer reakcióval kísért liquoreosinophilia 1. esetünkben kollagenosis keretében fellépő meningitisnél, 3. esetünkben a granulomatosus menongoencephalitisnél. Ezt a sajátos liquorcytologiai reactiót az idegrendszer immun-allergias syndromával járó betegségei csoportjából külön kiemeltük. Az eosinophil sejtek felszaporodásával járó immunoallergias liquorcytologiai syndromákat a plasmasejtek részvétele szerint három csoportra osztottuk. A reakcióválasz típusát meghatározó faktorok még tisztázásra várnak. Irodalmi adatokat kiegészíti periarteritis nodosában szenvedő betegünk, meningogrammjában 26% eosinophilsejttel. Kazuisztika érdekességű 4. sz. esetünk, akinél myelographia után lépett fel liquoreosinophilia.

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Adatok a chlormethiazol (Heminevrin) psychiatriai alkalmazásáról

KARDOS György

Szerző ismerteti a Heminevrin pharmacologiai és klinikai hatásaira, mellék hatásaira és szövődményeire vonatkozó irodalmi adatokat. Beszámol 77 általa észlelt és kezelt esetről. Megerősíti a Heminevrin kitűnő hatását delirium tremens esetén, ahol 31 betegénél mortalitás nélkül szővődménymentesen néhány nap alatt gyógyuláshoz vezetett a Heminevrin therapia. 27 praedelirosus elvonási syndromában praeventive alkalmazta a szert, amit endogen és reaktiv, psychogen depressiók kezelésénél is előnyös kombinációnak vél (13 esete alapján).

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

A limbikus lebeny szerepe az indítéktermelésben

FENYVESI Tamás

A limbikus structurákat roncsoló középvonalbeli tumor két esetét ismertettük. Mindkét esetben a klinikai képet nagyfokú, már kezdetben is észlelhető indíték-csökkenés jellemezte. Eseteinket a limbikus structuráknak az inditék termelés fenntartásában betöltött szerepére vonatkozó újabb adatként értékeljük.

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Elysion psyches tüneteinek és polygraphias adatainak elemezése

ZSADÁNYI O., HALÁSZ P., KARÁCSONY A.

Az Elysion (phenilcyclohexyl-piperidin monohydrochlorid) sensoros blockoló hatása miatt széleskörű alkalmazást nyert az anaesthesiológiában. Műtétek után kialakult átmeneti psychotikus tüneteket a készítmény mellékhatásaként több szerző leírta és elemezte. A kialakult psychotikus képet bizonyos jellegzetessége miatt schizophrenomimetikus anyagnak is tekinthetjük.

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Az amyotrophiás lateralsclerosis pathogenesisének problémájáról

GEORGIEV Iván

Szerző az amyotrophiás lateralsclerosis (ALS) pathogenesisére vonatkozó hypothesisét a következő tényezőkre alpítja: 1. Arra a tényre, hogy a kórfolyamat az idegrendszer bizonyos rendszereit érinti és dystrophiás jellegű. 2. A tri-ortho-kresyl-phosphat (TOCP) mérgezés anatómiai-klinikai syndromájával való analógiákra. 3. Bizonyos, a két folyamatban egyaránt észlelhető biochemiai adatra. Egéren, nyúlon és kutyán kísérletes subacut és chronikus TOCP mérgezést hoztak létre. Histologiai, histochemiai és biochemiai vizsgálatokat végeztek az agyszövetben és a serumban. Vizsgálták továbbá a serumfehérjék összetételének változásait elektrophoresissel. Az eredmények amellett szóltak, hogy a TOCP intoxicatio pathogenesisében a cholinesterase aktivitás irreversibilis gátlásán kívül számos különböző, hiányosan tanulmányozott tényező is résztvesz. A TOCP mérgezés kórbonctani-klinikai képe idegrendszeri systemás laesio kísérletes modelljét képviseli, amelynek az amyotrophiás lateralsclerosissal való analogiája kétségtelen. Ez az analogia nem exogen toxikus tényezőn alapszik, vagyis az ALS nem egyszerűen TOCP neurotoxicosis. A két folyamat hasonló pathogenesisét kell feltételeznünk. Az ALS pathogenetikai szemléletében bizonyos congenitális enzymbiochemiai anomaliáknak tulajdoníthatunk szerepet. Ezek között talán a cholinesterase természetűek vagy az acetyl-cholin -cholinesterase biochemismusával kapcsolatos enzymeknek van a legnagyobb jelentősége. A betegek serumában észlelt cholinesterase aktivitás csökkenése hypothesis mellett szóló adat. A TOCP mérgezés pathogenesisével analóg módon az ALS pathogenesisében is valószínűleg több enzymláncban fennálló bonyolultabb zavarról van szó, amelyek közül a legfontosabbak a kórfolyamat enzymopathiás jellegét biztosítják.