Ideggyógyászati Szemle

Eosinophil granulocytak a liquorban

PÉTER Ágnes1, KOVÁCS Ferenc1

1967. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(04)

Eosinophil sejteket a liquorban kis százalékban bacterialis és a bacterialis infekcióknál egyaránt kimutattunk. Intenzív liquoreosinophiliát csak a bacterialis folyamatoknál találtunk. Ilyenkor allergiás pathomechanizmust tételeztünk fel. Irodalomban egyedülálló a leukocytaer reakcióval kísért liquoreosinophilia 1. esetünkben kollagenosis keretében fellépő meningitisnél, 3. esetünkben a granulomatosus menongoencephalitisnél. Ezt a sajátos liquorcytologiai reactiót az idegrendszer immun-allergias syndromával járó betegségei csoportjából külön kiemeltük. Az eosinophil sejtek felszaporodásával járó immunoallergias liquorcytologiai syndromákat a plasmasejtek részvétele szerint három csoportra osztottuk. A reakcióválasz típusát meghatározó faktorok még tisztázásra várnak. Irodalmi adatokat kiegészíti periarteritis nodosában szenvedő betegünk, meningogrammjában 26% eosinophilsejttel. Kazuisztika érdekességű 4. sz. esetünk, akinél myelographia után lépett fel liquoreosinophilia.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika és a Fövárosi László Kórház

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[Ventrális fúzió a nyaki gerincben porckorongkárosodás esetén ]

W. Grote, P. Röttgen

[Az ún. cervicalis syndroma, melynek gyakoribb megjelenési formái a váll és karfájdalom, a nyak és fejfájás, a cervicalis migraine, a vertebralis szédülés és a cervicalis myelopathia, lényegesen nehezebben diagnosztizálható, mint a lumbalis syndroma. Cervicalis syndroma fennállása esetén eddig a következő műtéteket alkalmazták: la minectomia vagy hemilaminectomia a prolabált discus eltávolításával vagy anélkül, Jackson vagy Frykholn-féle radicotomia. 1962-ben vezették be Cloward (Honolulu) és Dereymaeker és Mulier (Belgium- műtétjét: a prolabált discust ventralis behatolással eltávolítják és a csigolyatestek között csontos fusiót létesítenek. A műtéti indicatiót Lindblom szerint discographiával egészítik ki, melyet 60%-os Urografinnal végeztek. 1962 óta 84 beteget operáltak meg (5. táblázat). 33-nál végeztek myelographiát. 37 betegnél egyszeres, 42-nél többszörös discus-károsodás volt megállapítható. 28-nál nem alkalmaztak csontfusiót. A többinél alkalmazott csontfusio 8-nál auto-, 42-nél homoio- és 6 betegnél heteroplasticus csonttal történt. Műtét utáni eredmények (17. táblázat): 29 brachialgiából 15-nél jelentős (wg), 10-nél határozott (g) javulás volt megállapítható, 4-nél a panaszok változatlanok (u) maradtak. 17 brachialgia és cepha lalgia műtét utáni eredmények megoszlása: 11, 3 és 3. 8 cephalalgia (C34): 5, 2 és 1. 30 myelopathia: 7, 7 és 16. Műtéti szövődmény alig van: egy alkalommal oesophagus sérülés, egy alkalommal légzészavart okozó hematoma, két alkalommal a csontspan kicsúszott. A csontfusio néha mellőzhető, de fusio esetén a műtéti eredmények jobbak. Myelopathia esetén indokolt az indicatióval szembeni tartózkodás, de ezen a területen is születhetnek kiváló eredmények, egyik tetraplegiás beteg műtét után munkaképes lett.]

Ideggyógyászati Szemle

Neurológiai tünetekkel társult Ehlers-Danlos syndroma

KOMÁR József, KRÁNITZ Géza

A szerzők 43 éves nőbetegen és 8 éves fián klasszikus Ehlers-Danlos syndromát észleltek. Az anyán az alapbetegséghez izomtrophia és a gerincvelői hátsó kötél sérülésére utaló tünetek csatlakoztak. A szerzők a neurologiai tünetek létrejöttét az alapbetegséggel hozzák összefüggésbe és a dysplasiás érrendszerre vezetik vissza.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a chlormethiazol (Heminevrin) psychiatriai alkalmazásáról

KARDOS György

Szerző ismerteti a Heminevrin pharmacologiai és klinikai hatásaira, mellék hatásaira és szövődményeire vonatkozó irodalmi adatokat. Beszámol 77 általa észlelt és kezelt esetről. Megerősíti a Heminevrin kitűnő hatását delirium tremens esetén, ahol 31 betegénél mortalitás nélkül szővődménymentesen néhány nap alatt gyógyuláshoz vezetett a Heminevrin therapia. 27 praedelirosus elvonási syndromában praeventive alkalmazta a szert, amit endogen és reaktiv, psychogen depressiók kezelésénél is előnyös kombinációnak vél (13 esete alapján).

Ideggyógyászati Szemle

A limbikus lebeny szerepe az indítéktermelésben

FENYVESI Tamás

A limbikus structurákat roncsoló középvonalbeli tumor két esetét ismertettük. Mindkét esetben a klinikai képet nagyfokú, már kezdetben is észlelhető indíték-csökkenés jellemezte. Eseteinket a limbikus structuráknak az inditék termelés fenntartásában betöltött szerepére vonatkozó újabb adatként értékeljük.

Ideggyógyászati Szemle

Elysion psyches tüneteinek és polygraphias adatainak elemezése

ZSADÁNYI O., HALÁSZ P., KARÁCSONY A.

Az Elysion (phenilcyclohexyl-piperidin monohydrochlorid) sensoros blockoló hatása miatt széleskörű alkalmazást nyert az anaesthesiológiában. Műtétek után kialakult átmeneti psychotikus tüneteket a készítmény mellékhatásaként több szerző leírta és elemezte. A kialakult psychotikus képet bizonyos jellegzetessége miatt schizophrenomimetikus anyagnak is tekinthetjük.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex diagnosztikája: Összefoglaló a McDonald-kritériumok 2017-es felülvizsgálatáról

CSÉPÁNY Tünde

A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.

Lege Artis Medicinae

Statinok hatása a Covid-19 kimenetelére

REINHARDT István

A SARS-hoz és a MERS-hez hasonlóan, a Covid-19 megbetegedésre is jellemző a gyulladásos reakció és az immunválasz szabályozási zavara. Súlyos lefolyású esetekben megemelkedik a gyulladásos citokinek koncentrációja, a neutrophil granulocyták száma, és lymphopenia alakul ki. A súlyos Covid-19 többek között hyperinflammatoricus állapottal, cardiovascularis zavarokkal és a vénás thromboembolisatio fokozott kockázatával jellemezhető.

Ideggyógyászati Szemle

[Határterületi infarktus hypereosinophil szindrómában: a diagnosztika dilemmái FIP1L1-asszociált myeloid neoplazmában]

IMELDA Marton, PÓSFAI Éva, ANNUS János Kristóf, BORBÉNYI Zita, NEMES Attila, VÉCSEI László, VÖRÖS Erika

[A FIP1L1-PDGFR-α-pozitív myeloid neoplazma, hyper - eosinophil szindróma új hematológiai entitás/kategória. Változatos klinikai tünetekkel járhat, és mivel sem a klinikai kép, sem a neuroradiológiai eltérések nem specifikusak, a diagnózis felállítása komoly kihívást jelent. A neuropszichiát - riai tünetekkel jelentkező, hosszú követési idejű periódusú HES-eset különlegesnek számít. A cikk, a diagnosztikus folyamat összetettsége mellett, a sikeres kezelést is tárgyalja. Esetismertetés - A 33 éves férfi betegnél központi ideg - rendszeri és myocardiumérintettséggel járó HES-t diag - nosztizáltak. A kezdeti klinikai tünetek után készült koponya- MR-vizsgálat kétoldali cerebralis és cerebellaris határterületi corticosubcorticalis laesiókat igazolt, főként a parietooccipitalis régióban. Nagy dózisú intravénás szteroid néhány héten belül mérsékelte a neurológiai tüneteket, majd az imatinib adása hat héten belül látványosan csökkentette a hypereosinophiliát és a lépmegnagyobbodást. A követési időszak alatt a beteg folyamatosan imatinibkezelésben részesült. A molekuláris remisszió tartósan fennállt, új tünetek nem jelentkeztek, a beteg állapota stabil maradt. Következtetés - A HES korai felismerése, az imatinib bevezetését lehetővé tevő betegségaltípus azonosítása lehet a sikeres kezelés kulcsa. A hosszú stabil követési időszak új dilemmát vet fel az ilyen speciális HES-esetek kezelésében: meddig szükséges a tirozinkináz-inhibitor adása és felfüggeszthető-e a kezelés?]

Lege Artis Medicinae

Elsődleges tubulointerstitialis nephritis

FERENCZI Sándor

Az elsődleges tubulointerstitialis nephritist a tubulointerstitialis tér sejtes infiltrációja jellemzi. Az infiltrátumot - változó számban - T- és Blymphocyták, monocyta/macrophagok, neutrophil és eosinophil granulocyták alkotják. A sejtes infiltráció oedemával és különböző fokú tubuluskárosodással társul. A betegség akut és krónikus formája ismert. A betegséget gyógyszerek, infekciók, szisztémás és malignus betegségek okozzák; az esetek egy részében a kórkép idiopathiás. A betegség patogenezisében többnyire immunfolyamatok játszanak szerepet. A másodlagos tubulointerstitialis nephritisek primer glomerularis, vascularis betegséghez társulnak, jellemzőjük a tubulointerstitialis fibrosis és a tubulusatrophia. A szövettani elváltozások a krónikus vesebetegségek progressziójának fontos meghatározói. A tubulointerstitialis nephritis mindkét formája gyakran jár veseelégtelenség kialakulásával.

Lege Artis Medicinae

Eosinophil granulomatosus polyangitis

WITTMANN Zsófia, KARDOS Magdolna, FINTHA Attila, KERKOVITS Lóránt, AMBRUS Csaba

Nefrológiai centrumokban a veséket érintő jellegzetességük miatt gyakrabban találkozhatunk szisztémás autoimmun betegségekkel, melyeknek egy részét kisérvasculitisek teszik ki. A szisztémás vasculitisek definíció szerint olyan, elsősorban az ereket érintő autoimmun betegségek, melyek közös jellemzője, hogy az erek falában leukocyták mutathatók ki, melyek érfalkárosodást okoznak. Az érfalkárosodás következtében vérzés, az erek elzáródása, emiatt pedig az ellátott területek ischaemiája, nekrózisa alakulhat ki. Utóbbi miatt nevezik őket nekrotizáló vasculitiseknek is. Jelen közleményben a kisereket érintő vasculitisek közül az ANCA-vasculitisek legritkább formáját, a korábban Churg-Strauss-szindrómaként ismert eosinophil granulomatosus polyangitis (EGPA) egy esetét mutatjuk be. Esetünk érdekessége, hogy az általános tünetek miatt felvett beteg vasculitisre utaló tünetei kivizsgálása során fokozatosan, lényegében a szemünk előtt alakultak ki, így segítettek a mielőbbi helyes diagnózisalkotásban. Az immunszerológiai és szövettani vizsgálat alapján idejében megkezdett immunszuppresszív terápia mellett a beteg tüneteinek nagy része visszafordítható volt.