A mentális egészségügyi ellátás területén az alapellátás is egyre fontosabb szereppel bír, és a betegekkel való gyakori, direkt kapcsolatuk miatt a közforgalmú gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek is részt vehetnek a mentális betegségek korai azonosításában, az elterjedt mentális betegségek kezelésében, a stabil pszichiátriai betegek gondozásában és szükség esetén specialistához irányításában. Az alapellátás keretei között végzett kollaboratív mentális egészségügyi ellátás számos populáció és sokféle mentális betegség esetén bizonyult költséghatékonynak.

A közforgalmú gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek mint jól megközelíthető, első vonalbeli szolgáltatók általában a mentális zavarral élő vagy veszélyeztetett emberek első kapcsolattartási pontjai. A patikai depressziószűrő programok bizonyítottan fokozzák a depresszió korai felismerését olyan emberek esetében, akik egyébként valószínűleg nem keresnének segítséget mentális problémáikra. Továbbá a közösségi gyógyszerészek részvétele a mentális egészségügyi ellátásban bizonyítottan növeli a betegek pszichotrop szerekkel (például antidepresszánsokkal) kapcsolatos ismereteit és a kezelés hasznosságának érzését.

Bár számos olyan szisztematikus áttekintés készült eddig, amely különböző populációkat (például egyetemi hallgatókat) célzó mentális egészségügyi képzési programok hatékonyságára összpontosított, továbbra is hiányzik a gyógyszerészeknek és a gyógyszertári személyzetnek nyújtott mentális egészségügyi képzési programok áttekintő vizsgálata. A szisztematikus áttekintésen kívül azt is részletesen meg kell vizsgálni, hogy a képzési programok mely összetevői segítik elő szignifikáns mértékben a vizsgált kimenetek javulását, írják a Research in Social and Administrative Pharmacy című szaklapban megjelent tanulmányukban ezt az eddig hiányzó áttekintést elvégző szerzők.

Az ausztrál kutatók a PubMed, a Scopus és a Web of Science adatbázisokban 2021 júliusáig a témában angol és spanyol nyelven megjelent 352 tanulmányból bevonható 33 anyagot elemezték. A bevonás kritériumai a következők voltak: 1. a tanulmány primer kutatást elemezzen; 2. gyógyszerészeknek, gyógyszertári személyzetnek vagy gyógyszerészhallgatóknak nyújtott mentális egészségügyi képzési programok hatékonyságát elemezze; és 3. kvantitatív kimeneteket elemezzen.

A bevont tanulmányok több mint fele (n = 18) az Amerikai Egyesült Államokban készült, míg tíz Ausztráliában, három Kanadában, kettő pedig Belgiumban. A legtöbb tanulmány (n = 23) gyógyszerészhallgatók körében készült; a kutatók csak tíz olyan vizsgálatot találtak, amely gyógyszerészeknek vagy/és gyógyszertári személyzetnek nyújtott képzések hatékonyságával foglalkozott. A tréningek többsége öngyilkosság-prevenció és depressziós betegek menedzselése témában zajlott, négy órától több napig vagy akár több hétig terjedő időtartamban.

A képzési programokban a gyógyszerészek tanultak a mentális betegségek természetéről és okairól, a pszichotrop szerek használatának indikációiról, a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési lehetőségekről, illetve némelyik tréningben szerepjátékokat játszottak szimulált esetekkel. Néhány tréningbe tapasztalati szakértőket (azaz mentális zavarral kapcsolatos sajátélménnyel rendelkező, aktuálisan  kezelésben részesülő személyeket) is bevontak. A vizsgálati kimenetelek között leggyakrabban a gyógyszerészek mentális betegekkel és betegségekkel kapcsolatos attitűdje, előítéletei, tudása, tudásával kapcsolatos magabiztossága és a mentális betegekkel kapcsolatos kommunikációs képességei szerepeltek. A tréningek után a vizsgálatok kicsivel több, mint felében javult a gyógyszerészek előítéletessége és attitűdje (a javulás egy-egy vizsgálatban az utánkövetési időben 6 hétig, illetve 12 hónapig megmaradt). Az előítéletesség és az attitűd javulása minden olyan vizsgált tréning esetén szignifikáns volt, amelyben a résztvevők direkt vagy indirekt módon kapcsolatba kerültek tapasztalati szakértőkkel. A szerepjáték a gyógyszerészek hatékonyságának és empátiájának növelésében bizonyult hatékony eszköznek. Egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy megfelelő tréninggel elérhető, hogy a gyógyszerészek megértsék, milyen pozitív hatása lehet, ha támogatást nyújtanak mentális betegséggel élő pácienseiknek. A kommunikációs tréninget is alkalmazó vizsgálatok valamivel kevesebb, mint felében sikerült szignifikánsan javítani a gyógyszerészek mentális betegekkel való kommunikációs képességét, azonban azok a gyógyszerészek, akik depressziómenedzsment tréningben részesültek, a tréning után hajlamosabbak voltak pácienseikkel gyógyszer-mellékhatással kapcsolatos kommunikációt kezdeményezni, és mellékhatás esetén arra bátorítani őket, hogy látogassák meg a körzeti orvosukat. Egy vizsgálat arról számolt be, hogy nőtt a tréningben részt vevők empátiája, és javult az a képességük, hogy felismerjék a mentális problémával küzdőket.

Míg a vizsgálatok kétharmada szerint a tréning révén szignifikánsan nőtt a gyógyszerészek tudása, 77%-uk szerint a tudásukkal kapcsolatos magabiztosságuk is szignifikánsan nőtt. Mindazonáltal, mint egy-egy vizsgálat kimutatta, a gyógyszerészek még szignifikánsan megnövekedett tudás és magabiztosság esetén is nagyobb valószínűséggel adnának gyógyszereléssel kapcsolatos tanácsot cardiovascularis, illetve cukorbetegeknek, mint depresszióban vagy szkizofréniában szenvedőknek. 

A szisztematikus áttekintés szerzői összefoglalóan megállapítják: a mentális egészség és a mentális egészségügyi ellátás a patikákban is egyre inkább prioritássá válik. A gyógyszerészek létfontosságú szerepet játszhatnak a mentális zavarral élő betegek korai felismerésében és kezelésben tartásában. A gyógyszerészek számára nyújtott legtöbb képzési program általában a mentális zavarokra, vagy olyan speciális állapotokra összpontosít, mint a depresszió vagy a szkizofrénia. A legtöbb tréning kombinálja a tudás alapú és az aktív tanulási komponenseket. A különböző módokon (például személyesen vagy online) nyújtott, több komponensből álló képzési programok, amelyek célja a gyógyszerészek, a gyógyszerészhallgatók vagy a patikai személyzet mentális egészségügyi ellátásra való képességének növelése volt, javították a tréningben részt vevők tudását, önbizalmát és attitűdjét. A jövőbeli vizsgálatoknak azonban arra is fókuszálniuk kell, hogy értékeljék a tréningprogramok betegkimenetekre gyakorolt hatását.

Szemlézte:

Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:

Carmen Crespo-Gonzalez, Sarah Dineen-Griffin, John Rae, Rodney A Hill: Mental health training programs for community pharmacists, pharmacy staff and students: A systematic review. Res Social Adm Pharm. 2022 Nov;18(11):3895-3910.