A kardiovaszkuláris eredetű elhalálozásoknak jelentős része kapcsolatban áll a magas vérnyomással. 2012-ben például a világon bekövetkezett 17,5 millió szív- és érrendszeri okból történt halálesetnek majdnem az 50%-a volt összefüggésbe hozható az artériás hipertóniával. Brazíliában a magas vérnyomás a lakosság egyharmadát érinti, az időskorú népességnek pedig több mint a felét. Ezért a megfelelő magasvérnyomás-kezelés jelentős szerepet játszik a szívinfarktusok, a szívelégtelenségek és a sztrókok megelőzésében. Azonban Brazíliában a magas vérnyomásban szenvedő pácienseknek mindössze 30%-ának van megfelelő szinten tartva a vérnyomása, ami arra utal, hogy a brazil egészségügy eljárásai nem elég hatékonyak ezen a téren. Azt már számos vizsgálat igazolta, hogy a gyógyszerészi gondozás fontos szerepet játszhat a magas vérnyomás kezelésében és a szívbetegségek kockázatainak csökkentésében. Brazíliában ezért a gyógyszerészek már aktívan részt vesznek a magas vérnyomással élő páciensek ellátásában, azonban a gyógyszerészi gondozásnak még nem voltak a 2000-es évek első évtizedében ilyen szempontból kidolgozott irányelvei. A tanulmányban bemutatott kutatás az ezirányú fejlődést azzal szerette volna megtámogatni, hogy felméri, mennyire maradandóak a gyógyszerészi gondozás eredményei a gondozást követő három évben. Az ilyen témájú ismert kutatások ugyanis maximum 2 éves időtartamot vizsgáltak, ami a szakirodalomban már feltárt okokból nem elégséges az eredmények maradandóságának vizsgálatához. A jelen tanulmányban bemutatott brazíliai felmérésben végrehajtott gyógyszerészi gondozás 2009-ben kezdődött, és 1 évig tartott. A 2009 előtti időszakra nézve is gyűjtöttek adatokat a páciensekről (2006-ig visszamenőleg), rögzítették a gyógyszerészi gondozás egy éve alatt nyert információkat, illetve a rákövetkező három évben is figyelemmel kísérték a betegeket: ezek az adatok adták a kutatás alapját. 104 magas vérnyomásos beteg vett részt a felmérésben a brazil alapfokú egészségügyi ellátáson belül, és egy gyógyszerész foglalkozott mindannyiukkal. A résztvevők legalább egy éve kaptak már gyógyszeres kezelést magas vérnyomás ellen. A gyógyszerészi gondozás egy éve alatt 12-szer találkozott a beteg és a gyógyszerész. Az első alkalom ismerkedés volt, és a páciens orvosi történetének, demográfiai adatainak, szocioökonómiai viszonyainak és életmódjának felmérésére szolgált, illetve a kardiovaszkuláris kockázati profiljának megállapítására. (Ezek alapján a páciensek olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek széles körben jellemzőek a magas vérnyomásos betegekre, pl. testsúly vagy életkor szempontjából. Így a felmérés eredményei kiterjeszthetőek tágabb körre is.) A többi, havonkénti vizsgálaton vérnyomásmérés történt, illetve a kardiovaszkuláris kockázatra vonatkozó más mérések: a triglicerid, összkoleszterinszint, HDL- és LDL-koleszterinszint megállapítása, illetve olyan adatoké, mint a testsúly és derékkörfogat. A gyógyszerész a pácienssel együtt kielemezte a teszteredményeket és a gyógyszerezést, megállapította az esetleges mellékhatásokat, és ha szükséges volt, változtatott a gyógyszeres kezelésen. Emellett egészségügyi felvilágosító munkát végzett, életmódra és a terápia betartására vonatkozó beszélgetéseket folytatott a pácienssel. A kutatók az így kapott adatokon túl a Framingham kockázati skála alapján kiszámolták a szívkockázatot, és osztályozták a szükséges gyógyszerészi tevékenységeket, beavatkozásokat is. A felmérés kiértékeléséhez a vizsgált időszakot három szakaszra osztották: gyógyszerészi gondozás előtti és utáni szakaszra, illetve a gondozás egy évére. Majd ezeket a szakaszokat összehasonlították a különböző kiértékelési aspektusok alapján. Röviden összefoglalva az eredményeket: a gyógyszerészi kezelés hosszútávon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4%-ának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban pedig a 93.0%-ának. Az összkoleszterinszintnél is 27,3%-ról 60,6%-ra ugrott a kielégítő eredmény aránya. Nőtt a páciensek egészségügyi konzultációinak száma éves arányban, viszont csökkent a vészhelyzeti beavatkozások száma. A Framingham-kockázat 14.3%-ról 10.9%-ra csökkent a gyógyszerészi gondozás utáni időszakban. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények már a gyógyszerészi gondozás utáni időszak végső eredményei, tehát némi visszaesés után voltak még mindig ilyen magasak. (A gyógyszerészi gondozás évének végén a páciensek 98,2%-ának volt kielégítő a vérnyomása, ez csökkent le a rákövetkező egy évben 93%-ra.) Volt azonban olyan érték, amely a gondozás befejeződése után még tovább javult: az összkoleszterin szintje. A Szerzők felhívták rá a figyelmet, hogy ezek az eredmények kedvezőbbek, mint amit más felmérések a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását vizsgálva megállapítottak. Az enalapril esetében például 88%-volt ugyanez az érték. Azaz a komplex gyógyszerészi gondozás hatása maradandóbbnak bizonyult, mint csupán a gyógyszereké. Ez nem csoda, mivel a gyógyszerész a páciens biológiai, pszichológiai és szociális lényével egyszerre foglalkozik a gondozás során, és felvilágosító munkát is végez. A gyógyszerhatásokon túl a terápia betartására és az életminőségre is koncentrál. (A terápia betartása 54%-ról 100%-ra javult a felmérés ideje alatt, a páciensek életminősége pedig 27,6%-kal). A vizsgálat tehát összesítve arra az eredményre jutott, hogy a gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésének és a szívkockázatok csökkentésének hatékony eszköze, és a hatásai hosszú távon is megmaradnak. Eredeti közlemény: de Souza Cazarim, Maurílio, Osvaldo de Freitas, Thais Rodrigues Penaforte, Angela Achcar, and Leonardo Régis Leira Pereira. "Impact Assessment of Pharmaceutical Care in the Management of Hypertension and Coronary Risk Factors after Discharge." PLoS One 11, no. 6 (2016): e0155204. Szemlézte: Cziglényi Boglárka eLitMed.hu