A debreceni klinikákon mintegy 200 szakdolgozó mondta fel az önként vállalható túlmunkát, közben praxisközösségek egy csoportja arra kérte az alapellátásban dolgozó asszisztenseket, nővéreket, hogy csatlakozzanak a petíciót aláíró már csaknem kétezer orvoshoz, akiknek saját zsebből kellene kifizetnie a béremelésüket. A szakszervezeti kutatás tanúsága szerint, ha béremelést általánosan meg is kapták, ez a bérfeszültséget nem csökkentette, ráadásul túl későn jött, a szakrendelőkben végzett szerint a szakdolgozók 53 százaléka elégedetlen a bérével.

A Népszavának adott interjújában beszélt a szakdolgozói béremelésekről, a jelenleg kialakult helyzetről. Említette, hogy az esetek legnagyobb részében rendben lezajlott a szakdolgozók júliusi 18 százalékos béremelése, de van, ahol komoly feszültségeket okozott, felmérésük alapján. Hány embert kérdeztek és mik voltak a konklúziói?

A felmérés a szakszervezeti tagságunk körében zajlott, elsősorban azt szerettük volna tudni, hogy a béremelés nem járt-e a pótlékok vagy más juttatások elvonásával, csökkentésével. Többségében azt a választ kaptuk, hogy az intézmények nem vették vissza a pótlékokat, és azok mértékét sem. Többnyire valóban nőttek a fizetések. Ettől eltérő tapasztalatunk van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a pótlékok korábbi aránya csökkent, így a bérnövekedés, a keresetekben csak kisebb, 10 százaléknál kisebb növekedést hozott. Úgy gondoljuk, hogy a jogszabályi minimumot sem biztosítja a pótlékok tekintetében a munkáltató, akkor ebbe nem fogunk belenyugodni. Mivel az eddigi egyeztetések nem vezettek eredményre, Debrecenhez hasonlóan napirenden van az önként vállalt többletmunkák felmondása. Ahol jogszabályi minimumok sem teljesülnek, ott bírósági úton is élünk a jogorvoslattal. Máshol is voltak csökkentések, ahogy Debrecenben, azonban a tárgyalások során született kompromisszum, amit a dolgozók elfogadtak végül.

A MESZK is bemutatott egy friss felmérést, amit 56 intézmény töltött ki, a megkérdezettek 46,4 százaléka szerint romlott a rendelőkben megjelenő betegek szakellátása. A szakdolgozók fele (53 százaléka) elégedetlen a bérével. A válaszadók 60 százaléka mondta, hogy megkapta a teljes 18 százalékos béremelést, a válaszadók 14 százaléka viszont kevesebbet kapott. A szakdolgozók tizede folyamatosan helyettesít más szakrendelésen, és a válaszadók 60 százaléka szerint szakdolgozói hiány van a munkahelyén. Miben volt más a két felmérés?

A mi tagjaink többségében a fekvőbeteg-ellátásban dolgoznak, ahol esetenként a pótlékok növekedése nem tartott lépést a béremeléssel, mivel a munkáltatók a mértékeket visszavették. A szakellátásban viszonylag kicsi a pótlékok aránya, nincs éjszakai munka, ritka a rendkívüli munka, így az itt dolgozók az alapbéremelésen kívül nemigen kaptak mást. Illetve egy felszólítást egyes helyeken, hogy választhatnak: vagy ragaszkodnak ahhoz, hogy 6 órában dolgoznak tovább kevesebb bérért, vagy a 8 órás rendelési időt vállalják. Valóban nagy a hajsza a rendelőintézetekben, sok a beteg és még így is sokat kell várni az időpontokra főként a szakemberek hiánya miatt. Az intézkedés, miszerint nőtt a rendelési idő, csökkentheti a várakozást, de sokak számára pluszterhelést jelent. Bár korábban is napi 8 óra volt a munkaidő, annak egy része adminisztrációval telt. A szakrendelőben dolgozókat a magas díjazás sem kárpótolja az intenzívebb munkáért. Gyakran nehézséget jelent megszervezni is azt, hogy több legyen a betegellátási idő, mivel a rendelők, az infrastruktúra jelentősebb átalakítást igényelne ahhoz, hogy egy időben több rendelés legyen. Az online foglalási rendszer elindítása segíthet abban, hogy a betegek komolyan vegyék a lefoglalt időpontokat, ahogy a figyelmeztető üzenetek is, hogy jobb legyen a szakrendelők gyógyítási kapacitása, kevesebb legyen a meghiúsult találkozás.   

Mit gondol Takács Péter reflexiójáról, aki szerint a szakdolgozói felmérés tele van ellentmondással, és felidézett egy OECD-kutatást is, ami szintén ellentmondásos. Eszerint Magyarországon a megkérdezettek 20-23 százaléka érzi azt, hogy az ellátórendszer nem tudja kielégíteni az egészségügyi szükségleteit, de a valóságban csupán 1,6 százalék körül van azoknak a száma, akik tényleg nem jutnak egészségügyi ellátáshoz.

Az fontos körülmény, hogy az emberek nagy része ellátáshoz jut, de nem mindegy, hogy mennyi időt kell arra várni, és milyen az ellátás színvonala. Ha egy háziorvosi rendelőben sok diagnosztikai segítség van, akkor nem kell esetleg szakrendelőbe küldeni a beteget, az javítja az elégedettséget. Vannak már jó példák erre, és pályázatok is, ami a praxisok felszereltségét segíthetik. Az általam ismert felmérések szerint a magyar lakosság leginkább a háziorvosi ellátással elégedett, általában itt a legkevesebb a várakozási idő. A szakrendeléseknél ez már nagyon eltérő, néha csak hónapok múlva, ami nyilván nem megnyugtató egy egészségügyi problémákkal küszködő ember számára. A fekvőbeteg-ellátásban pedig nagyok a különbségek, főként a kórházak infrastruktúrája, szakember-ellátottsága tekintetében, itt a legnagyobb az elégedetlenség a lakosság részéről.

Hol zajlott le rendben a béremelés és ez mitől függ?

A fekvőbeteg-ellátásból kevesebb panaszt jeleztek a kollégáim a béremelés tekintetében, de vannak néhány intézmény esetén gondok. Egyébként is nehéz megértetni a dolgozókkal, hogy egy állami fenntartású intézményrendszer egyes kórházaiban miért kell visszavágni a pótlékokat, míg más helyeken nincs erre szükség.

Velkey György kórházszövetségi elnök arról beszélt, hogy a kórházakban nincs béke, nagy a bérfeszültség is. Önök mit tapasztalnak?

Mi is így látjuk, és a szakdolgozói hiány egyes szakmákban, vagy területeken, már komolyabb akadálya a folyamatos betegellátásnak, mint az orvosok hiánya, bár ott is vannak hiányterületek, mint például a betöltetlen praxisok, vagy speciális tudást igénylő szakmák. A mostani béremelés későn történt, éves kihatása kevés, az idei év így reálkereset-csökkenést hozott a szakdolgozóknak. Számításaink szerint a mostani bérük a 2020. évi keresetük 90 százalékát teszi ki. Nagyobb és átlátható differenciálás is szükséges a különösen megterhelő szakterületeken. Nagy a várakozás a 2024-re beígért emeléssel kapcsolatban, reméljük, hogy elég nagy lesz ahhoz, hogy a pályán tartsa azokat, akik még itt vannak, és a frissen végzett szakembereket ide vonzza. A béremelésnek folytatódnia kell 2025-ben, mivel a most kitűzött célt, az orvosi bérek 37 százalékának elérését nem tartjuk elég attraktívnak a feszültségek csökkentésében. Angliában, vagy Németországban – ahol a szakdolgozóink nagy számban dolgoznak – 46-48 százalék a szakdolgozói-orvos bérarány. A szakdolgozói kompetenciák felelősségnövelése annak arányában lehet reális, ha bérekben is nagyobb közeledés történik.

A debreceni klinikákon mintegy 200 szakdolgozó mondta fel az önként vállalható túlmunkát, Ön szerint ez a kezdete egy nagyobb ellenállásnak, vagy elszigetelt, kezelhető probléma?

Mivel kevés kórház kötötte össze a béremelést az egyéb kereseti elemek visszavágásával, vagy befagyasztásával, reméljük, hogy az elindult mozgalmak, akár Nyíregyházán, akár Debrecenben kellően mutatják, hogy ezt a dolgozók nem fogadják el. A rendkívüli munka, az ügyelet a szabadidő terhére megy, ami egyre értékesebb. A fiatalok különösen kötetlenebb munkahelyekre és nagyobb megbecsülésre várnak annál, mint amit néhány kórházban megkapnak. Nem fognak lemondani a szabadidejükről a törvényes munkaidő ledolgozása után a bér 70 százalékáért, vagy hogy pihenőnapon 80 százalékáért ügyeletet vállaljanak. Addig, amíg a dolgozók többletmunkája nélkül az egészségügy nem tud működni, biztosítani kell, hogy megérje ezt a munkát elvállalni. Ha ez nem történik meg, nem lesz műtét akkor sem, ha van orvos és műtő, de nem lesz, aki előkészíti a beteget a beavatkozásra, asszisztál, vagy éppen szállítja.

Az alapellátó fogorvosok és háziorvosok mellett dolgozóknak járó 18 százalékos béremelés fedezetét eddig még nem kapták meg az őket alkalmazó orvosi vállalkozások. Mindez 7-8 ezer szakdolgozót érint. Békássy Szabolcs, az alapellátók kollegiális vezetője egy múlt heti körlevelében ugyanis arról tájékoztatta az érintetteket, hogy egy most tárcaegyeztetésen lévő jogszabálytervezet alapján „szabadon felhasználható” praxistámogatásként juttatná el a kormányzat ezt az összeget a vállalkozásoknak. Ezt azonban elutasítja a praxist vezető orvosok egy része, mondván ezzel akkorára nőne bevételük, hogy az adózási szempontból kedvezőtlen lenne számukra. A MedicalOnline információi szerint az aláírásgyűjtést elindító Keczéry Attila háziorvos hétfőn arra kérte az alapellátásban dolgozó asszisztenseket, nővéreket, hogy ők is csatlakozzanak a petíciót aláíró már csaknem kétezer orvoshoz. Mit gondol erről és mi lehet ennek a következménye?

A praxisok többletpénzt igényelnek ahhoz, hogy növelni tudják a béreket, és ezt olyan formában szeretnék, hogy annak egy részét ne vigye el az adónövekmény a bevétel növekedése miatt. Ez reális. Ugyanakkor az is reális, hogy azok is kapják meg a bér fedezetét, akik már eddig is magasabb bért fizettek. Biztosan lehetett volna erre olyan megoldást találni, ami mindkét követelményt teljesíti. Nem fogadható el, hogy ezt a pénzt a dolgozók nem kapták meg, vagy más, a betegellátáshoz szükséges feltétel rovására fizetik csak ki. Ez az orvos és nővér közötti kapcsolatnak is sokat árt. A háziorvosi praxisokra többletfeladatokat, kompetenciákat terveznek telepíteni, de csak akkor lesz kire, ha nem menekülnek el onnan az ott dolgozó orvosok, nővérek. Így is kevesen vannak, a szakterület nem népszerű a fiatalok körében, viszont a lakosság eddig velük volt a leginkább elégedett.

Mik az Önök víziói és milyen megoldási javaslataik vannak?

Nagy átalakulások folynak, és köztük vannak biztatóak. Az informatikai fejlesztések, a nagyobb összehangolás, az eszközfejlesztések támogatása, egységesítés például a laborszolgáltatások terén. A tervekben van egy újabb szakdolgozói béremelés. Jó, hogy van párbeszéd a szereplők között, még ha ebből sok is a konfliktus. A magyar egészségügy nemzetközi összehasonlításban súlyosan alulfinanszírozott. Több és jobban elosztott forrásra van szükség. Ha minden kórház el van adósodva, az a finanszírozási rendszer hibájára utal. Hiába ösztönöznek több műtétre, ha nincs elég műtősnő, vagy műtőssegéd. Lehet azt gondolni, hogyha nagy számokat mondunk a béremelésről, akkor azt a dolgozó is ugyanúgy fogja érezni, de a bérek akkor lesznek elegendőek, ha egy-egy állásra több jelentkező lesz, mint ahányat fel tudnak venni. A szakdolgozói bérek még mindig a hasonló képzettségűek átlaga alatt vannak. Ha ez nem változik, ha csak extrém túlmunkával érhető el a kielégítő kereset, ha a bér nincs arányban a munkafeltételekkel, ha továbbra is többen mennek nyugdíjba, mint ahány fiatal érkezik, akkor biztos, hogy nem jutunk gyorsabban diagnózishoz, gyógyuláshoz, rehabilitációhoz. Így nem fog csökkenni a magyarok elkerülhető halálozási rátája, ami a gyógyítási feltételek hiányosságaira utal. Tehát több pénzt kell adni a bérekre, az eszközökre, gyógyszerekre, hogy legyen fűtés, vagy klíma, és hogy a sikeres műtét után megfelelő rehabilitáció is.

Mennyiben pénzkérdés ez valójában, illetve mit tartanak ma Önök a legnagyobb problémának és mi változtathatna a mára kialakult humánerőforrás-krízisen?

A pénzhiány, és a pénz észszerű elosztása nagyon fontos, nem lehet a gyógyításra koncentrálni, ha kórházak vezetői megítélésének fontosabb mércéje az adósságmérték, mint az egészségügyi mutatók alakulása. Megfelelő finanszírozási háttér nélkül nincs elég ember, eszköz, gyógyszer, méltatlanok a körülmények az ellátáshoz. Tehát több forrás kell. A béremelést a szakdolgozói körben nem lehet kipipálni 2024-ben, mert az elmaradás jelentősebb annál, hogy a jövő évi egy lépéssel megoldódjon. További növekedés szükséges, és a későbbiekben is biztosítani kell a szinten tartást minden dolgozói csoportban. Nagyobb és átlátható differenciálás is szükséges a különösen megterhelő szakterületek munkaerő-ellátása érdekében, vagy a nagy betegforgalomhoz kapcsolódva. Jelenleg a bérek nem differenciálnak attól függően, milyen a munkaintenzitás, hány beteg jut egy-egy ápolóra, vagy milyen mentális terhelést jelent egy-egy terület. Ezért van, ahol csak igen magas túlmunkával lehet az ellátást biztosítani. Ha ezeket a területeket is vonzóvá akarják tenni megfelelő világos és tartós ösztönzőkre van szükség. A jelenlegi gyakorlat, ahol évente jóváhagyott szakágazati pótlékokkal ösztönzik a különösen nehezen betölthető munkakörök munkaerő-ellátását, nem jelent valós ösztönzést a bizonytalan, időleges többletjuttatások miatt. Sokkal jobban meg is kell becsülni az intézményekben dolgozókat minden munkakörben. A munkahelyi légkör fejlesztése is nagyon fontos, egy kiaknázatlan erőforrás. A korszerű vezetési módszerek, a munkavállalókkal való személyes kommunikáció, a szociális partnerekkel való rendszeres konzultáció, a merev hierarchikus falak lebontása mind hozzájárulhatnak a gyógyítás sikeréhez, és ahhoz is, hogy ne meneküljenek a szakdolgozók idő előtt a szakmájukból. Az ágazatban nagyon sok nő dolgozik, így a családsegítő szolgáltatások fejlesztése is segíthet a munkaerő megtartásában, a nagyszámú szakmaelhagyó visszavonzásában. A fiatalok mentorolása szintén nagyon fontos eleme lehet a munkaerő-utánpótlás biztosításában, ami egyre sürgetőbb.

Az interjút készítette Kun J. Viktória